Scherer Péter 64 éves volt. Furcsán esendő, szerethető és idegesítően emberi figurákat testesített meg a filmeken és a színpadon. Volt benne valami, ami különösen szerethetővé tette: sosem akart nagyobb lenni, mint a benne rejlő ember.
Sokan Pepének hívták a legendás Jancsó-filmek után, amely beleégett egy egész korszak emlékezetébe. Másoknak a Kontrollból maradt meg elveszett, esendő alakként, de lesznek, akik az Apatigrisből emlékeznek rá, ahol bölcsen bohókás apát alakított.
A Válótársak vagy a Kincsemben vállalt szerepe is kiemelkedő. Ő az a színész volt, akiből nem lehetett celeb. Rengetegen ismerték, mégis hétköznapi tudott maradni. Egy örök kamasz, tele zavart bölcsességgel, félszeg humorral. Egy olyan ember, aki tudta, hogy az élet fura és abszurd, de egyben csodálatos is. Tudott nevetni önmagán és kacagni másokon, mert nem érezte, hogy mindent, ami vele történik, azt komolyan kell vennie.
A magyar filmkultúra most nem csupán egy kiváló színészt veszített, hanem egy arcot, egy embert, aki hibáival, iróniájával és szelídségével kitűnt mások közül. Nehéz elhinni és elfogadni, hogy többé nem lép színpadra, hogy csibészes mosolyát nem láthatjuk viszont.
Bigali Árpád, a kisember, a rendszer hű szolgálója, akit megszemélyesített a Made in Hungária filmben, nincs többé. Ő, aki annyi éven át ember tudott maradni, a mai napon átköltözött egy másik világba, ahol bizonyára örülnek neki a többiek. Fenyő Miklós kezet ráz vele, és nevetve hívja bulizni a fiatalok közé.
A Trezor, a Nagykarácsony, a Mellékhatás, az Argó vagy a Szenvedélyes nők vele együtt volt teljes. Felsorolni is nehéz lenne színpadi szerepeit. Korán ment el, túl korán, de emléke maradandó a film -és színházszeretők szívében.
Nyugodj békében, Pepe!
Fotó:Pinterest
