Hát ez vagyok én. Egy negyvenes éveimben járó özvegy nő, jókora örökséggel a nyakamon. Az önsajnálatom olyan profira edzette a szívem, hogy ott már csak a bánat lakik. A volt férjemen kívül pasi számára itt hely nincs. Rendkívül
élettel teli merengésemet egy mély férfihang töri meg. „A Hölgynek még egyet legyen szíves!” Na nem! Egyrészt pasimentességet fogadtam, másrészt én nem az a fajta nő
vagyok, akit csak egy bárban ilyen könnyedén fel lehet szedni. Mégis végigmérem. A mélybarna szemei! Magával ragadóak. Az arcéle férfias, árad belőle az intelligencia, az
öltözködése elegáns, annyira jóképű…ELÉG! Szedd össze magad és INDULJ! „Köszönöm, nincs szükségem az italára!” Fizetek, majd gyors léptekkel sietek a parkolóba.
Ez nem lehet igaz, utánam jön. „Kérem, engedje meg, hogyhazavigyem. Ittasan nem vezethet!” Ahogy beszél hozzám, elalélok. Térj már észhez! „Nem, köszönöm. Nem állt
szándékomban kocsiba ülni, nemsokára érkezik a sofőrszolgálat, nincs szükségem a segítségére!”
Másnap reggel van. Ez a gyönyörű férfi itt fekszik mellettem. Mit művelek? Lassan kinyitja szemét, szorosan átölel, és az éjszaka folytatódik. Gyengéd, mégis tüzes együttlét ez. Tökéletes! Az ajtóban aztán szenvedélyes csókkal válunk el, majd becsukom magam mögött, és sikítani tudnék örömömben. Mi? Boldog vagyok?!
Belépve az irodába, egy hatalmas tulipáncsokor fogad. Hallom a kollégák gúnyos megjegyzését. „Mi van a pasidnak vörös rózsára nem telik?” Irigyek. Inkább micsoda
pasi! Pénze ellenére kerüli a sallangot. Megfordulok, összerezzenek. Ott áll Ő! Ezúttal egy kicsit máshogy néz ki. A haja rendezetlen, öltözéke egyszerű, de még így is milyen
szívdöglesztő. „Kirándulni megyünk!” Micsoda? Egyrészt tűsarkúban érdekes lesz, másrészt meg dolgozom! Nem törődök semmivel, követem. Azt hiszem, szerelmes vagyok. Az utcán egy régi tragacs. „Tudom, min merengsz. Kölcsönadtam a verdát egy barátomnak, hadd legyen egy jó napja.” Micsoda szív ez az ember. Egy sziklaszirten kötünk ki. A kilátás, a rengeteg moha, a sziklavirágok illata. Mesés. Ott és akkor egymáséi lettünk. A fülébe súgva kérdeztem. „Este találkozunk?” „De még mennyire.” Éjszaka riadtan kelünk, betörték az ablakot. Az ágy végében megjelenik Ő. Ő, aki mellettem ül az ágyban. Szívem hevesen dobog, rádöbbenek. Pénzes Ő és Egyszerű Ő IKREK! És én mindkettővel. Fúj! Pénzes Ő pisztolyt szegez a testvérére. „Bratyó! Ne szórakozz, tedd le azt a fegyvert!”-magyarázza higgadtan Egyszerű Ő. „Elegem van, hogy mindig elveszed tőlem, ami az enyém!”-üvölti
Pénzes Ő. „Hát jó! Döntsön a nő!” Hirtelen a kezembe kerül a pisztoly. Hideg, nehéz, félelmetes. Kezem remeg. Mit csináljak?! „Válassz!” Ordítja Pénzes Ő. 112…
Te vajon választottál volna?
Azonban annak az éjszakának mégis volt egy áldozata. Ha egy szív többször is millió darabokra törik szét, összerakni ugyanúgy? Már nem lehet…
