Tamás úgy ért haza, hogy üres volt a ház. Kicsit meglepte, de megkönnyebbült. Nem értette ugyan, merre lehet Olívia, de úgy gondolta, csak leugrott a boltba. Miután kabátját a székre dobta, a hűtőhöz lépett. Kivett egy sört és lerogyott a kanapéra. Fáradt volt, elképesztően fáradt és csüggedt. Az a nő, akit mindig is szeretett, haldoklott. Talán, ha fél éve volt hátra. Úgy érezte, ő okozta betegségét, miatta lett rákos, és ezt nem tudta megbocsátani magának.
És persze ott volt még a felesége, az ő becsvágya, a pénz és millió dolog, ami miatt megvetéssel gondolt önmagára. Ő nem ez az ember volt régen. A húszas évei elején még Nepálba ment, bejárta Vietnámot és Kambodzsát, mert úgy hitte, azokban az országokban megtisztul a lelke. Minden jobb és tisztább volt Keleten, de neki haza kellett jönnie. A reptéren ismerte meg Lénát, amit égi jelnek vett. Az egyik butikban volt eladó, és szinte sugárzott, amikor meglátta őt. Nagy szerelem lett a találkozásból, kis híján mesebeli, de a mesében mindig jó a történet vége. Náluk nem volt így. Anyja végstádiumú rákkal küzdött, apjának súlyos veseproblémái voltak. Akkor, ahogy most is, úgy érezte, mindenki megbetegszik, akit ismer. Mindenki haldoklik, aki neki fontos. A rák mintha csak unottan üldögélne egy fotelben, és egy könyvet lapozgatna, amelyben nevek vannak, aztán csukott szemmel rábök valakire, és annak elkezdődik a kálváriája.
Nem sok pénzük volt, pedig rengeteget dolgozott, amelyben benne volt az is, hogy nem volt képes otthon lenni. A kórházba is ritkán ment be, mert nem bírta elviselni anyja szenvedését. Inkább éjt-nappallá téve bent rohadt az irodában. Főnöke ezt értékelte, mit sem tudva családi hátteréről. Soha nem gondolta volna, hogy felajánlja neki a lányát. Egyszer-kétszer találkozott csak Olíviával. Kedvesnek találta, de Lénát szerette. Elvenni őt nem tudta, hiszen semmije se volt, és valóban megdöbbent, amikor kiderült, hogy terhes. Kicsit becsapva érezte magát, hiszen úgy tudta, a lány meddő. Ez a harag is hozzásegítette ahhoz, hogy végül belement későbbi apósa ajánlatába. Két év alatt végül elveszítette az anyját, megnősült, született egy kislánya a szerelmétől, és megpróbált boldoggá tenni egy nőt, akit nem szeretett. Akiket szeretett, eltávolodtak tőle. Kislánya születése után azonban javulni kezdett a helyzet, és titokban visszajárt Lénához. Elhalmozta mindennel, ha már anyját a pénz se tudta megmenteni. Erre most ő is rákos lett.
A sör keserű volt és hideg, jólesett neki, ahogy végiggurult az első pár korty a torkán. Léna meg fog halni, és ott marad a kicsi, akiről senki nem tud, gondolta kétségbeesetten. Hogyan mondhatná el a nejének, hogy megcsalta, vagy épp Lénát csalta meg vele? Hogy nézzen a szemébe és mondja meg neki, hogy bár nem szerelmes belé, azért hazahozna egy gyereket, aki egy másik nőé, akit hamarosan elveszít?
Léna valószínűleg élete utolsó heteiben kórházba kerül, és gyereküknek szüksége lesz valakire, aki gondoskodik róla. Szegény, gondolta gúnyosan mosolyogva önmagán. Van egy felesége, akit becsapott, egy szerelme, akit szintén, egy lánya, aki semmit nem tud még a világról, de az bizonyos, hogy árva lesz. Apja egy utolsó csaló gazember, anyja meg pár hónap múlva angyal…Miféle élet ez? Meghúzta az üveget, és próbált nem gondolni semmire.
Ekkor hallotta meg Olívia lépteit, aki úgy nyitotta ki az ajtót, mintha be se akarna lépni. Jó pár másodperc eltelt, amíg szólította. Felpillantott, és maga előtt látta a foltos arcot, amely miatt Bloody Marynek csúfolták egykoron. Egy pillanatig úgy tűnt neki, mintha sírt volna, de könnyűnek szánt kérdésére, hogy merre járt, könnyed hazugsággal nyugtatta meg.
– Boltban voltam, nem volt itthon majonéz. Tudod, mennyire szeretem! – Tudta. Nem faggatta tovább.
– Sikerült elvégezned, amit akartál? – nézett rá Olívia, és ha nem ismerte volna annyira, nem is gyanította volna, hogy sejt valamit. De a hangja remegett, ami azonnal elárulta.
– Csak egy részét. Vacsorázunk?
– Igen, de nem főztem semmit. Virsli jó lesz?
– Jó. Fáradt vagyok.
Olívia elfordult, hogy férje ne vegye észre a gúnyt, ami beterítette az arcát. Fáradt. Egy másik nő miatt, és most együtt enne vele. Sőt befekszik mellé az ágyba. Haragudott, de palástolta. Megtanulta, hogy sosem kell azonnal kimondania, amit gondol, hátha elárulja magát a vétkes.
– Főzök pár tojást is. Uborkát kérsz vagy céklát?
Tamás nem is hallotta, mit kérdez, hanem a telefonját bámulta. Léna elküldte neki a végrendeletét. Ez állt benne: Szeresd őt!
Folytatjuk…
