Azonnal megismerte a srácot. Pontosan olyan volt, mint a képeken. Az unokája apja, gondolta elégedetten. Igen megnyerő volt az arca, még akkor is, ha az orra egy kicsit karakteresebb volt a kelleténél. Erik, mondta félhangosan. Igen, minden bizonnyal ő lesz az. Katus mama, aki egy cseppet se volt katusmamás, még pár percig váratta a jelöltet, majd felállt, és határozottan odalépett a fiú asztalához.
– Ne haragudj, hogy megszólítalak, de ugye Erik a neved? – kérdezte vehemensen, ahogy másképp is, ha új helyzet állt elő. Sose félt a változásoktól, de ez a túlzott határozottság már-már ijesztő volt környezete számára. A férje egyszerűen erőszakosságnak nevezte.
– Igen…– felelte óvatosan a barna hajú, fekete szemű idegen, és gyanakodva nézett végig az asszonyon.
– Akkor jó! Mindjárt megismertelek!
– Engem? Azt hiszem, tévedni tetszik…
– Ne tetszikezzél nekem, nem vagyok olyan öreg! És nem tévedek, ugyanis fél hat van és te randira jöttél, nem igaz?
A fiú elsápadt. Egy pillanatig szóhoz se jutott. Nézte a nőt, aki farmerben, pólóban és egy világoskék blézerben állt az asztala mellett, és szemmel láthatóan biztos volt a dolgában.
– Orsi? – kérdezte megrökönyödve. – Orsi, akivel cseteltem?
– Nem éppen, de leülök és megmagyarázom.
– Ide? Hiszen várok valakit! Ez nem a legjobb ötlet. – A fiú idegesen fészkelődni kezdett.
– Ne aggódj, nem harapok! Tudom, hogy szokatlan a helyzet, de szeretném tisztázni! – azzal le is huppant a székre.
Erik segélykérően szétnézett, de sejtette, hogy mindenki csak nevetne, ha menekülőre fogná. A kíváncsisága amúgy is felülkerekedett, így várt. Mi a fene történt ezzel a világgal, futott át az agyán?
– Rendben, hallgatom.
Katus megforgatta a szemét, majd a közeledő pincérre vándorolt a tekintete.
– Hogy megnyugodj, rendelek én neked, kérhetsz valami erőset is – nevetett fel. – Én csak egy epres limonádét kérek bubis vízzel.
– Nem, én megvárom a magyarázatot! – tilatkozott a srác.
A pincér idegesen toporgott, de nem mondott semmit.
– Hozzon neki egy tonicot! – zárta le az asszony a rendelést. Végigmérte a srácot, majd nagy levegőt vett.
– Tudom, azt hiszed, elment az eszem. De nem. Én Orsi anyja vagyok, és úgy döntöttem, találok a lányomnak egy megfelelő férjet.
– Maga Orsi anyja? Magával beszélgettem? – Erik elpirult. Egészen zavarba jött a lehetetlen helyzettől. Próbált visszaemlékezni, miket írt, de nem jutott eszébe csak egy-két sablonmondat.
– Velem, és próbálj meg tegezni! Tudom, hogy nem erre számítottál, és kérlek ne haragudj, hogy ilyen úton-módon közelítettelek meg, de muszáj volt kezembe venni a lányom életének alakítását.
– Maga…azaz te úgy gondoltad, hogy helyette kell randiznod? A lányod beteg vagy csúnya? Esetleg buta? És akkor ki volt az a lány a képen?
– Egyik se. Orsi okos, intelligens, valószínűleg most vudubabát gyárt, és este már agyon fogja szurkálni. Az a baj vele, hogy a munkának él és nem bízik magában.
– Hát…Én ezen annyira nem csodálkozom…
Katus elnevette magát. Érezhetően jó kedve volt, már csak azért is, mert sokkal rosszabb reakcióra számított.
– Nem mindig vagyok banya, azt azért elmondanám. Hogy kérdésedre feleljek: a képen egy színésznő van, ami megint egy átverés, de nem volt kéznél újabb fotó a lányomról, muszáj volt feltalálnom magam. Csak nem tehetettem fel Miki egér képét?
Erik a délután folyamán először, elmosolyodott.
– Tényleg nem…De azért ez a történet ettől még nem lett érthetőbb.
Katus nagyot sóhajtott. Igaza volt a fiúnak. Hirtelen már nem tudta, hogyan tálalja a tervét, mert rájött, hogy akármit is mond, rossz színben tünteti fel Orsit. Nem volt egy ijedős fajta, de kezdte belátni, hogy most az egyszer elhamarkodottan döntött. De már nem tudott kihátrálni a kalandból, ezért jobbnak látta igazat mondani.
– Először is megmutatom neked a lányom képét, és elmondok mindent. Ha utána elküldesz a fenébe, elfogadom. Megérdemlem. Na, szóval, ő a lányom! – nyújtottá át a telefonját és bökött rá a galériára.
Erik meglepve fedezte fel, hogy a nő lánya igen csinos, jó alakú, és külsőleg nem volt benne egy szem hiba sem.
– Szép! – mondta elismerően.
– És hidd el, csak annyi a baja, hogy sokat csalódott, és nem mer már ismerkedni. Hiába biztatom, hárít, és közli, hogy bízzam rá.
– Talán igaza van…
– Tudom én azt, de gondoltam, jó móka lehet, ha kicsit beleavatkozom.
– Tudod, ezzel nem lehet játszani. Mi lett volna, ha nem én ülök itt, és mondjuk felképelt volna valaki, ha megtudja, milyen butaságot eszeltél ki?
– Éreztem, hogy nem lesz baj.
– Nem lett. Most viszont azt kérdezném, mit vársz tőlem? Itt ülsz velem szemben, megmutatsz nekem valakit, aki tényleg jó csaj, és most mit tegyek? Az csak egy fotó!
– Hoppá! Máris tetszik a dolog! Erik, én megadom a lányom munkahelyének a címét, és ha van kedved, tehetnél úgy, mintha véletlenül járnál arra, és úgy ismerkednél, mintha sose találkoztunk volna.
A fiú megcsóválta a fejét. Harminckettő volt, de ilyen ökörséget még sose hallott. Valami mégis azt súgta neki, hogy kockáztasson.
– Belemegyek, de magam se tudom, miért.
– Ez a beszéd! – kiáltott fel az asszony. Az odaérkező pincér meg is rettent a hangjától. A vendégek egyre neveletlenebbek, gondolta elégedetlenkedve.
– Balázs Orsi a neve. A Hársfa utca 12-ben dolgozik Pesten. Az egy irodaház, a második emeleten. Sokan megfordulnak ott, szóval lehet véletlen a találkozás. Benne vagy?
– Benne, de ne hidd, hogy nősülni fogok azonnal, hogy te boldog legyél!
– Eszemben sincs! Szeretném, ha a találkozás köztünk maradna, sokkal jobb lenne, ha minden természetesnek tűnne.
– Jó. Ezen nem múlik. Úgyis holnapután Pestre kell mennem elintézni pár dolgot, legyen. Ha nem sikerül, szólni fogok.
– Kezet rá! – nyújtotta a kezét az asszony. – A titok kettőnk titka marad. Egyszer még bekerül a családi legendáriumba ez a délután.
Erik belekortyolt a tonicjába, és megcsóválta a fejét. Ki hallott már ekkora baromságot? A 21. században egy agilis anya férjet akar keríteni a lányának…Volt ebben valami vicces, de felháborító is. Ki tudja, milyen lehet a lány, ha az anyja ilyen. Végül elfogadta a feléje nyújtott kezet.
– Egyet azért kérdeznék! Miért nem ő jött el? Intézhetted volna úgy is!
– Tudom én, de megharagudott és faképnél hagyott. Nagyon makacs lány.
– Nem makacsság ez, egyszerűen nem díjazta a dolgot.
– Meglehet, de majd fogja, amikor találkoztok.
– Ennyire biztos vagy benne?
Katus hevesen bólogatott. Végtelenül elégedett volt a tervével, annak végkifejletével, és nem sejtette, hogy a mondás, hogy ember tervez, isten végez, sok esetben igazabb a kelleténél.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
