Romos, gangos pesti lépcsőházban lakott. Pont olyan volt az épület, mint a nő. Romos volt és kicsit piszkos is, de büszkén viselte minden korábbi megpróbáltatása nyomát.
Nagy kilincsű, duplaszárnyú kapualjon lépett ki minden reggel, a langyos, még erősödő napsütésbe. Nem figyelte az embereket. Munkába, vagy boltba menet is csak a gondolatait rendezgette, felkészült az aznapi meetingekre, vagy a bevásárolni valón gondolkodott.
Egyetlen férfin akadt meg a tekintete időnként. Ott lakhatott valahol a környéken, mert többször látta annál, mint hogy csak véletlenül arra tévedhetett volna. Úgy érezte ismeri. Persze nem ismerte, sosem találkoztak korábban, de olyan ismerős, szinte otthonos volt a férfi külseje. Sosem szóltak egymáshoz, nem történt semmi különös, csak ahányszor elsétáltak egymás mellett, nem tudták, és nem is akarták elkerülni egymás tekintetét.
Néhány hónap múlva, mikor költözés közben a súlyos dobozait pakolta, eszébe is jutott, hogy nem lesz több véletlen egymásba szaladás, nem lesz több huncut mosoly. De nem igazán bánta, mert úgy érezte, sőt egészen biztosan tudta is, hogy lesz még dolguk egymással.
Nagyjából egy év múlva, moziba ment egy barátnőjével. Ott volt Ő is. Az a magas kedves arcú bohókás idegen, aki ráadásul a filmben is szerepelt. A premierre a férfi a kedvesével érkezett, de azért a szeme sarkából oda pillantott. Látszott rajta ugyan, hogy nem tudta pontosan honnan, de biztos volt benne, hogy ismerik egymást.
„Egyszer az enyém lesz” -motyogta a nő a barátnőjének, aki nem is értette pontosan mit mondott.
Két év telt el. Nem is gondolt már rá. Nem felejtette el, de máshol jártak a gondolatai. Zajlott körülötte az élet, megtalálta álmai munkáját, úgy érezte, hogy álmai férfiát is. Boldog volt, és elégedett az életével.
Felkérték, hogy, mint oly sokszor szokott, legyen statiszta egy filmben. Annak a bizonyos filmnek a második részében. Nem volt benne biztos, hogy abban is szerepelni fog a már majdnem elfelejtett idegen, de azért eszébe jutott, hogy talán igen, hogy talán összefutnak majd a forgatáson. Nem így lett. A forgatáson sem találkoztak, és a premierre sem tudott elmenni, nyaralni ment ugyanis a párjával.
A medence partján napozva, egyszer csak eszébe jutott, hogy pont akkor vetítik a filmet a moziban, ránézett a telefonjára, hátha posztolt róla valaki. És akkor megpillantotta a bejövő üzenetet : „Szia, egy filmben szerepeltünk 😊”.
Azonnal tudta, hogy az előző élete véget ért, és hogy ott, és akkor, új élete elkezdődött.
fotó: Pinterest
