Legyen időd a jóra, mert az egyszerű és nem pénzben mérhető. Hidd el, bár a világ keserű és sokszor támad, a benned nyugvó értékes kincset sose tudná eltiporni, ha nem hagynád. Az ember nem túl bonyolult szerkezet: eszik, alszik, szeret, gyűlölködik és abban reménykedik, hogy a baj elkerüli. Szinte mindenki azonos módon működik, és elvétve akad olyan, akiben a rugók, csavarok és a kerekek másképpen álltak össze. Így nézz csak szét, és hagyd, hogy a fogaskerekek, a küllők és minden egyes alkatrész tegye a dolgát. Ne siess elkoptatni magad. Ma oly sokan hiszik, hogy csak akkor fontos az életük, ha tesznek valamit. Mindig, minden egyes pillanatban. Ez hatalmas önbecsapás.
Ha leülsz, és hagyod, hogy elcsendesedjen benned az öröm, de a szomorúság is, nyugalmat kaphatsz. Az időn kívül ezt hiányolja legjobban a ma embere. Bosszankodik, mert nem tudja beszerezni, megrendelni se lehet otthon ülve pár kattintással. Ezért panaszkodik, jajgat és sóhajtozik: nem érted, hogy nincs időm? Még magamra sem, nemhogy a barátaimra, kollégáimra, szüleimre, de a gyerekeimre se, mert annyi minden tolong a fejemben.
Pedig a dolog egyszerű. Ki kell üríteni a kosarat, ahogy a kukát szoktuk hetente, vagy a lomtárból töröljük a lejárt papírokat, fájlokat. Időnként szükség van arra, hogy szelektáljunk magunk és a környezetünk egészsége érdekében. Hiába sugallja minden, hogy önmagad számára te vagy a legfontosabb, igaza van valamelyest, de nem teljesen. A sorsod úgy működik, hogy benne kell lennie másoknak, nem egy lakatlan szigeten élsz. Így vedd észre, hogy idő kell mindenkinek. Ha nem adsz, később nagyobb árat fogsz fizetni érte.
Gyerekeid sose fogják elfelejteni, hogy azzal küldted el őket, amikor mesélni támadt kedvük, hogy jó, jó, majd később, figyelsz, de most fontos elintéznivalód van. A társad, szerelmed soha nem arra fog emlékezni, milyen ajándékot vettél neki a születésnapjára, hanem arra, mennyi időt töltöttél vele. Gondolj csak vissza szerelmetek kezdetére! Az volt benne a legjobb, hogy kizártatok mindent, és nem bántátok, ha valaki megsértődik emiatt. Ittátok egymás szavát, és tudtátok, együtt lenni jó. Nem a programok miatt. Az idő miatt.
Szüleid, barátaid elfogadnak olyannak, amilyen vagy, ha szerencséd van, de ők is azzal teszik, hogy megfigyelik, mennyi időt szánsz rájuk. A futva, kapkodva odavetett mondatok alig érnek valamit. Szükségük van arra, hogy jelen legyél, és a lehető legprózaibb módon időt adj a magadéból. Olyan perceket, órákat, amik sose jönnek vissza, mégis kamatosan térülnek meg.
Eljön majd az idő, amikor semmid nem marad csak a lassuló napok, amikor már mások nem nyitják rád az ajtót, nem kérdezik meg, maradtak-e még álmaid, vágyaid. Ekkor lenne legjobban szükséged arra, amit most szűkmarkúan mérsz. Ne tévesszen meg a jelen. Ha lesz jövőd, és nemcsak a most van, akkor abban a jelenben semmi nem lesz drágább, mint a neked adott percek, másodpercek összessége. Úgy élni valóban nem lehet, hogy rettegünk az elmúlástól, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy akkor alapozzuk meg a törődést, a gondoskodást, amikor mi is a legtöbb erővel és idővel rendelkezünk.
Legyen időd másokra, és ne told magad minden esetben a sor elejére. Várhat olykor a szíved, lelked, nem árt neki, ha türelemre szoktatod, úgyis hiány van ma már abból is. Ha most legyintesz, később, sajnálni fogod, de a kidobott percek, az el nem használt ételek, krémek vagy gyógyszerek is lejárnak, ne feledd. Ideje van jól bánni azokkal az ajándékokkal, amiket nem a barátok hoznak alkalomadtán, de a futár se.
Szeretni, törődni mindig legyen időd! Csinálj magadnak, ennyire könnyű a megoldás.
