“Ez meg miii a jóóó ééég?”
– kiáltotta a nappali közepén, miközben a telefonja képernyőjét bámulta. “Valaki feltörte a fiókomat, és most engem szivat! Mi ez a profilkép? A fogszabályzós, magasra kontyolt, vastagon krémezett arcomat csak a macska láthatta rajtam kívül. Na jó, meg a Zoli, de hát csak nem ő fotózta le titokban ezt az áldatlan állapotot?” – morfondírozott magában.
“Vagy lehet, hogy mégis ő volt? Ez a se veled, se nélküled kapcsolat eléggé kifordította őt önmagából, na de hát ez már mindennek a teteje! A múlt hónapban még posztolgattuk a fehér homokos tengerparton készült képeket… na jó, Zoli kicsit nehezen lett rá az ölelgetős fotókra, nem szereti az ilyen magamutogatást… és mi ez? A bejárónő kiposztolt egy before-after képet a kecónkról? Hát ezt meg hogy meri? Atyaég! Ezt nem hiszem el! Komolyan, ezek után gyorsan meg kell néznem a gyerek profilját, nehogy… Miiivaaan? Hát itt mindenki megőrült? Megbeszéltük, hogy a sportverseny eredményét posztoljuk ki a bizonyítványa helyett, erre meg itt van ez a fotó a fizika hármasról meg a töri kettesről… Innom kell egy kávét, mert ezt a bolondokházát nem lehet másképp elviselni…”
Megnyomta a használtan vett hiper-szuper gép gombját, de az a megszokott berregés helyett éles csörömpöléssel válaszolt. Hirtelen ráeszmélt: ez az ébresztőóra hangja, ő pedig csak álmodta az egészet.
Hatalmasat sóhajtott, gyorsan kivette a fogszabályzót és leengedte a haját. Kipattant az ágyból, és a biztonság kedvéért lecsekkolta a töltőn pihenő telefonját. Még mindig a botoxkezelés utáni loboncos képe volt kint, a gyerek érméről szóló kiírás alatt kétszáznál is több gratuláció fogadta, és a takarítónő is csak Jimmy egyik régi számát posztolta éjjel fél kettőkor a koszos lakás helyett. “Minden a legnagyobb rendben!” – mosolygott elégedetten.
