Az ég azonban ritkán szakad le a legnagyobb tragédiák következményeként. Az élet folyik tovább a saját medrében, és néha kiönt a partra, árvizet is okoz, de aztán mintha minden elmúlna nyomtalanul: az öröm is, a bánat is.
– Meghalt? – kérdezte döbbenten. – Te szentséges szűzanya! Mi történt? Baleset? Szívroham?
Brigi keserűen legyintett.
– Bár az lenne! Bár ütötte volna meg a guta, vagy gázolta volna el egy teherautó! De nem. Visszalépett? Érted? Ő az én számomra halt meg!
– Jaj, édesem, el se hiszem, hogy ilyesmi megtörténhet.
– Mert nem láttad a Szex és New Yorkot – mondta keserűen a menyasszony. – Mit vétettem, hogy ez történik velem? Most hogy mondjam meg a vendégeknek, hogy nem kellek a vőlegényemnek?
– Várj egy kicsit! Nem lehetne beszélni vele? Biztos, hogy valami komoly oka van a visszalépésének.
– Olívia! Te olyan naiv vagy, mint egy csecsemő. Egy oka van: nem kellek neki és ezen nincs mit ragozni.
– Mi lenne, ha tennék egy próbát? Ha megkérdezném tőle, hogy mi a baj…Hátha nekem, mint idegennek, megnyílna.
Brigi megtörölte könnytől maszatos arcát, amely nem hasonlított már a szépen sminkelt menyasszonyéra, aki egy órája még a tükörbe bámult. Van értelme próbálkozni egy olyan embernél, aki simán lelécel és nem ad magyarázatot? Nem akart nevetségessé válni, de Olívia már kapta is elő a telefonját, és hívta volna a férfit, Brigi azonban megfogta a kezét.
– Nem, kérlek ne! Inkább engedjük el…Lesz, ami lesz. Én már nem akarok hozzámenni, és ha most megjelenne, nemet mondanék. Így senki nem bánhat velem. Nem írhatja meg üzenetben, hogy köszöni, de nem él a lehetőséggel.
– A szemétláda! – jegyezte meg Olívia csendesen. – Pedig azt hittem, boldog leszel. Úgy látszott, minden rendben van köztetek. Én nem értem a férfiakat.
– Én sem… Most még nem tudok anyám szemébe nézni…Leülök, jó? – mondta és megtántorodott. Kis híján a földre zuhant, de barátnője elkapta.
Hogy lehet valaki ekkora disznó? Megvárja, hogy mindennel elkészüljenek, és akkor mondd nemet? Miféle gonosz tréfa ez?
Brigi karját fogva, leültette az előszobában, és legszívesebben sikítani szeretett volna. Azt még el se mondta, hogy valaki az életükre akart törni. Arról nem is beszélve, hogy Ádámot a föld nyelte el. Az egész szombat maga volt a totális katasztrófa.
– Hozok egy kis vizet! – közölte sietve, és berohant a konyhába. Ebben a pillanatban érkezett meg Brigi anyja, és sejteni lehetett, hogy most jön csak a java, mert akkora szájú asszonyt, mint őt, nem hordott a hátán a föld, az biztos.
– Mi a fene van itt? – támadt a lányára. – Terhes vagy?
– Anya, kérlek!
– Nekem itt ne anyázz, hanem azt mondd meg, hol a te világhíres vőlegényed, mert hiába várunk titeket. Rosszul vagy, vagy mifene? Megérkeztek a virágok, a tortádat most szállította ide a cukrászat, erre te ájuldozol? Mit gondolhatnék ezután?
– Judit néni, kérlek, most hagyd, hogy Brigi magához térjen. Jó?
– Hagyom én, csak tudni akarom, hogy merre van az a férfi, aki azt ígérte, hogy elveszi a lányunkat? Ha már adtunk neki egy rakás pénzt, ideje lépnie.
A két nő összenézett. Micsoda? Miféle pénzről beszél Judit asszony.
– Anya! Nem értelek…
– Azt meghiszem. Az a bolond apád kölcsönzött a vőlegényednek két milliót, mondván fél éven belül visszafizeti.
– Mindezt a hátam mögött?
– Igen, drága kislányom, mert azt mondta, hatalmas meglepetést akar neked szerezni. Apád meg tudod milyen. Azt hitte, minimum Balira visz, és annyira szeret téged, hogy simán adott neki.
– És még én vagyok a bolond?! – hördült fel Brigi. – Hogy jutott eszetekbe ez a baromság?
– Ne papoljál nekem, gyerekem, te akartál hozzámenni, pedig alig ismered. Mindig mondtam, hogy gyanús ez a nagy titokzatosság, ami körülveszi, de te azt hitted, valami álruhás királyfi. Hát édes lányom, jól pofára estél, és úgy látom, mi is.
Olívia nem akart hinni a fülének. Álmában sem gondolta, hogy ezen a napon ilyesmikre derül fény, pedig az egész reggel nem indult jól, sőt a délelőtt sem. Mégis.
– Akkor, ha jól értem, beszoptuk az egészet, igaz drága, egyetlen gyermekem?
– Igen, anya, jól érted. Vége, konyec, the end…Volt Barna, nincs Barna. Legalább szerződést írtatok?
– Igen, annyi esze volt apádnak.
– Akkor talán el lehet kapni, hogy fizessen vissza mindent, leszámítva a bennem okozott kárt.
Judit asszony éles hangon felnevetett.
– Drágám, tebenned már aligha lehet kárt tenni! – mondta és kiviharzott az ajtón.
A két nő ismét összenézett.
Brigi szeméből kibuggyant a könny, és végigfutott az arcán, majd az álláról a nyakára cseppent.
– Hogy én milyen szerencsétlen vagyok! – kiáltott fel. – Átvernek, a szüleimet kizsebelik, és marad a szégyen. De hidd el, Olívia, nem sejtettünk semmit. Minden annyira tökéletes volt. Barna kedves, lehengerlően jóképű és megnyerő volt. Még anyának is tetszett, láttam rajta.
Olívia legyintett. Mintha számított volna valamit, hogy mennyire sármos az a hazug csaló.
– Nem hiszed, hogy tényleg jó pasi volt? Hiába legyintesz, kevés nő mondott volna neki nemet, ebben biztos vagyok.
Ahogy Olívia hitetlenkedő tekintetét meglátta, eszébe jutott valami.
– Gyere, megmutatom! Titokban lefotóztam pár napja…Amikor beugrott…Bassza meg, akkor jött a pénzért, én meg azt hittem, nem bírta már nélkülem. Istenem…
Azzal felállt, előkapta apró, selyemtáskájából a telefonját, és keresgélni kezdett a fényképek között. Amikor megtalálta, diadalmasan átnyújtotta a barátnőjének:
– Most mondd azt, hogy nem megnyerő! A pokolba vele!
Olívia kényszeredetten elvette a telefont, és az járt a fejében, hogy Briginek még mindig az a fontos, hogy bebizonyítsa, hogy a volt vőlegénye csinos. Mintha az változtatott volna a tényen, hogy átverte, becsapta.
Amikor a képre pillantott, kifutott arcából a vér. Érezte, hogy kiszáll belőle minden erő. Ádámot látta viszont. Azt az Ádámot, akire a barátnője azt mondta, hogy Barna a neve, és majdnem a férje lett.
– Azt mondod, ő Barna, az exed? – kérdezte falfehéren.
– Igen, nem figyelsz rám?
Brigi ingerültségében észre se vette, hogy Olívia mennyire reszket.
– Szerinted, van Barnának ikertestvére?
– Én nem tudok róla, egyszer se említette. Miféle kérdés ez?
– Tudod, én ismerek egy férfit, már egy ideje találkozgatunk, és pontosan ugyanígy néz ki, ahogy Barna. Én Ádám néven ismerem, és biztos vagyok benne, hogy ugyanarról a férfiről beszélünk.
– Te most hülyéskedsz velem? Ez elég rossz vicc!
– Nem viccelek. Ilyesmivel nem szórakoznék ebben a helyzetben. Egy viszont biztos, én találkozgattam valakivel, akinek Ádám a neve, Pesten él, és gyakran eltűnik.
Brigi szája tátva maradt.
Nézte Olíviát, és nem mert megszólalni. Ez a jelenet nem a valóság, suttogta.
– Van anyajegy a nyakán? – kérdezte hosszú percek múlva.
– Van. A bal füle alatt.
Brigi felsikoltott. Aztán csend lett, halálosabb csend, mint a temetőben napnyugta után.
Kép forrása: Pinterest
