A Figure megcsinálja helyettünk! Tényleg ezt akarjuk?

 

 
 

Az elmúlt években robbanásszerű változásokat idézett elő a mesterséges intelligencia fejlődése. Rendületlenül törnek előre az emberalakú robotok. Az ipari robotkaroktól eljutottunk a porszívórobotokig, de lassan már komolyan beszélhetünk azokról a humanoidokról, amelyek nemcsak egyetlen feladatot látnak el, hanem egy rakás emberi tevékenységet is képesek helyettünk megcsinálni. Ennek a korszaknak az egyik legambiciózusabb szereplője az amerikai Figure AI vállalat.

A Figure AI 2022-ben alakult Kaliforniában azzal a nemtitkolt céllal, hogy létrehozza a világ első olyan humanoid robotját, amely valóban használható a mindennapokban. Mindez nem egy sci-film része, nem is a távoli jövő víziója, hanem olyasmi, ami már az ajtónkon kopogtat. Amikor az jut eszünkbe, hogy lesznek majd olyan idők, amikor helyettünk robotok végzik el a házimunkát, akkor az első öröm után gondolkodjunk el azon, vajon hány területen lesz majd nem is olyan sokára helyettesíthető az ember…

Az első modell, a Figure 01 még kísérleti darabnak számított, amely sétálni, emelni és tárgyakat kezelni volt képes. Nem sokkal később villámgyorsan megszületett a Figure 02 is, amelyet már ipari környezetben is kipróbáltak, pl. a BMW gyáraiban. Ez a verzió már képes volt együtt dolgozni valódi emberekkel, alkatrészeket szállított és szerelt össze.

2025-re viszont berobbant a Figure 03, amely a háztartásban is megállja a helyét. A robot „lelke” egy Helix nevű mesterséges intelligencia, amely a látást, a nyelvet és a mozgást is képes egységbe integrálni. A robot nemcsak értelmezi a feladatokat, hanem képes döntéseket is hozni. Ha pl. azt mondjuk neki, hogy tegye a ruhákat a mosógépbe, felismeri őket, és szét tudja válogatni, majd végrehajtja a kívánt feladatot. A Figure 03 robot ujjain tapintásérzékelők és beépített kamerák vannak. A robot mozgása folyamatosan finomított algoritmusok alapján történik, így képes biztonságosan mozogni az emberek között. Így a nappalinkban is része lehet a családunknak. Mindezt átgondolva egy kicsit úgy érezhetjük, hogy ez a világ már tényleg nem az, ami régen. Ha mindez a mindennapok részévé alakul a közeljövőben, és miért ne alakulna, hiszen annak idején a telefon, a hajszárító és a hűtő sem volt az, ma viszont nélkülözhetetlen, akkor valóban nem sok dolgunk lesz otthon. Lesz egy robot, aki főzni, mosni, takarítani és vasalni is tud majd, miközben hangtalan, nem fárad el, és sosem panaszkodik. Tényleg erre van szükségünk? Tényleg az kell az emberiségnek, hogy helyette oldjon meg mindent a fejlődés?

A vállalat azzal érvel, hogy a robotok pótolhatják a munkaerőhiányt, elvégezhetik a monoton és nehéz feladatokat. Állításuk szerint nem az a cél, hogy kiszorítsák az embereket, hanem hogy kiegészítsék őket. Ez a hivatalos álláspont, de ha csak egy egyszerű bolti eladóra gondolunk, vagy a recepciósra egy szállodában, netán a takarítóra bárhol, akkor megfordulhat a fejünkben az is, hogy vajon hány meg hány helyen pótolható az ember. Bizonyára eszünkbe jut még jónéhány. Az a kérdés is felvetődhet bennünk, hogy mennyire lesznek ezek a robotok „emberiek”? Mikor lesznek képesek beleszólni a mindennapjainkba, vagy befolyásolni a viselkedésünket?

A Netflixen fut egy sorozat (Cassandra), amely a hetvenes években játszódik. Ijesztő és döbbenetes. Bár nem olyasmi, mint a Figure 03, de erősen emlékeztet rá. Az a robot a család belső szerkezetét is rombolja, mert meghallgatja, manipulálja a tagokat, és utóbb egymás ellen fordítja. Nem beszélve arról, hogy kikapcsolni is lehetetlen. Mi van akkor, ha a mostani robotokban pl. elromlik valami? Ha másképpen értelmezi az utasításokat, mint ahogyan kellene?

Mondhatjuk azt, hogy régebben is tartottak az emberek minden újtól, legyen az a televízió vagy épp a mikró, de időközben rájöttek arra, mennyit nyerhetnek vele. Talán most sem lesz másképpen? Nem tudhatjuk, mégis félelmetes belegondolni abba, hogy még egy családtag él majd velünk, hogy helyettesítsen bennünket. Már csak az kérdés, hogy mit nyerünk azzal az idővel, amit felszabadít számunkra? Mit kezdünk a saját erőnkkel, akaratunkkal és a lehetőségeinkkel, amelyeket nem aknázunk ki? Tény, hogy a házimunka senkinek nem a kedvence, de helyette pihenhetünk? Valóban azt tesszük majd, vagy épp elmerülünk egy másik világban, amelyből kifelejtjük a barátainkat, szüleinket és gyerekeinket, nem beszélve a párunkról?

A technikai fejlődés oltárán sokat áldozunk fel. Talán magát az embert, vagy a lelkét… Megéri? Erre senki nem tudja a választ, bár a mai viszonyokat ismerve, robotok nélkül is elfeledjük a másikat, ahogy elfelejtünk beszélgetni vagy kedvesek lenni. Vajon ez a jó irány?

 

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.