Ha nézelődni kezdünk az internetes világban, gyorsan rájövünk, hogy gyerekeinket igazán rövid ideig öltöztetjük gyereknek. A múlt század közepéig keveset törődtek azzal, hogy egy gyerek milyen cipőt vagy ruhát hord, a legtöbb esetben a gyerekruhák a felnőttek kicsinyített másai voltak, és nem volt fontos sem a kényelem, sem a divat, maximum a tartósság és praktikum. Mivel minden változásban van, ez a terület se maradhatott ki. Különösen a lányok esetében.
Amíg csecsemő, és talán egy-két éves a lánygyerek, addig a szülök cuki csajnak öltöztetik, de megfigyelhető, hogy mennyire megváltozik mindez három éves kortól vagy épp iskolába lépéskor. Minden prűdséget vagy álszemérmet félretéve, nem nehéz észre venni, hogy nincs átmenet a nagylányság felé, és kislányokból pillanatok alatt kihívó nőket varázsolnak az üzletek, a reklámok és maguk a szülők, akik mindehhez bőszen asszisztálnak. Mosolyognak azon, hogy hat-hét éves gyerekük sminkkészletet kér, hogy fellépéseken kisminkelik őket, pedig valljuk be őszintén, egy táncverseny, egy bemutató nem feltétlenül jelenti, hogy maszkot kell készíteni egy gyerekre. Értsd: szempilla spirálozás, alapozó, rúzs. Vajon egy gyerek nem lehetne elég jó ezek nélkül is? Persze ez nem újkeletű, meg hathat szőrszálhasogatásnak is, de csak addig, amíg ezek a cuki kislányok nem kezdenek nőni, nem lesznek egyre merészebbek és kihívóbbak, mert már korán átlépték a láthatóság vékony határát. Kamaszkorban minden felerősödik, és olykor azok a gyerekek is többet akarnak megmutatni magukból, akik addig visszafogottabbak voltak.
Vajon miért baj, ha a lányunk fenekét takaró szoknyában, köldökig kivágott felsőben jár, ha ehhez van kedve? Talán azért, mert a ruházat mindig sugall valamiféle viselkedési normát is. Az a lány, akit idejekorán nőként kezeltek, hagyták, hogy mutogassa magát, nem tudatosították benne, ez milyen veszélyekkel jár, döbbenetesen korán éli meg saját szexualitását, kapja úton-útfélen a megjegyzéseket, és ezekkel nem igazán tud mit kezdeni. Nem érti, hogy miért szólnak be neki, miért érik atrocitások a járműveken, miért bámulják túlságosan olyan, akik szorongást keltenek benne.
Egy kiskamasz nem tud mit kezdeni a testével, de ha támadás éri mind fizikailag, mind verbálisan, maradandó sérüléseket szerezhet. Nincs szükség arra, hogy a lányok idejekorán kiégjenek, hiszen a bennük tomboló hormonok erejével is nehezen tudnak megküzdeni. A ruházatuk, a viselkedésük már alig kontrollálható egy bizonyos kor után, és a szülők nem értik, vajon honnan jön ez a hatalmas dac, magamutogatás és legfőképpen ellenállás.
Természetesen nem lehet kijelenteni, hogy mindez a ruházatból fakad, de az biztos, hogy abból a hozzáállásból igen, amellyel a gyerek környezete, rokonsága hozzááll a gyerekhez. Már a csapból is a szex folyik, és nincs a világon semmi és senki, aki megvédené gyerekeinket a korai, felesleges támadástól.
Talán érdemes lenne hagyni lányainkat kislánynak lenni, nem nevelni túl korán nővé, még akkor se, ha érdeklődésük korán megmutatkozik. Lehet ezt finoman terelgetni, felesleges idejekorán rügyeztetni a bimbózó virágot. Tudom, sokan úgy érzik, hogy a világ velejárója, de ennek nem kell így lennie. A gyerek akkor érzi magát biztonságban, ha szerető közegben él, ahol nem igyekeznek őt tolni az idők síkján, mert aki ötéves, az hadd legyen öt, aki nyolc, az meg legyen annyi, és élvezhesse, hogy szereti a pónikat, unikornisokat még mindig, és ne akarjuk megmutatni neki, hogy a világ nem olyan rózsaszín, ahogy hiszi.
Az egyik, amivel szülőként jót tehetünk gyerekünk, az az, ha hagyjuk saját tempójában érni, változni, nőni. Nem kell mindenkor a dolgok elé futni csak azért, mert a társadalmi elvárás nagy és irreális. Mi ismerjük a gyerekünket, miénk a felelősség, hogy arra tereljük, amerre jól érzi majd magát. Arra az útra kell lépnie, amely nem szorongással van kikövezve. Ebben viszont legnagyobb szerepe a családnak van.
Kép forrása: Pinterest
