A kérdés még ma is kényelmetlen, mégsem elhanyagolható. Vajon mit ér ma egy nő, ha nem keres pénzt, nincs titulusa, nem termel a munkaerőpiacon? Egy nő, akinek napjai főzéssel, takarítással, gyermekneveléssel telnek, vagyis azzal, amely nélkül nem működik jól egy család, mégis alig mérhető, arról nem beszélve arról, hogy mennyire láthatatlan.
Ez nem érzelmi kérdés, hanem társadalmi, gazdasági és gyakorlati. Miközben sokan, különösen a férfiak uralta országokban, kormányokban úgy érzik, attól lesz minden tökéletes, ha a háttér megfelelő, ha a nő szül, nevel és gondoskodik, mégse értékelik ezt a tevékenységet, sőt némi lenézős felhangja is van.
A kutatások nem egyszer bebizonyították, hogy a háztartásban végzett munka, ha szolgáltatásként gondolnánk rá és elszámoltatnánk, akkor jelentős költséget emészetene fel. Gondoljunk csak bele, mennyibe kerül a főzés, a logisztika, az idősgondozás, a vasalás, a gyermekfelügyelet, amelyet az otthon dolgozó nők ellátnak! Ezek milliókat takarítanak meg egy családnak, nem beszélve az érzelmi töltetről.
Mégis a gond az, hogy nincs fizetés, nincs nyugdíj, karrier és társadalmi státusz sem. Számos amerikai filmben (is) láthatjuk, hogy a kertvárosi nők addig értékesek, amíg ki nem repül a fészekből a gyerekhad, majd ötvenévesen ott állnak magányosan, üresen, munkatapasztalat nélkül, miközben férjük tiszteletét is elveszítették, hiszen már nem fiatalok és izgalmasak.
A háziasszony munkája láthatatlan és természetes, ahogy a rend, a tiszta ruha és a szépen kitakarított lakás is. Hogy becsülete van-e, azt nehéz megfogalmazni, mert hazánkban és Kelet-Európa nagy részén kettős mérce működik: azt várjuk el, hogy egy nő legyen jó anya, sőt mi több, tökéletes, de azért dolgozzon és legyenek ambíciói is. Viszont, ha dolgozik, akkor a gyerek és a háztartás „issza meg a levét”, ha meg nem, akkor pedig nem használja ki a képességeit.
A háziasszony státusza gyakran összekapcsolódik a lemondással. Mintha azt sugallná a környezet, hogy nem sikerült más, így maradt neki az otthoni munka. Ez a fajta gondolkodás nem veszi figyelembe azokat a nőket, akik tudatosan döntenek úgy, hogy fontos nekik a családjuk mentális jólléte, hogy a gondoskodás nekik nem teher, hanem öröm. Viszont a lemondás sajnos azt is jelenti, hogy a nő lemond a saját jövedelméről és ezáltal kiszolgáltatottá válik. Kiesik a szakmája körforgásból, évekkel később nehezen tér vissza a munkaerőpiacra és nyugdíja sem lesz. Ez konkrét kockázat. Nincs garancia arra, hogy egy házasság tartós marad, hogy kitart addig, amíg csak élünk, sőt ennek ellenkezője a jellemző.
Sok nő nem azért marad otthon, mert arra vágyik, hanem mert nincs, aki vigyázzon a gyerekekre, a bölcsődei rendszer hiányos, méregdrága, a fizetése nem fedezi a gyermekfelügyeletet, netán a család nem tudja megoldani a logisztikát, vagy a férje ezt „igényli” tőle. Pedig annak értéke, amit egy család ezáltal kap, óriási: stabil háttér, csökkentett belső stressz, érzelmi biztonság és nyugalom, de mindezek mellett a rendszeresség is fontos. A probléma azonban azonnal felüti a fejét, ha ezt a munkát nem tisztelik, ha nem tartják értékesnek, ha kizárják a döntésekből, ha nincs mozgástere. Akkor különösen súlyossá válik a megítélés, ha az apától csak negatív jelzőket kap az anya, és a gyerekek ezt tanulják el tőle.
Mit ér hát egy nő, ha háziasszony? Nem kevesebbet, mint a többiek, de kevesebb védelemben részesül. A kiszolgáltatottság és a tiszteletlenség az, ami leértékeli, amely abból ered, hogy nem termel pénzt. Nem áramlik be általa. Így minden kiadást idővel magyaráznia kell, saját szükségletei lassan eltörpülnek. Mindezt tetézhetik az ismerősök által tett megjegyzések: neked könnyű, mert nem dolgozol, egész nap otthon vagy, miért szalad a lakás, te ráérsz, mert nem kell sehova rohannod.
Sajnos, az elismerés hiánya belső kiürüléshez vezethet. A nő elveszítheti identitását, szerepe felfalja. Már nem tervez, nem vágyik, nem álmodik.
A háziasszonyság nem alantas, nem értéktelen, de veszélyes, ha a nő nem marad benne önálló személy. Hogy ez ne történhessen meg, ki kell találnia magának hobbit, szabadidőt, olyan tevékenységet, amelyben önmaga lehet. Tanulnia kell, fejlesztenie a tudását, erre nyílhat lehetősége pl. online tanfolyamokon. Az sem árt, ha a szakmai kapcsolatait nem szünteti meg. Tudnia kell, hogy semmi sem örök, lehet változtatni a szabályokon egy családon belül, lehet akárcsak időszakos az otthonlét, és újra lehet tárgyalni a házimunkában vállalt szerepeket is.
Háziasszonynak lenni értelmes és méltó döntés lehet addig, amíg feltétlenül szükség van rá. Ha a nőnek van saját pénze, tudása és visszaúttal is rendelkezik. Ha van hangja és beleszólása a döntésekbe. Gondoljuk meg jól, mire és mennyi ideig vagyunk képesek. A kényelem és a megszokottság nem szabad, hogy végletesen domináljon.
A 21. század úgy tűnik, nem azoknak kedvez, akik önfeláldozóan a családjuk érdekeit nézik, miközben elmúlik felettük az élet, és nem marad semmiféle támogatottságuk időskorukra.
Fotó: Pinterest
