Gréta nem száll le rólam. Állandóan a nyaralással nyaggat, de én nem akarok a nyárra gondolni, főleg azért, mert akkor együtt lennénk. Jó, a lányok hiányoznak, édes kis karjukat nagyon csípem a nyakam körül. De a feleségem távolinak tűnik.
Hazug szemét csaló vagyok, de ember is, aki gyáva. Kijöttem Londonba…Minden fantasztikusan alakul, gyűlik a pénzünk, törleszteni fogjuk a hitelt előbb, az se baj, ha a bank nem repes az örömtől. Mi fogunk. Élvezem a munkát, a várost, még akkor is, ha az időjárás szélsőséges. A ködnek semmi köze ehhez, London már rég nem az, ami a regényekben, viszont egy napon belül képes esni fél óránként, közben meg süt a nap, mintha az lenne a természetes. Mindehhez nem kell tavasznak vagy ősznek lenni, mindegy melyik évszakot írjuk. Most azonban lassan a nyárba hajlunk, egyre jobban tetszik, hogy elég egy dzseki és máris kirándulhatunk.
Nem terelem, viszonyom van Sarah-val. Ha akartam volna, se tudtam volna ellenállni. Gyönyörű és okos. A teste álom, és mindig van kedve a szexhez. Álomnő. Még védekeznünk se kell, mert nem lehet gyereke, évek óta tudja. Azt hiszem, megfogtam az isten lábát. Viszont most haza kell mennem, ha tetszik, ha nem. Amikor megmondtam neki, elszomorodott.
– Én nem bírok meglenni nélküled öt napig! – közölte és hosszú combjaival befurakodott a lábam közé.
– Öt nap nem a világ! – nevettem, de tetszett, hogy ragaszkodik hozzám.
– Szomorú vagyok, hogy neked nem az – mondta és durcásan elfordult. Istenem, még a hajának illata is bódító, nemhogy a bőrének simasága.
– Sarah, tudod, hogy nem így gondolom! Haza kell mennem, várnak a lányaim.
– Meg a feleséged, Gréta!
– Igen, de nem miatta megyek. – Ahogy ezt kimondtam, azonnal tudtam, hogy ez az igazság. Nem hazudtam se neki, se magamnak. Ekkor az én sejtelemesen doromboló macskám játékosan végigkarmolta a hátam, majd hosszú szempillás szemével rám mosolygott.
– Biztos?
– Egészen biztos. De nem tagadtam eddig se, hogy vannak gyerekeim. Lehet, hogy nem vagyok jó férj, de jó apa még lehetek.
Lustán elnyújtózott, és láttam, ahogy izmos karja megfeszül, és hasának enyhe íve kidomborodik, pedig máskor lapos és izgalmas, most azonban szédítően nőies volt.
– Igazad van, Christopfer! Nem is akarnám, hogy elhanyagold őket. Megmutatod nekem még egyszer, hogy milyenek?
– Persze! – Jólesett, hogy ennyire érdeklődő és figyelmes. Van nő, aki tökéletes? Ha van, akkor nekem sikerült megtalálnom. A kabátom után nyúltam, és kivettem a mobilom.
A képtáramban millió fotó volt Kinguciról és Miriről is, és mi tagadás, szép mind a kettő. Hosszú, hullámos hajat örököltek Grétától, de a szemük az enyém volt. Kinga durcás szája azonban nem. Talán valamelyik nagymamáé. Sarah hosszan bámulta őket, és láttam rajta, hogy tetszenek neki a lányok.
– Szívesen megismerkednék velük! – mondta váratlanul. Hirtelen a gondolat is megakadtak az agyamban, nemcsak a szavak blokkolódtak le. Gyorsan mély levegőt vettem, és elmosolyodtam, mert ez csak képletes megjegyzés lehetett. Ám a nő mellettem komolyan gondolta.
– Mi lenne, ha veled utaznék? Majd azt mondjuk nekik, a kollégád vagyok, ami voltaképpen nem hazugság.
– Sarah! Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Mire lenne ez jó? Én megértelek, de…
– Nem, drágám, te nem értesz meg, csak úgy teszel. De biztos vagyok benne, hogy a kislányok szívesen tanulnának angolul, vagy én tőlük magyarul.
Ezen hangosan nevetni kezdtem.
– Te magyarul? – kérdeztem döbbenten. – Ugyan minek? Nem egy világnyelv és még nehéz is.
– Fogjuk rá, hogy kalandvágyból.
– Édesem, a lányok azonnal kikotyognák Grétának, hogy találkoztak veled, aztán állna a bál. Úgy gondolom, ez nem hiányzik senkinek.
Felkönyökölt. Formás melleit látva elgyengültem. Próbáltam nem azokra koncentrálni. Pedig fantasztikus kerek és természetes volt mindkettő, és olyan kemény, mint a beton. Mondtam, hogy istennő, de ott az ágyon, a leomló hajával, párás tekintetével pláne az volt.
– Miért lenne balhé? Hisz csak egy munkatársad vagyok, aki Budapestre jött magánügyben, te meg jó fej vagy, kalauzolod a városban és bemutatod a családodnak. Szerintem, ez abszolút hihető. Majd azt hazudod, hogy így akarsz jó pontot szerezni a cégben.
– Szerinted, van feleség, aki ezt beveszi?
Csengő nevetése betöltötte a szobát.
– A nők mindent elhisznek, ha jól tálalják nekik. És hidd el, a te feleséged se különb!
– Elhiszem, csak azt mondd meg, mi a jó neked ebben?
– Tudni akarom, hogy és hol élsz, ha netán úgy döntök, kiszakítalak abból a közegből.
– Kiszakítasz? Vannak ilyen terveid?
– Drágám, most nem akarok a terveimről beszélni, inkább csókolj meg újra meg újra, mert nem bírom ki, hogy ne érezzem a szád. Mondtam már, hogy imádom, ha csókolsz?
Nem mondta, de nem is kellett. Minden porcikám jelezte, hogy ezt a nőt ölelni, magamévá tenni maga a csoda. Ahogy megcsapott parfümjének illata, ahogy a számon éreztem bársonyos ajkait, semmi más nem érdekelt, csakhogy újra meg újra érezzem testének minden rezdülését, és halljam örömének cseppet se halk hangjait.
– Akkor utazunk? – súgta még oda, mielőtt elvesztem volna benne.
– Utazunk – lihegtem. – Nem bírnék meglenni nélküled egy napig sem.
– Ez kölcsönös! – mondta és már hallottam, hogy közeledik a csúcs felé.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
