1999. május 20-án Norvégiában a Kjolen-hegységben Anna Bågenholm, aki akkor 29 éves volt, egy kollégájával és egy barátnőjével síelt. Lesiklás közben elveszítette az irányítást, és fejjel előre belecsúszott egy patakba, amelynek jege betört alatta. Teste beszorult a 20 cm vastag jég alá, és csak lábai maradtak a felszínen. Az volt a szerencséje, hogy talált egy apró légzsebet és 40 percig még tudott lélegezni, mielőtt eszméletét vesztette volna. Amikor végre kiszabadították, nem lélegzett, nem volt pulzusa, leállt a szíve, és a testhőmérséklete alig 13.7 Celsius fok volt. Ez az állapot a klinikai halálnak felel meg. Teste olyan lassú anyagcsereállapotba került, hogy úgy tűnt, meghalt. Mentőhelikopterrel vitték kórházba, ahol túlélésén rengeteg orvos és nővér fáradozott.
Dr. Mads Gilbert vezetésével egy szív-tüdő bypass gépet használtak, amellyel a vért a testen kívül melegítették, és így lassan, kilenc óra elmúltával újra önállóan verni kezdett a szíve. Ezután még 35 napig mesterségesen lélegeztették. Amikor magához tért, úgy tűnt, nyaktól lefelé lebénult, de csodával határos módon hosszú rehabilitáció után fizikailag teljesen felépült. A legnagyobb csoda azonban az volt, hogy nem szenvedett agykárosodást. Némi idegi károsodás jelentkezett a végtagjaiban, de ez semmiség volt ahhoz képest, hogy élve maradt.
Anna esete megmutatta, hogy az extrém hipotermia védő hatással lehet a szervezetre, különösen az agyra, ha a test túl lassan hűl le. Ez a hideg-védő hatás gyorsította fel a későbbiekben a terápiás hipotermia alkalmazását a modern orvostudományban, pl. a szív- és agyi sérülések kezelésénél.
Anna 80 percet töltött a jeges víz alatt, több órán át volt klinikailag halott, mégis visszatért és ma már teljes életet él. Radiológusként tevékenykedik, legalábbis egy ideig épp abban a kórházban helyezkedett el, ahol megmentették az életét.
Az ő története bebizonyítja, hogy az emberi szervezetnél nincs összetettebb és csodálatosabb. Olyasmire képes, amelyet ép ésszel fel se lehet fogni, magyarázatot meg nem tud rá találni senki. Ilyenek a csodás gyógyulások, azok az esetek, amelyeknél az orvosok már lemondtak a betegekről vagy azokról, akik hónapok óta kómában feküdtek és egy szikrányi jele sem volt annak, hogy magukhoz fognak térni. Talán az ilyen esetek biztatnak bennünket a legjobban arra, hogy ne adjuk fel, ne higgyük el, hogy nem érdemes küzdeni. Még akkor is, amikor a remény teljesen kihuny bennünk vagy szeretteink szívében.
Anna csodáját sem képes senki megmagyarázni, hiszen rendes körülmények között neki már rég nem szabadna élnie. Ám a teste mást mondott, és azok az orvosok is, akik nem hagyták annyiban, amikor megpillantották 13.7 fokos testhőmérséklettel. Az ő szerepük is vitathatatlanul óriási, nem beszélve a felszereltségről, amely rendelkezésükre állt.
Annának hála az égnek, bizonyára más életutat rendeltek odafönt.
Fotó: Tom Fisk: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/megfazas-hideg-viz-tel-16639623/
