A másnap nagyon nehezen akart megérkezni. Az orvos, aki kora reggel meglátogatta Elizát, fejcsóválva állította ki a papírjait, és többször megjegyezte, hogy nem is tudja, mekkora szerencséje volt. Legyen hálás az őrangyalainak, mert nem egy hasonló esetet látott, és a vége nem volt örömteli. Eliza persze nem akart a legrosszabbra gondolni, hiszen fiatal volt ő még a halálhoz, ezért lelkesen bólogatott, és közölte, hogy hálás, és majd ellátogat egy templomba is, és némi pénzadománnyal segíti Szent Antalt. Hogy miért épp őt, nem tudta megmondani, anyja is mindig hozzá fordult, ha gondja volt. Családjukban Szent Antal volt az a személy, akihez illett fohászkodni. Miközben Dávidra várt és a telefonján olvasgatott, üzenete érkezett. Kéretlen üzenet volt, elfogadásra várt. Egy női név szerepelt feladóként, de nem teketóriázott, elfogadta, mert kíváncsi volt, ki írhatott neki. A nő, aki a képen egy barna, csinos és izgalmas nőnek látszott, röviden ennyit írt neki:
Tudom, hogy semmi közöm hozzá és nem is ismersz engem, de ajánlom neked, hogy légy óvatos a pasival, aki körülötted legyeskedik. Agresszív. Engem is többször megütött, amíg vele voltam. Csak jót akarok neked, ne vedd ezt tolakodásnak.
Nem esett jól olvasnia ezt a szöveget. Dávid agresszív? Hogy a csudában van az, hogy az égiek és talán a földiek, mást se akarnak, mint eltávolítani közeléből a fiút, aki mindig kedves, figyelmes és törődik vele? Még hogy megütött egy nőt? Ezt nem akarta elhinni. Próbált nem gondolni a nyomasztó sorokra, sőt rákeresett a lányra is, nem kamuprofilja volt, ez látszott. Sőt nemrég volt az esküvője, szóval nagyon is valóságosnak tűnt a figyelmeztetés. Nem bírta elengedni a gondolatot, és emiatt végtelenül szomorú lett.
A feje már nem sajgott, és egyetlen porcikája sem volt veszélyben, mégis összerezzent, amikor meglátta délben a srácot. Egy nagy csokor virág volt a kezében és olyan széles mosollyal üdvözölte, hogy a lány elszégyellte magát. Az ismeretlen üzenetére addig nem válaszolt, és rájött, nem is fog. Kipattant az ágyból, és hagyta, hogy a fiú boldogan magához húzza. Az emberek őrültek, mondta magának, és igyekezett minden negatív gondolatot elnyomni.
– Minden rendben? – kérdezte Dávid. – Mehetünk? Kérlek, ne menj be pár napig dolgozni. Én vigyázok majd rád. Jobb, ha otthon maradsz.
– Hű, te amolyan álomlovag vagy? – kérdezte tőle mosolyogva. – Olyan, amilyen az idióta amerikai filmeben létezik csak?
– Igen, pontosan. De ha nagyon akadékoskodsz, még a végén odakötözlek egy székhez, hogy érezd, szabadulni sem tudsz tőlem.
Eliza elnevette magát.
– Ez nem túl romantikus és széked sincs!
– Mondtam, hogy ne akadékoskodj, te lány! Székem van, kötelem van, és menten olyan helyzetben találod magad, amihez nem vagy szokva, ha nem engeded, hogy kényeztesselek. Ha hiszed, ha nem, kész a zárad és még főztem is neked ebédet!
– Komolyan? Te ilyesmikre vagy képes?
– Egyértelmű. Bevallom, lelkifurdalásom van, amiatt, ami veled történt. Végig az járt az eszemben, hogy miattam lett bajod, mert valamiért úgy érzem, az egésznek köze van a volt feleségemhez.
– A volt feleségedhez? Ezt eddig egy szóval se mondtad! Elváltatok?
– Nem, de pár nap választ el tőle, és a múltamban akarom már tudni. Azért is jöttem el a közös lakásból…Neki semmi nem számított, csak a munka, és az utóbbi időben egyáltalán nem volt közünk egymáshoz.
Eliza meglepődött. Eddig egyetlen egyszer sem beszélt ennyit a volt kapcsolatáról. Még akkor sem, amikor először találkoztak. Ezért nem tudta sokáig, hogy Vivien férje. Nagyot sóhajtott és jólesett neki a vallomás. Dávid érezte, hogy kezd leomlani a köztük lévő fal, de azért nem volt benne biztos, hogy tisztázta magát teljesen.
– Úristen, de jó ezt hallani! – szólalt meg végre. – De mielőtt indulnánk, volna még egy kérdésem. Ismersz egy Keve Annát?
– Keve Annát? Nem, pedig jó pár Annát ismerek. Kellene?
– Nem tudom, te mondd meg.
– Ez valami újabb gyanú? Tettem valamit, amiért bizonygatnom kell, hogy én vagyok a rosszfiú?
– Nem, tényleg nem, de tudnom kellett. Hagyjuk is! Mondd, mit főztél, mert farkaséhes vagyok.
– Találd ki!
– Rántottát? Zacskós levest?
Dávid felnevetett. Megrázta kócos tincseit és kedvtelve bámult a lányra. Szerette, hogy élettel teli, hogy nem arról beszél folyton, hogy mit szabad és mit nem ennie, és hogy miben mennyi kalória van. A legtöbb nő csak az alakjával törődik, jött rá az évek folyamán, miközben a feje és a szíve üres. Végre valaki, akinek van étvágya, tud nevetni, és még akkor se esik kétségbe, ha elgázolják. Régóta nem sodort útjába senkit a szél. Házassága nem mostanában lett rossz, csak épp húzták-vonták, de mindketten tisztában voltak azzal, hogy hiba volt összekötni az életüket.
Az áprilisi napfény besütött a kocsi ablakán, ahogy beszálltak, és tekintetével végig simította lányt. Az járt a fejében, milyen jó, hogy vannak hozzá hasonlók. Azt viszont nem szabad hagynia, hogy a cégnél maradjon.
Eliza zúzott karjára pillantott, majd Dávidra és nem merte feltételezni, hogy valóban agresszív. Akkor viszont ki az a nő, aki ilyesmit írogat neki? Miért teszi? Tényleg jót akar? És ha igen, akkor miért ezt az utat választotta, ahelyett, hogy felhívta volna. A kocsi lassan gurult át a városon, mert a forgalom egyre nagyobb lett. Virágos fák imbolyogtak a házak mentén, és egyre több helyen nyílott az orgona. Egyszer csak megálltak a keskeny járda mellett. Szép és tiszta volt az utca, ahol laktak. Elizának feltűnt, hogy a pékség elé már kitették az asztalokat. A tavasz visszavonhatatlanul megérkezett.
Dávid fékezett, majd kiugrott a kocsiból, mintha sürgős lett volna neki valami, és kinyitotta az ajtót a lány előtt. Legszívesebben megkérdezte volna, ki az a Keve Anna, és mi köze lehet neki hozzá? De ahogy megérezte arcán a meleg napfényt, szertefoszlott rosszkedve, és örömmel ölelte magához a sérültet, aki nem ellenkezett. Keve Anna meg elmehet a fenébe, gondolta elégedetten. Azzal óvatosan felvezette a lépcsőn, majd hangosan felnevetett, amikor Eliza megdöbbent, hogy nem a saját lakása felé irányítja.
Folytatjuk…
