Azonnal felült és meglátta Ivánt, aki a víz felé futott.
– Ott! – visított a lány, és arrafelé mutogatott, amerre Kálmán elmerült.
Iván gyors csapásokkal ért a tó közepére és azonnal lebukott. Hosszú időn át nem jött fel. Zsuzsó szíve a torkában dobogott. Mi történhetett Kálmánnal, és miért nem bukkan fel Iván? Aztán megjelent az ismerős arc, de csak egy pillanatra, amikor levegőt vett, majd újra eltűnt. A parton mindenki őket nézte, csak Zsolt távolodott, már lenn járt a parkolóban és nem hallotta a hangzavart. Más is beugrott a vízbe, de végül Iván megjelent és húzta magával a srácot, aki élettelennek látszott.
Azonnal mellé térdelt a kavicsos parton és elkezdte nyomkodni a mellkasát. Zsuzsó nem mert közelebb lépni. Kálmán nem úgy nézett ki, mint a hullák a filmeken. Félt tőle. Karolához lépett, aki hangosan zokogott.
– Hívjon már valaki mentőt! – mondta egy srác ingerülten, de senki nem mozdult. Mintha megállt volna bennük is az élet pár pillanatra. A fülke nagyon messze volt a tótól. Iván újra meg újra erősen nyomta a mellkasát, majd belefújt a szájába. Kálmán nem adott életjelet.
A szájon át történő lélegeztetésre végre hosszú percek múlva magához tért, és kibuggyant a szájából a víz. Köhögött és úgy nézett megmentőjére, mintha egy gyilkos magasodott volna föléje.
– Az isten szerelmére, végre! – kiáltott fel Iván megkönnyebbülve. – Jól vagy, haver?
Kálmán üveges tekintettel bámulta az eget, de lélegzett.
A közönség felhördült. Karola Kálmán mellé borult, és olyan szorosan ölelte a nyakát, hogy félő volt, hogy a srác emiatt nem kap levegőt.
– Jól van már! – nyögte ki nagy nehezen. – Megvagyok.
– Hála az égnek! – tette hozzá egy idegen asszony. Érezhetően kiborult, talán Kálmán ismerőse volt.
Amikor oszlani kezdett a tömeg, Kálmán még mindig krákogott.
– Mi történt? – térdelt le mellé Zsuzsó. Karja véletlenül Ivánéhoz ért. A fiú nem nézett rá, de minden idegszálával érezte a lányt. Zsuzsó bőre sugárzott, a szeme fénylett. Gyönyörű volt. Tökéletes alakján úgy állt a kétrészes fürdőruha, mint egy második bőr. Legszívesebben magához húzta volna, de a lány rideg tekintete nem engedte. Nem beszélve Kláráról, aki le nem vette a szemét róluk.
– Arra emlékszem, hogy megfogta a görcs a lábam és nem tudtam mozdulni.
– Nem kiabáltál! – mondta tétován Karola.
Ragyogó szemekkel bámulta a srácot, akinek arcába fokozatosan tért vissza az élet.
– Ez nem egy film. Nem terveztem előre, hogy elmerülök.
Ezen mindannyian nevettek.
– Köszönöm Iván az életmentést! Jövök neked eggyel, de a csókolózást legközelebb mellőzzük, jó?
A fiú szerényen elmosolyodott.
– Legközelebb moss fogat fuldoklás előtt! – mondta a fiú könnyedén, miközben feltápászkodott.
– Barom! – hangzott a válasz.
Zsuzsó elszomorodott, amikor látta, hogy Iván felszívódik Klára kezéhez láncolva, és később már nem is látta őket, mert eltűntek a sziklák mögött. Biztosan azért mentek oda. Igen, azért, mert bevett szokás volt, hogy a párok eltűntek a sziklahasadékban, de pár méterrel a bejárat előtt kinn hagyták a papucsaikat mintegy jelzésként.
Megpróbált nem gondolni rájuk, hiszen természetes, hogy szerelmeskednek, hogy a fenébe ne tették volna, Iván biztosan nem hagyta volna ki. A fiúk ilyenek. Ők mégse voltak együtt. Nem úgy nevelték, hogy fűvel-fával… Nem lehetett. Védekezni sem tudtak.
Zsuzsó még soha nem volt senkivel, de a teste már jelezte, hogy vágyna rá.
Miközben egyre jobban izzadt, és a napteje is rég megszáradt rajta, megérkezett Zsolt. Akkora hamburgert hozott, hogy két embernek is elég lett volna.
– Nem baj, ha ideülök hozzátok? – kérdezte és nem is várta a választ, lehuppant. – Minden rendben?
– Persze – válaszolta Karola. – Majdnem meghalt valaki, de te csak egyél nyugodtan!
– Hagyd már! –szólt rá Zsuzsó. – Honnan tudhatta volna? – Maga sem értette, miért védi a fiút.
Juci felröhögött. Ő eddig csendben szemlélte az eseményeket. Látta, hogy nagy harc folyik, és ebben a harcban nem a fiúk küzdenek a lányokért. Ez cseppet sem tetszett neki, de nem ítélkezhetett, mert sokkal nagyobb gondja volt, mint azon töprengeni, hogy milyen hülyék a barátnői. A legnagyobb idióta ő volt köztük a maga tizennyolc évével és hathetes magzatával a hasában.
Még senkinek nem beszélt róla, pedig a barátnőit szerette. Nem attól félt, hogy elítélik, hisz sose tették volna. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy valóban van a testében valaki. Hány meg hány alkalommal hallotta, hogy bekapta a legyet valaki, aztán vagy elcsináltatta, vagy megszülte, de az egész város elkönyvelte rossz lánynak. Milyen fura, hogy az ember jó ideig csak fiatal, meggondolatlan játszik az élet adta könnyű alkalmakkal, aztán egy pillanat alatt a város kurvája lesz belőle. Ha kiderül, hogy gyereket vár, senki nem fogja azt mondani, ej, de elővigyázatlan volt a srác, hanem azt suttogják majd gúnyosan, hogy no, még egy szerencsétlen hülye.
Nem volt már kislány, tudta, hogy hogyan születik a gyerek, de akkor sem tudott semmit a teste működéséről. Hát nem azt mondta Jolán néni, aki biológiát tanított, hogy a menstruáció megvéd? Vagy az volt a baj, hogy már az ötödik napon voltak együtt, amikor már alig vérzett?
Biztosan ez lehetett a baj. A lányok haragudni fognak rá, még az is lehet, hogy pár hétig nem beszélnek majd vele, mert nem mesélt nekik semmit. Mit mondhatott volna? Zsuzsó mindig Ivánnal volt elfoglalva, Karola Kálmán után ácsingózott, pedig rusnya egy srác volt a kis tömött bajuszával, neki meg nem jutott senki. Csak a szomszéd srác koslatott utána, aki sötét volt, mint a vakond zsebe, az általánost is alig tudta befejezni. De gyúrni járt a haverjának a pajtájába, meg focizott. Gyönyörű teste volt, főleg mert még le is barnult a kertben, ahol apjával dolgozgatott.
Évek óta rajongott a nyúlánk, finom lelkű Juciért, aki semmibe vette.
Aztán valahogy összegabalyodtak pár hete. Meglepően jó volt. Nem fájt neki egy cseppet sem szüzességének elvesztése. Meg se érezte igazán, pedig rettegett tőle.
Másnap Lóri újra kereste. Nem sokat beszélgettek, csak csókolóztak veszettül, és megint a fészerben kötöttek ki. Tudta ő, hogy védekezni kellene valahogy, de minden olyan gyorsan történt.
Harmadnapra még egy szerelmi vallomást is összeütött a srác. Egy füzetlapra annyit kapart, hogy: Nagyon szeretlek, Júci, ugye te is engem?
A lány hangosan nevetett a kockás papírra kapart hibás szövegen, és nem válaszolt. Két napig feléje se nézett, nehogy nagyon elkapassa a fiút, aki már majd megbolondult a vágytól, és harmadnap becsengetett hozzájuk. Anyja ment ki, és kölcsönadta a fűrészt Lórinak, aki csalódottan vitte haza. Nem jött be a trükk, nem láthatta Jucit.
Végül egy hétig után rámosolygott, amikor meglátta hátsó udvaron, ahol a két telek összeért. A fiú egy pillanat alatt a mennybe jutott, látszott rajta. Sok közös nem volt bennük, de Jucit mindenért kárpótolta gyengédsége és rajongása. Már várta, mikor tűnnek el otthonról Lóri szülei, és futott is át azonnal.
Nem hallotta, ahogy anyja csípősen megjegyzi, hogy kisebbik lánya feltűnően jóban lett a szomszéd Lórival, aki az utóbbi időben kifejezetten előnyére változott. Juci apja felnézett az újságból, hümmögött valamit, és azon morfondírozott, vajon mikor jön a tévében a Szomszédok következő része. Soha senkinek be nem vallotta volna, de szerelmes a kis Jutka nevű tanár nénibe, annak barna szemeibe, amelyekről úgy álmodozott, mint egy ostoba kamasz.
Kép forrása: Pinterest
