Szeretném hinni, hogy vannak angyalok a Földön. Olyanok, akik azért élnek, hogy másoknak segítsenek, és mindezt szeretetből teszik. Hinni, hogy nem hunyt még ki a törődés és az önzetlenség.
Az angyalok olykor egyszerű ruhában járnak közöttünk, lehetnek olyan nők vagy férfiak, akikről soha nem gondolnánk, mert elrejtőznek kihívó rúzsaik vagy tetoválásaik mögé, lehet, hogy beszédük, viselkedésük nem mindig tökéletes, de ott vannak, amikor szükség van rájuk. Úgy gondolom sok angyal lehet a tűzoltók, az orvosok és az ápolók között is, de sokan vannak, akik anyák, apák vagy nagyszülők, pedagógusok. Néha a barátok köpenye mögül súgnak valami szépet, néha csak annyit, hogy erős vagy, meg tudod csinálni, és ne félj sírni, ha attól megkönnyebbülsz.
Nem félek azt gondolni, hogy az angyalok gyakran nem ember képében vannak jelen, és egy kutya, egy macska vagy egy ló is lehet életmentő. Megkönnyítheti a gyászt, a bánatot, és szótlanságával többet nyújt, mint azok, akik megállás nélkül beszélnek hozzánk, miközben vakok a szívünk irányába. Miért ne lenne lehetséges, hogy a csodák, amelyeket tőlük kapunk az égből származnak? A tőlük eredő öröm, megnyugvást, erőt és kitartást ad, de néha elég ha csak rájuk nézünk, és hagyjuk, hogy hozzánk bújjanak. Sok ember nem képes ennyire nyílt és őszinte lenni.
Az angyalok szépek és könnyűek, és akkor is velünk vannak, ha láthatatlanok. Meglehet, hogy elvesztett szeretteink üzenetét is magukkal hozzák, és azt akarják súgni, ha hajlandó vagyunk nyitott füllel járni a világban, hogy nem fogyott még el a jóság, mindig lesz valaki, aki tiszta szívvel tud majd szemünkbe nézni, és mosolya őszinte marad akkor is, ha érdeke nem fűződik hozzá.
Mindannyian fehérruhás, szárnyas lényekként gondolunk rájuk legtöbbször. Úgy hisszük, őriznek bennünket, terelgetnek az általunk választott úton, de lehet, hogy nincs igazunk. Lehetnek ők öregek, megtörtek, vagy fiatalok és szertelenek. Akkor is adnak, amikor tekintetünket levesszük róluk, akkor is, ha magunkba fordulunk, mert a világ sötét és komor.
Jusson eszünkbe, hogy imáink olykor meghallgatásra kerülnek, és bár az élet sokszor nem fényes csillagporral szórja tele a mindennapjainkat, mégis akadnak jó percek, amikor nem fáj semmink, amikor valaki bekopog egy tányér süteménnyel, vagy csak felhív, mert hallani akarja a hangunk. Ők bizonyára különleges lények, hiszen képesek többet észrevenni a bajból, a magányból, a betegségből, mint mások.
A valódi angyalok azok, akik gondoskodnak rólunk, akik nem hagyják, hogy kiszolgáltatottan feküdjünk egy kórházi ágyon, akik életük kockáztatása árán bemennek az égő házba. Nincs az a pénz, amivel ezt meg tudnánk fizetni. Erre nem jók a tárgyak, ehhez szavak és a szív munkája kell.
Ne felejtsük el hát a nagy rohanásban meglátni a szárnyas és a szárny nélküli teremtményeket is!
Kép forrása: Pinterest
