Kilenc betű 9. rész – A rohadék

"Szétnézett és amikor megfordult, meglátta Gyurit. A férfi tetőtől talpig olajos volt. Kék vászonnadrágjába törölte épp a kezét, pedig egy rongy is volt nála."

A nyár gyorsabb évszak, mint a többi, erre bárki rájöhet, ha figyeli, gondolta Zsuzsó. Szaladtak a napok.

Zsolttal lassan bontakozott ki köztük a kapcsolat, és bár nem volt benne nagy lelkesedés, hagyta, hogy a fiú mindenben a kedvében járjon. Kinek ne tetszett volna ez? Hát amikor még egy rozzant Wartburggal is beállított, amit úgy mutatott meg, mintha legalább valami amerikai kocsija lett volna, már nem volt visszaút. Apja is belenézett, mondta is, hogy nem rossz választás volt megvenni. Zsuzsó anyja hümmögött, mert nem értett a kocsikhoz, de a lányához igen. Látta rajta, hogy nem szerelmes, mégse tette szóvá. A szerelem nem minden. Ha megérik egymást, ha tudnak miről beszélgetni, ha a fiú úgy néz a lányukra, ahogy eddig senki, akkor rendben van az egész. Őt is arra tanították, hogy mindig a fiú szeressen jobban, annak van jövője.

Zsuzsó nem volt szomorú vagy keserű azon a nyáron, inkább belenyugodott a helyzetbe. Várta az őszt, hogy még véletlenül se találkozhasson össze a városban Ivánnal. Eger nagy város, és segít elterelni a figyelmét, no meg ott lesz a főiskola is, az meg pláne.

 
 

Zsolt nem aggódott különösebben, mert úgy gondolta, csak lányok között lesz szépséges barátnője, semmi veszély nem fenyegeti.

A veszély azonban nem onnan jön, ahonnét várjuk. Nem lehet előre kiszámítani, mikor csap le, mint azt se, milyen emberek vesznek bennünket körül. Vannak helyzetek, körülmények, amelyek úgy alakítják az ember életét, hogy még véletlenül se gondolunk rosszra.

Így volt ez Zsuzsóval is. Voltak jelek, néha majd kiszúrták a szemét, mégse akarta meglátni őket.

Szíve mélyén tudta, hogy Gyurival, apja segédjével nincs minden rendben. Nem volt fogyatékos, de a határán állt. A természet furcsa tréfát űzött vele, mert észt nem, de kellemes külsőt adott neki merész vágyakkal vagy inkább vad ösztönökkel.

Azon az augusztusi délutánon, amikor napok óta igazi kánikula volt, majdnem megtörtént valami, aminek sose lett volna szabad. Zsuzsó ritkán járt ki a szerelőműhelybe, már rég kinőtt abból, hogy a roncsok között játsszon. Ha arra vetődött, biztosan volt pár kedves szava apjához és Gyurihoz.

Apja mosolygott a bajusza alatt és nem bírta titkolni büszkeségét. Lánya volt a szeme fénye. Zsuzsó valóban kihívóan szép lett az évek folyamán, és ezt öltözködésével is mutatta. Szinte mindig rövidnadrágban járt. Hosszú lebarnult combjai gyönyörűen mutattak biciklizés közben. Tudta, hogy megnézik, de fiatal volt és mutatós, persze, hogy örült neki. Néha eszébe jutott, hogy talán Iván már ezerszer megbánta, hogy nem volt hű hozzá. Lehet, hogy utána ácsingózik? Mielőtt beleélte volna magát a helyzetbe, Karola elmondta neki, hogy már rég nem Klárival jár, hanem valami Tündével. Aztán meg a jegyző lányával, Bogival, akivel csak két hétig bírta. Most egy vállalkozó lányával kavar, aki fatelepet nyitott a város szélén, és annyi pénzük van, mint a pelyva. Ágota piros sportkocsival furikázott, amilyenből több még a megyében sincs, nemhogy a városban. A fekete, göndör hajú szépség bombázó volt, és nagyon jól mutattak együtt Ivánnal, ahol csak megjelentek.

Zsuzsó mindig leállította Karolát, amikor mesélni kezdett, de őt nem olyan fából faragták, hogy el lehetett volna hallgattatni, ha beszélni akar. Így kéretlenül, de tudomást szerzett mindenről.

Amikor anyjának eszébe jutott, hogy Zsuzsó kérdezze meg apját, meddig fognak még azzal a kocsival vacakolni, amit tegnap késő este hoztak, senki nem gondolt semmire. Verona strandra akart menni, a közeli tóra, de a férjének mindig fontosabb volt a munka. Gondolta, ha beszalad a városba, még tud venni magának egy egyszerű egyrészes fürdőruhát, és akkor már nem lehet azt mondani, hogy sok a munkája a férjének, menni kell a partra. Gyorsan rá is beszélte szomszédasszonyát a vásárlásra, a Skála nyitva volt szombaton is sokáig.

Lánya kapta a harci feladatot: rá kellett vennie apját a fürdésre. Zsuzsó tudta, hogy nyert ügye lesz, mert apja neki sose mondott nemet. Átrohant a garázsba és nevetve apját szólította. Válasz nem érkezett. Szétnézett és amikor megfordult, meglátta Gyurit. A férfi tetőtől talpig olajos volt. Kék vászonnadrágjába törölte épp a kezét, pedig egy rongy is volt nála.

Zsuzsika, te aztán gyönyörű vagy! – szólalt meg rekedt hangon.

– Jaj, Gyuri, ne gyere ezzel…Apát nem láttad? Strandra kellene vinnie anyát…

– Azt mondta, mindjárt jön…– mondta a férfi, ami nem volt igaz, tudta, hogy Egerbe ment alkatrészért. Legalább két órát lesz oda, ebben biztos volt.

– Hú, ennek anya nem fog örülni, de remélem, mire anya hazaér, ő is – válaszolta gyorsan. Érezte, hogy Gyuri máshogy néz rá, mint eddig. Olyan tűz volt a szemében, hogy megijedt tőle.

– Nem kell aggódnod, biztosan úgy lesz – mondta a szerelő és egészen közel lépett a lányhoz. – Adsz egy csókot nekem? – kérdezte merev tekintettel.

Választ nem várt, csak egyik karjával elkapta a lány derekát, a másikkal megmarkolta a mellét.

Zsuzsó érezte, hogy nadrágja megkeményedik, ahogy az ő testéhez nyomja.

– Mit csinálsz? Engedj el! – ordított rá.

– Azt, amit mindig is akartam. Meg akarlak csókolni! – Azzal rányomta száját a lányéra. Még a bőre is dohányszagú volt, szájából pálinkabűz áradt.

– Engedj el, te nyomorult, megmondalak apának! – kiáltotta, amint elrántotta a száját a férfiéról.

Teste megfeszült, de hiába próbálta kiszabadítani magát, Gyuri a falhoz nyomta.

– Annyira kívánatos vagy – suttogta neki. – Évek óta rólad álmodom. Nem hiszem el, hogy te nem akarod.

– Kérlek, ne! – suttogta sírva a lány.

– Biztos nem vagy már szűz, de én nem bánom! – hangzott a válasz. Olajos kezével Zsuzsó trikójának pántjához nyúlt és lassú mozdulattal lehúzta a lányról. A melle az átlátszó melltartó alatt azonnal láthatóvá vált. Zsuzsó egyszerűen nem bírt megmozdulni, annyira félt. Nem jutott eszébe semmi, valami fekete köd ereszkedett szeme elé. A férfi ráhajolt és csókolgatni kezdte, majd nyomta le a földre.

– Gyuri! Ne, kérlek, hagyj békén! – kiáltotta.

– Édes kis vadmacska vagy! Ne harcolj, tudom, hogy akarod!

– Segítség! – kiáltott ekkor egy nagyot Zsuzsó. Tudta, hogy nem fogja senki meghallani, mert a garázs falai elállták a hang útját.

A férfi mintha meg se hallotta volna, már bontotta a nadrágját, miközben húzta le a lányét. Szájával mellére tapadt, teste teljes terjedelmével a vékony lányra nehezedett, aki erőtlenül vergődött alatta.

Zsuzsó nem volt gyenge, de a támadás váratlanul érte, és Gyuri izmos volt, tele adrenalinnal. A lány semmi másra nem gondolt, csak arra, hogy még szűz és nem akarja ezt! Gyűlöli a világot és ezt az állatot, akinek majdnem sikerült letolnia nadrágját. Minden erejét összeszedve sikoltott még egyet, és megpróbált kiszabadulni. Miközben a hideg betonon vergődött, hirtelen megváltozott minden. A súly, ami eddig nyomta, váratlanul eltűnt.

Valaki felrántotta és egy óriási ütést mért Gyuri arcába, aki megtántorodott és nekiesett az egyik kocsinak. Nem mozdult. Feje lebicsaklott.

Iván állt előtte.

Lehajolt hozzá és felkapta.

– Beviszlek! – mondta, és pár lépés után úgy rakta le a teraszon lévő fonott székbe, mint egy sérült madarat. Zsuzsó szótlanul igazította meg a trikója pántját. Szeméből csorgott a könny, és nem tudott megszólalni.

– Jól vagy? Elintézem azt az állatot! – mondta Iván vérben forgó szemekkel.

– Jól – suttogta a lány. Jól, mert itt vagy, tette hozzá magában.

Előző rész

Kilenc betű 10. rész – És a Föld forog tovább…

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here