Kattognak a kerekek, agyalok. Egy újabb csoda. A tudomány a jó szolgálatába állt. Örülnöm kéne. És persze örülök is… De kérdések nyomulnak az agyamba, és nem hagynak nyugtot. Mikorra válik elérhetővé ez a találmány? Mármint, nem a pénzemberek hozzátartozói számára, hanem Józsi papának Ózdon? Vagy a kis Ferkónak, a gyermekklinika kis betegének? (Ők is ugyanúgy élni akarnak, könyörgöm!) Mikor vásárolja meg és teszi egy fiók mélyére a megvalósítási terveket egy gyógyszergyártó cég? Mi van azokkal, akik olvassák a hírt, de pontosan tudják, hogy mire elérhetővé válik az országban, az ő szerettük számára már késő lesz? Van megoldás, de mégsincs. Nekik mi segítene? Egy pénznyomtató… vagy egy időnyomtató… Miért nem nyomtathatunk időt? De akkor már… miért nem nyomtathatunk szeretetet? Miért nem nyomtathatunk olyan dolgokat, amelyeket eddig végzetes és vaksi módon nem tartottunk nélkülözhetetlennek: tiszta vizet, szennyezetlen termőföldet, sűrű lombú fákat?
Miért nem nyomtathatunk bölcsességet, igazságot, egészséget?
