Ma, ha gyalogosan közlekedünk, akkor a biciklisek és a rolleresek miatt vagyunk veszélyben a járdán. Ha autóval vagyunk, akkor a figyelmetlen gyalogosok, rolleresek és az e-bike-osok okoznak kalamajkát más autósok mellett. Így nem nehéz megtapasztalnunk,, hogy ma már a közutak mellett a járdák és a bicikliutak is tele vannak feszültséggel.
Az elmúlt években a közlekedés is gyökeresen átalakult, mert megnőttek a lehetőségek, a figyelem viszont maradt a régi. Háttérbe szorul a biztonság és az óvatosság, ami egy rakás tragédiát eredményez.
Régen a járda a gyalogosok biztonságos terepe volt, manapság sokan fülessel sétálnak, belemélyednek a telefonjaikba és ütköznek. De számolniuk kell még azzal is, hogy elektromos rollerrel száguldanak el mellettük, amelyek gyorsak, és ha elsodornak, életveszélyesek is lehetnek bárki számára, hiszen az aszfaltra zuhanni halálos is lehet. A keskeny bicikliutat sok esetben a gyalogos is magáénak érzi, esze ágában sincs lehúzódni, a biciklis meg attól retteg, hogy elé lépnek, mert egyesek nem hallanak és nem látnak az utcán. (Nem azért, mert vakok vagy süketek! A virtuális világ foglyai.)
Az utakon se jobb a helyzet, mert a közlekedési morál megkopott. A szabályok rugalmas értelmezése, a káromkodás, beszólogatás és a türelmetlenség mindennapos. Sokan minden figyelmeztetés ellenére is nyomkodják a telefonjaikat, és nem törődnek azzal, hogy a balesetek valóban egy pillanat alatt bekövetkezhetnek. Az elektromos rollerek oly módon cikáznak az autók között, mint nem lenne életveszélyes egy gázolás. A KRESZ szabályai méra láthatatlanná silányultak.
A legnagyobb probléma az, hogy az emberek figyelme szétszórt. Összeolvadtak digitális eszközeikkel, és a napi közlekedés közben is folyton hallják a pittyenést, a hívást, vagy épp görgetnek, mert unatkoznak. Figyelmüket minden eltereli, és ez egyaránt vonatkozik sofőrökre, biciklisekre, gyalogosokra és a rolleresekre is. Naponta százszor felmerül a kérdés, hogy lehetne jobb?
Pl. tudatosabb közlekedéssel, amely szerint eltennénk a telefont, ha úton vagyunk. Vagy ha megértenénk, hogy a járda nem versenypálya. Szükség lenne jobban elkülönített sávokra, és világosabb szabályozásokra is az elektromos járművek esetében.
A közlekedés alapja mindig is a bizalom volt: tudtuk és hittük, hogy a másik nem ugrik elénk, hogy a pirosnál tényleg megáll, és az elsőbbséget megadja, mert az a szabály. Ez azonban megváltozott, mert mindenki siet, feszült, és a szabályok be nem tartása hatalmas agressziót vált kis a közlekedőkben. Így egyre veszélyesebb közlekedni.
Érthetetlen, hogy az emberek nem fogják fel, hogy a saját életükkel játszanak, de azt se, hogy másokéval. A gyorsaság, a kapkodás és a szétszórtság egyre több balesethez és ezzel együtt halálhoz vezet. Miért nem tudatosítjuk magunkban mindezt, ha egy életünk van?
Az idő és annak hiánya elég magyarázat lenne arra, hogy nem törődünk másokkal és olykor magunkkal sem? Nehéz erre válaszolni, vagy inkább nehéz helyes választ adni. A 21. század emberének el kell fogadnia, hogy a világ felgyorsult, átalakult, csak sajnos ezzel együtt az emberi élet és hozzáállás maradt a régi. Törékenyek vagyunk, közlekedjünk bárhogyan. De jó lenne ezt elfogadni és jobban figyelni egymásra!
Kép forrása: Pinterest
