A romolhatatlanság azt jelenti, hogy egyes emberek teste a halál beállta után nem kezd bomlani abban az esetben, amikor nem történik balzsamozás, tehát természetes módon őrzi meg eredeti állapotát. Ha a mesékre gondolunk, már Hófehérke személye is jelzi, hogy régen is foglalkoztatta az embereket a test eredeti állapotának megőrzése, mind inkább a tény, hogy szerettük megmaradhat úgy, ahogy életében ismerték. A katolikus és az ortodox egyházakban is úgy tartják, hogy természetfeletti jelenség játszódik le ilyenkor.
Európa és a világ sok templomában találkozhatunk olyan szentekkel, akiknek a teste többszáz éve nem változott, vagy bizonyos testrészeik mumifikálódtak természetes folyamatok révén. A hívőket ez ámulatba ejti, és csodálattal tekintenek rájuk. Hisznek gyógyító erejükben, és isteni csodaként tekintenek rájuk.
„A vallástörténet tanúsága szerint a körmenetekben, érintésben, csókban kifejeződő ereklyetisztelet alapja a hit, hogy a próféták, üdvhozók, hithősök és más szentek ereje haláluk után is hat; a hívők célja az ebben az erőben való részesedés.” A hívek nem egyszerűen azért zarándokolnak el a szentek sírjához vagy az ereklyéjüket őrző templomhoz, hogy kegyes pártfogásukért könyörögjenek, hanem azért, hogy személyesen találkozhassanak velük. Megérinthessék a szentek testéhez (vagy néha csak testének egyetlen darabkájához) hozzáérő tárgyakat, és az érintés által maguk is részesüljenek a szentségben.
Sok esetben nem derül ki, hogy valódi csodáról van-e szó, mert a katolikus egyház nem enged behatóbb vizsgálatokat arra hivatkozva, hogy a halottakat hagyni kell békében nyugodni. Egyesek úgy vélik, hogy titkon azért történt némi beavatkozás, konzerválás.
A legismertebb és talán legszebben megmaradt test Szent Bernadetté, aki Lourdes-ban tekinthető meg. A fiatal lány tetemét 1909-ben hantolták ki, hogy boldoggá avassák, és testét teljes épségben találták. Az akkori vizsgálatok nem találtak rajta balzsamozás nyomokat. Visszatemették, majd még kétszer kihantolták, másodszor 1919-ben majd 1925-ben. Mindkét alkalommal meglepve látták, hogy nem indult oszlásnak.
1925. augusztus 3-án ünnepélyes keretek között a Saint-Gilgard kolostor templomában üvegkoporsóba helyezték, ahol ma is bárki megtekintheti. Ekkor történt boldoggá avatása. Arcát és kezeit vékony viaszréteggel vonták be, hogy még életszerűbb legyen. Mindmáig nem derült ki, hogy mi rejlik e csodálatos jelenség mögött.
A másik ilyen jelentős személyiség a II. János Pál pápa által szentté avatott Pio atya, aki 1968-ban hunyt el, és már életében is hatalmas tisztelet övezte. A szerzetes egész felnőtt életében Krisztus stigmáit viselte. Pio atya a XX. század egyik legmisztikusabb katolikus szentje. Francesco Forgione néven született Olaszországban, 1887-ben. Gyermekkorától kezdve erős látomások gyötörték, felnőtt korára pedig már tisztánlátó képességgel rendelkezett. A távolból is képes volt megmondani, kivel mi történt, és látta a jövőt is. Ő jósolta meg egy Karol Wojtyla nevű fiatal papnak (a későbbi II. János Pál pápának), hogy pápa lesz belőle.
2008-ban holttestét az egyház kilenc hónapra kiállította, hogy a hívők leróhassák tiszteletüket emléke előtt.
A harmadik, akit meg kell említenünk, a lehetetlen kívánságok teljesítője, Szent Rita.
Idős szülei, az olaszországi Cascia városában, hosszú évek és sok imádság után, 1381-ben az Istentől kapták őt ajándékba. Gyermeküket vallásosan nevelték. Fiatalon adták férjhez, egy rendkívül erőszakos emberhez, aki gyakran megverte őt. Házasságukból két gyermek született. A férfi nem nézte jó szemmel felesége Istenbe vetett hitét. Az asszony csendben tűrt, és csak azt kérte, hogy templomba járhasson. Szelídsége az évek alatt még az addig agresszív férjét is megváltoztatta. Ettől kezdve nyugalomban éltek, míg a férfit egy viszály alkalmával meg nem ölték. Fiai ekkor bosszút esküdtek, de anyjuk azért imádkozott, hogy inkább vegye el Isten őket, minthogy vér tapadjon a kezükhöz. Kérése meghallgatásra talált, apjuk halála után alig egy évvel fiai is meghaltak.
Özvegysége alatt végül belépett az Ágoston-rendi szerzetesközösségbe. Egy alkalommal, imádkozás közben egy stigma jelent meg a homlokán, és átélte, amint Jézus töviskoszorújából egy tüske a homlokába szúródik. A seb elgennyesedett. Élete hátralévő tizenöt évét elkülönítve, betegen töltötte. Halála után a teste meglepő módon nem indult romlásnak, ezért nem temették el, hanem üvegkoporsóba zárták és a casciai Szent Rita templomban helyezték el.
Az emberek, amióta világ a világ, mindig is hittek és reménykedtek a csodákban. Ezek és sok más szentek sokaknak vigaszt nyújtanak a mindennapokban, esélyt adnak a gyógyulásra, vagy megnyugtatják háborgó lelküket.
Hogy mi is valójában a csoda? Mindenkinek más. Ha azt gondoljuk, hogy fantasztikus dolgok csak a szentekkel vagy vallási vezetőkkel történhetnek, akkor tévedünk. Ha hinni kezdünk önmagunkban, észrevehetjük, hogy valódi csodákra leszünk képesek. A teremtő erő bennünk lakik, még ha olykor nehéz is felfedezni.
Kép forrása: Pinterest
