Ha van emberek között olyan, akiben feltétlenül meg akarunk bízni, akkor az biztosan az orvos, edző és a pedagógus. Egyszerűen feldolgozhatatlan, ha a társadalom hagyja, hogy gyerekeket, kamaszokat molesztáljanak. Sok esetben meg se hallgatják őket, netán szélsebesen eltusolják ügyeiket, sőt még a hatalommal bírók kezére is játsszák az áldozatokat. Sajnos, manapság is lehet olyan megjegyzéseket hallani, hogy a sport, különösen a versenysport magában hordozza vért, verejtéket és a szóbeli bántalmazást is, de az eredmények miatt ez nem baj. A pénz, a siker és az egyesületek érdeke felülír mindent, nem beszélve azokról, akik a tűz közelében vannak, és a szőnyeg alá söprik a disznóságaikat.
Larry Nassar ügye a riói olimpia után robbant 2016-ban. Az Egyesült Államok női tornászválogatottjának korábbi orvosa 20 év alatt több száz nőt bántalmazott szexuálisan, Nassart abban az évben le is tartóztatták és vádat emeltek ellene. A gyomorforgató ügyek lassan kerültek napvilágra, és bár előtte is történtek jelzések, a lányok szavait senki nem vette komolyan.
Az első hivatalos eljárás kilenc korábbi sportoló vallomása után indult el. Ezekből az derült ki, hogy az orvos legtöbbször masszázs közben követett el szexuális zaklatást. Később már 81 fiatal tornász molesztálásáról lehetett olvasni, ám az évek alatt jelentkező áldozatok száma végül az ötszáz főt is elérte. Mivel Nassar az olimpiai tornászválogatott orvosa volt, egyszerűen nem vettek tudomást a tornászok visszajelzéseiről addig. A fiatal, 15 év alatti lányok sorra mesélték el, hogyan ujjazta meg őket vaginálisan és análisan, és milyen egyszerű módon hitette el velük, hogy ez a kezelések része. Ha azt gondolnánk, hogy ezek a helyzetek annyira egyértelműek, mint aminek tűnnek, tévedünk. Egy olyan nagytekintélyű orvosról van szó, akiért mindenki odavolt, akinek véleménye sokat nyomott a latban, így nem csoda, ha az alig tinédzser lányok ritkán mertek megszólalni. Nem értették, mi történik velük, és saját magukat hibáztatták, ahogy az már lenni szokott ilyen ügyekben.
Ne feledjük, régebben az emberek sokkal kevésbé merték kimondani, amit gondoltak, és még kevésbé fordultak olyanok ellen, aki felettük álltak.
A lányok között volt Maggie Nichols is. Az orvos őt is molesztálta, majd, miután Nichols ezt jelentette, nemhogy nem tettek semmit az orvos ellen, de Nicholst szépen lassan háttérbe szorították a tornászcsapatban, és az addigi eredményei mentén Simone Biles után a második legjobbnak számító tornászt végül kihagyták az olimpiai keretből. Mindeközben pedig a szüleit azzal hitegették, hogy a Maggie-vel történtek ügyében komoly belső vizsgálat folyik, amit csak veszélybe sodorna, ha a rendőrséghez fordulnának. Hogy mindez hogyan történhetett meg? Úgy, hogy Nassar kedves és udvarias volt a lányokkal, akikkel az edzők üvöltöztek, és oly módon alázták meg őket, hogy levegő után kapkodtak. A felkészítés része volt az is, hogy éheztették őket, csakhogy megőrizzék súlyukat. Az orvos, mint egy cukrosbácsi, kedvesen bánt velük, és csokit csempészett be hozzájuk. A lányok persze örömmel vették a tisztességes bánásmódot és a kedves hozzáállást. Ennek azonban ára volt, amelyet nem tudtak előre. A Nassar-ügy és tágabb értelemben az egész USA Gymnastics-botrány azért lett olyan felkavaró, mert itt még csak nem is az a helyzet, mint oly sok hasonló, szexuális zaklatással kapcsolatos esetnél, amikor a félelem, a szisztematikus elnyomás vagy bármi egyéb okból titokban maradtak a visszaélések. Ezek a lányok ugyanis, ha nem is mindannyian, de közülük sokan igenis jelezték a környezetüknek, hogy molesztálták őket. Arról volt szó tehát, hogy tudtak mások is a dolgokról, de nem tettek semmit.
Az ítéletet kihirdető Rosemarie Aqualina bírónő azt mondta, hogy Nassar élete végéig a sötétségben fog élni, és a mostani ítélet egyben a halálos ítélete is. Az orvos korábban arra panaszkodott, hogy érzelmileg megviselte a per. A bíró erre közölte, hogy 4-5 napig hallgatni az áldozatait semmiség ahhoz képest, hogy órákig élvezkedett velük, tönkretéve az életüket.
Végül 175 évet kapott, és a bíróság az áldozatoknak 380 millió dollár kártérítést ítélt meg az Amerikai Olimpia Bizottság részéről, de a Michigani Állami Egyetemet is 500 millió kártérítés megfizetésére kötelezte, mert elhallgatta, és el is rejtette az információkat. Nassart ezen felül még 60 év börtönre ítélték gyermekpornó birtoklásáért.
Amióta egyre gyakrabban kerülnek napvilágra elhallgatott és eltusolt esetek, az emberek egy részének kinyílt a szeme. Szerencsére mind többen merik elmondani azokat a szörnyűségeket, amiket azok az emberek tesznek velük, akikben megbíztak.
A pedofil szörnyetegek gyakran a közvetlen környezetünkben élnek, barátaink, rokonaink és munkatársaink is lehetnek. Nincs annál fontosabb, minthogy higgyünk azoknak, akik hozzánk fordulnak. A trauma eleve óriási, és akik ki merik mondani, elindulhatnak a gyógyulás útján.
Ne legyünk azok között, akik elfordulnak, ha egy sportolóval, táncossal ordítoznak, ha földbe döngölik, csak azért, mert majd a rommá tört lelkéből újra tud töltekezni. A fizikai bántalmazás rettenete ma is köztünk van, de a szóbeli sincs messze, tapasztalhatjuk a sajtóban, de a hétköznapokban is. Nem szabad hagynunk, hogy gyerekeink életre szóló sebeket szerezzenek csak azért, hogy érem lógjon a nyakukban.
Kép forrása: Pinterest
