Beszélgetés-panelek: Az a nyüves karácsonyfa

 

 
 

A nő: (magában káromkodva, szidva mindent): Aki kitalálta a karácsonyt, azt kilőném rakétával a Holdra. Ott egye a fene a lakást, a bejglit, de a fát is.

A férfi (somolyogva): Nem te akartad feldíszíteni két hete, mert a barátnőd azt mondta, hogy mostanában ez a szokás?

A nő: Meg ne szólalj! Megvettük egy a nyüves fát, és már hullik, mintha nem is örökzöld lenne! Még hogy örökzöld! Örök sárga ez mindjárt!

A férfi: Nem bírja a meleget, mondtam, hogy ne tegyük a nappaliba, ahol mindig túl meleg van. Tehettük volna a hálóba, ahol lassan jégcsapok lógnak, mert nem szereted, ha kellemes az alvás.

A nő: Nem lógnak jégcsapok, csak szeretnék nyugodtan aludni és nem úgy, hogy dobálom magam, mert harminc fok van. A húsz is bőven sok. Takarózz be, ha fázol.

A férfi: Ugyan mivel? Azzal a takaróval, amibe te betekered magad, mint Kleopátra?

A nő: Nocsak, előjött belőled a művelt.

A férfi: Nem hinném, hogy ez akkora gond lenne. Ha suttyót akartál volna, akkor nem hozzám kellett volna jönnöd, hanem Áronkához, akit anyád annyira ajnározott.

A nő: Kedveli, ennyi. Azt akarta, hogy ne legyen magányos, ha már otthagyta a családját Erdélyben.

A férfi: Húsz éve! Azóta megszokhatta volna.

A nő: A fa különben is görbe, mert addig nyesegetted, amíg elfogyott a törzse. Lehet, hogy az a baja?

A férfi: Mondd, a nőknél genetikailag kódolva van, hogy a feszültséget a férfin vezessék le? A fa akkor is görbe volt, amikor megvettük, de hiába mondtam, az a sunyi eladó megdicsérte a hajad, erre azonnal megvettük ezt a szánalmasat.

A nő: Mert te sose dicsérsz. A fa nem szánalmas. Ritkás és sárgul, de azért… jó.

A férfi: Nem az előbb állítottad, hogy ronda? Ti, nők, nem tudtok sokáig megmaradni a véleményetek mellett. Ha nem tettünk volna rá három égősort, talán még szép is lenne. Így viszont azt várom, mikor égeti ki a szemem, annyira világít.

A nő: Nektek, férfiaknak nincs ízlésetek. Ha rajtatok állna, sörösdobozok lógnának rajta, néhol egy-két száraz perec, amivel ölni lehetne. No, meg persze a szaloncukor, ami aranyárban van, de szentestére lelopkodjátok háromnegyedét.

A férfi: Mit egyek, ha három napja nem főzöl, mondván, lesz elég bajod azzal karácsonykor.

A nő: Pizzát, mint minden rendes ember.

A férfi: Tegnap is az volt. Tegnapelőtt meg krumplistészta. Csodálom, hogy nem kapok szénhidrátmérgezést.

A nő: Nem hittem, hogy tudod, mi az.

A férfi: Tudnám én máskor is, ha lenne rá alkalmam megtapasztalni.

A nő: Utálom ezt a fát! A díszek is elavultak. Arany-piros! Rég nem tesz rá senki ilyeneket.

A férfi: Mégis milyet kellett volna venni?

A nő: Bézs-arany vagy zöld-fehér jobb lett volna. Szerinted, ne szedjem le a mostaniakat?

A férfi: Meg ne próbáld! Nem mindegy?

A nő: Akkor vegyük le a fűtést!

A férfi (haragosan): Persze! Fagyjunk meg egy kiszáradt fa miatt karácsonykor.

A nő (kedvesen mosolyogva): Cserébe meleg lehet a hálóban! Ehhez mit szólsz?

A férfi arca felragyog és már csavarja is le a gombot.

 

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here