Ez a filmsorozat nem a könnyed szórakozás híveinek lesz a kedvence. Ukrán, feliratos, de ez mit se von le az értékéből. Én személy szerint nagyon szeretem, ha eredeti nyelven beszélnek a szereplők.
A történet 1901-ben kezdődik, amikor a módos gazda fiatal feleséget hoz a házhoz. A lány nincstelen, de szép, míg a férfi jóval idősebb nála. Férj fia közel annyi idős, mint az új „anya”, akiben nincs egy szemernyi szeretet sem férje iránt. Ez hamar megváltozik, bár nem a férj irányába, hisz egy jóvágású, vidám béres kerül hozzájuk, aki azonnal szemet vet rá. A tragikus végkifejlet borítékolva van, főleg mert kilenc hónappal később születik egy kislány, akiről a néző úgy sejti, biztosan nem a korosodó gazdáé. Ekkor megtörténik a szörnyűség, ugrunk az időben vagy 16 évet, és már benne is járunk az első világháborúban. Ukrajna szeretné szabad, önálló állammá válni, de az orosz testvér nem hagyja. A papság hatalma meginog, bár az ukrán nép erősen vallásos, de már az Ideiglenes Kormány kezdi kimutatni a foga fehérjét. Hisznek még a változásban és abban reménykednek, hogy olyan ország jön létre, amelyben mindenki tanulhat vagy épp szabadon gazdálkodhat, ahogy neki megfelel. A történelemből tudjuk, hogy erre nem volt sok esély, mert Lenin és elvtársai eltöröltek minden olyan törekvést, amely erre irányult.
A film apró részleteiben láthatjuk, hogy milyen következményekkel jár egy érdekházasság, miért nem lehet egymásé két szerető ember, és hogy a titkok miként fertőzik meg egy család életét. A bolsevik uralom véres napjai mindenki életét megváltoztatják, vannak, akik szüleik ellen fordulnak, és olyanok is, akik nem értik az új világot, de azt sem, miért bűn a szabadságért harcolni.
Lenin és Sztálin uralma lassan, de biztosan öli meg az ukrán lelket. A kommunizmus szelleme oly mértékben terjed, hogy úgy néz ki, mindenkit letarol. A filmben mindenhol Lenin és Trockij képeket látunk a falon, imádattal csüngenek Sztálin szobrán, és istenként törölgetik fényesre, pedig tönkreteszi az életüket. A kolhozok létrehozása, a parasztok erőszakkal való beterelése, reméljük, már történelem, de megrázó nézni, kit neveznek kuláknak, és azt is, hogy a Vezér hogyan hagyja magára a népét, nem beszélve arról, hogy lassan éhen halnak mindazok, akik addig tisztességesen eléldegéltek még az isten háta mögötti falvakban is.
A film egyenlő az emberi sorssal. Van benne bosszú, árulás, reménytelennek tűnő szerelem, megcsalás és megbocsáthatatlan gyilkosság is. Szemünk előtt bontakozik ki a lélek, amelyet meg lehet vezetni, meg lehet csúfolni és el lehet terelni a helyes útról, csak a hatalom apró morzsáit kell felvillantani előtte. Nem mese ez, ahol a méltó elnyeri a jutalmát, és a rossz megbűnhődik. Itt, aki józan és szólni mer, mehet Szibériába vagy egyenesen a halálba. Döbbenetes látni és hallani, hogy mennyire nincs ésszerű magyarázat a párt és Sztálin tetteire, és az azt mondta, hogy így kell, sokaknak bőven elegendő, mert tanulatlanok, írni se tudnak, de irigyek és féltékenyek azokra, akik többre vitték. Az aljasság, a butaság és a gonoszság olyan fokozatait láthatjuk, hogy szívünk gyakran összefacsarodik.
Mintha Magyarországon lennénk, hiszen az ukrán ember se más, mint a többi. Szereti a pénzt, a hazáját, élni és boldogulni akar, de a hatalom elvesz tőle mindent, és rossz ideológiákkal magyarázza, miért hagyja éhezni azokat, akiknek azt sulykolja, hogy minden közös. Csak épp a padláson, a pajtában és a kamrában nem marad semmi.
Milliók halnak éhen, és senki nem tud változtatni ezen, mert túl sokan vannak, akiket elbódít a kommunizmus eszméje, és gondolkodás nélkül végrehajtanak bármilyen parancsot.
A legijesztőbb azt látni, hogy szinte semmi nem változott az évtizedek során, mert a butaság, a vakhit, a hatalomvágy sose veszik ki, és azért, hogy valakinek mákszemnyi is jusson, képes a legkegyetlenebb dolgokra is. Nehéz sorozat ez, de aki úgy érzi, képes elmélyülni a múltban, meg akarja ismerni egy ország (lehetne akár a miénk is!) történelmét, az tegye meg. Nem fog csalódni.
Engem a részek úgy ragadtak magukkal, ahogy kevés, múltban játszódó sorozat elemei mostanában. Nem utolsósorban, mintegy mellékesként, felhívnám a kedves nézők figyelmét a szereplők ruháira, a díszes viseletekre, amelyek kiragyognak a legegyszerűbb nádfedeles házak falai közül is.
(Netflix – Mindig lesznek emberek, 12 rész)
Kép forrása: Snitt // https://snitt.hu/filmek/mindig-lesznek-emberek-2020-2020
