Ahogy ott állt az enyhén maszatos üveg előtt, azt látta, amit sejtett. Nem Schwarzeneggerek gyúrtak izzadtan és szexisen, inkább elhízott családapák, elvétve családanyák. Az edzőterem, amely úgy hirdette magát, mint a varázslatok helyszínét, nem volt több, mint egy ócska terem görbe tükrökkel.
– Bejön? – állt meg mellette váratlanul egy férfi, akit nem ismert fel azonnal a szórólapról. Persze nem volt haja, de a fogsora rendben volt, ahogy zömök, nem túl szálkás testalkata is.
– Nem hinném, hogy nekem való lenne! – vágta rá idegesen, de a férfi szemtelen módon belekarolt és húzta magával.
– Ebben téved! Bebizonyítom!
Panna nem vágyott rá, de udvarias ember lévén nem volt kedve jelenetet rendezni.
– Öltözzön át és itt várom! – mutatott egy gépre, amely úgy nézett ki, hogy még véletlenül se lehetett kideríteni róla, hogy mire szolgál.
Panna ideges lett. Hogyan tudna levetkőzni valakik előtt, amikor ezer éve nem tette? Még otthon sem használt edzőruhát, itt meg simulós cicanadrágban kellene megmutatnia, hogy mennyire narancsos, urambocsá” karfiolos a hátsója. Nem, ezt semmiképpen nem teheti. Óvatosan hátrapillantott, és megnyugodva konstatálta, hogy az idegen nem követi a szemével, így volt lehetősége a hátsó ajtón kisurranni. Csak várjon, ameddig akar, gondolta elégedetten, de ebbe az elégedettségbe egy kis lelkifurdalás is vegyült. Két sarokkal később azonban ez is szertefoszlott. Felszabadultan lépkedett a járdán, és megállapította, hogy öreg és konzervatív. Se kedve, se lehetősége nincs már ezen változtatni.
Mielőtt még hazasétált volna, betért a patikába, vett vitamint, aztán ténfergett egyet a piacon, majd ivott egy kávét egy eldugott presszóban, ami túlélte a második világháborút is, de nem volt képes megújulni. Amikor kilépett az ajtaján, kis híján felsikoltott.
– Maga követ engem? – rivallt a kopaszra, aki hozzá hasonlóan megdöbbent.
– Persze, jobb dolgom sincs, mint gyáva nők után futkosni! – morogta a férfi ingerülten.
– Ha zaklatni akar, elmondom, hogy a szomszédom rendőr! – mondta Panna gyorsan és indokolatlan hevességgel. Ez persze hazugság volt.
– Miért akarnám zaklatni? Ha nem akar változni, ne változzon! Nem maga lesz az első, aki megfutamodik.
– Nem? – csodálkozott el Panna. – És maga mindet berángatta az edzőterembe?
– Eszemben sem volt. Csak maga olyan…
– Olyan milyen?
– Ne vegye rossz néven, de mint egy ijedt nyúl. Szeretne még szökdécselni a mezőn, de már majdnem elkapta a vadász.
Az asszony nem tudta, komolyan beszél-e, de végtelenül felidegesítette, hogy ez az alacsony, jelentéktelen fráter nyúlnak nézi. Mit képzel?
(És most találja ki a Kedves Olvasó, mi következik!)
Folytatjuk…
