A Doktor Zsivágó c. film egyszerre monumentális és intim. Nem pusztán szerelmi történet, hanem egy korszak gyászéneke: Oroszországé, amely elveszett, érzéseké, amelyek törékenyek ahhoz, hogy túléljék a forradalmat.
A rendező, David Lean a könyv adaptációjával nagyon személyes filmet forgatott, amelyben a grandiózus feldolgozás és az elsöprő érzelmek dominálnak. A felszínen Jurij Zsivágó orvos és költő történetét ismerhetjük meg, aki beleszeret egy nőbe, aki nem a felesége, miközben Oroszország a forradalom és az I. világháború poklát szenvedi. Ám az emberi lélek nem mindig hajlandó magát megadni a fájdalomnak. Jurij nem a klasszikus értelemben vett hős. Költő, aki mindenben a szépséget keresi. Érzékeny ember, aki gyanússá válik az akkori orosz birodalom szemében. Lara sem a végzet asszonya, aki mindenkit elvarázsol. Egy egyszerű nő, aki a politika, a kor és a férfiak áldozata, mert mindenki birtokolni akarja.
A Doktor Zsivágó egyik legfontosabb üzenete az, hogy a történelem nemcsak életeket pusztít el, hanem személyiségeket is. Jurij szinte mindent elveszít, amiben önmaga lehetne. Eközben otthonok pusztulnak el, könyveket vetnek máglyákra, és az emberek lassan az eszmék szolgálatába állnak elfeledik kik voltak igazán.
A korszak hollywoodi hősei közt Omar Sharif valóban törékeny férfit személyesít meg. Alakítása ettől válik emlékezetessé. Lara, azaz Julie Christie, aki egyszerre hideg és törékeny, akit nem tör meg az élet, mégis beleroppan a fájdalomba, amit kap tőle. Nem szabad kihagynunk Zsivágó doktor bájos, szeretetre éhes feleségét, Tonyát (Geraldine Chaplin) sem, aki minden porcikájával szereti és megérti férjét. Tudja, hogy el kell engednie, és azt is, hogy szívében örökös hely marad neki.
A film gyönyörű képei legendásak. A stáb elképesztő díszleteket épített, de a legtöbb jelenetet Spanyolországban forgatták, ugyanis Boris Pasternakot, az írót a Szovjetunióban veszélyes személynek minősítették, művét nem forgathatták hazájában. Az irodalmi Nobel-díjat se vehette át.
A hó, a végtelen pusztaság, amelyet végig csodálhattunk, sok esetben paraffin, márványpor vagy műanyag hab volt.
Maurice Jarre zenéje szerves része az alkotásnak, de önálló életre is kelt. A filmtörténet egyik legismertebb dallama. A Lara’s Theme fájdalmas hangjait nehéz elfelejteni. Később rengeteg reklámban, feldolgozásban használták. Egyszerre romantikus és gyászos is. Olyan emberről szól, aki elment és soha többé nem térhet vissza.
A kritikusok a filmet mégis túl hosszúnak, túl érzelmesnek találták, egyesek szerint túlságosan hollywoodi lett. Mégis időtálló, mert a nézők nem a politikai szálra emlékeznek, hanem egy tekintetre, a befagyott tájra, a vonatra, és arra a fájdalomra, amely két embernek jutott, aki későn talált egymásra.
A Doktor Zsivágó nem más, mint egy gyönyörű elégia a szerelemről, a fájdalomról és a veszteségről. Ezért is érdemes ma időt szánni rá. Aki megteszi, nem dokumentumfilmet vagy korrajzot kap, mert kerüli az elemzést, inkább azt próbálja meg kimondani, hogy miként szenvedhet három ember a háború viszontagságai között várva, hogy a másik megjelenjen, érte menjen és őt válassza. Ám a történelem brutális, a bátrakból gyakran gyávákat csinál, és olyan embereknek juttat erőt és pozíciót, akik nem érdemesek rá. Gondoljunk csak Komarovszkijra, aki a film legnyugtalanítóbb karaktere. Nemcsak gonosztevő, hanem a túlélés cinikus megtestesítője.
Omar Sharif játéka különleges, mert szinte mindent a tekintetével játszik el. Ő az, aki minden pillanatban tudja, hogy a boldogság csak átutazóban van nála. Ahogy mindannyiunknál. Talán ezért is ennyire szeretnivaló.
Jó szórakozást hozzá, a zsebkendő kötelező!
Doktor Zsivágó (1965), 197 perc
Fotó: cottonbro studio: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/baratok-fiatal-moka-film-8263327/
