Ne válogass annyit, add lejjebb! Egyedül akarsz maradni? Nem félsz, hogy öregasszony leszel, akinek majd a macskái kirágják a szemét, mert hetekig nem kaptak enni? Ilyen és hasonló mondásokon vagy nevet az ember, vagy megrémül és fejvesztve rohan fel egy társkeresőre. Már nem először, de mindig azt reméli, hogy változik a kínálat. De nem történik semmi. A férfiak leharcoltak, lusták és kövérek.
Na, ne jöjjön senki most azzal, hogy a nők se különbek, mert az engem nem érdekel. Nem nőket keresek, hanem olyan önállóan lépcsőzni tudó hím egyedeket, akik húsz lépcsőfok után nem halnak meg a kanyarban. Olyan férfi a vágyam, aki nemcsak azt kérdi, mi lesz az ebéd vagy a vacsora, hanem arra is kíváncsi, hogy mit gondolok, és ismerek-e olyan helyet, ahol sok a fa, lánynevén erdő, ahol mások sétákat szoktak tenni. Szeretném, ha a színház szó hallatán nem állna fel a szőr a hátán, és a telefonon nemcsak telefonálni tudna. Elvárnám tőle, hogy szöszös, kinyúlt, mondjuk ki, ócska tréningalsóban ne akarjon velem elugrani az Aldiba, mert úgyse számít, két saroknyira van. Jó lenne, ha adna magára, de ez nem abból állna, hogy hajlandó megfürödni, hanem ismeri az inget, és nem várja meg, hogy a farmerja magától vigyázzba álljon, olyan retkes.
Ilyen férfi viszont nincs. Jó, van, de biztosan minden ujjára tíz nőt kap, és azok legalább húsz évvel fiatalabbak nála.
Jut eszembe, nem akarok egy hatvan feletti csecsemőnek se az anyja lenni, aki kiszolgálja, mos és főz rá, hogy ő a kanapén terpeszkedjen, és arra gondoljon, hogy lám, jó vagyok én nagy hassal, puhán és hat szál hajjal a fejemen, akkor is kellek ennek a csinos nőnek. Tehát tudok valamit. És az a valami a gatyámban van, használom, ha akarom, bár mostanában ritkábban, de azért én vagyok az élet császára. A madarat is röptiben… A döglöttet, amelyiket már félig megevett egy kóbor macska. De a tudat, hogy valaha így volt, kitart a halálig, a nő meg csak dolgozzon, főzzön. Anyja is így volt boldogtalan, miért ne lenne a második vagy harmadik felesége is, hiszen a szegény mama már elpatkolt. Pedig milyen készséges asszony volt, ugráltatta is mindenki.
Nem, én nem a mama vagyok, aki felvágja a rántott húst, hogy csak villával falatozgasson a hat évtizedet is megélt kisfiú. Szeretném, hogy mellettem férfi legyen, és ne egy nagyra nőtt, sértődékeny gyerek, aki megszokta, hogy toporzékolással minden kívánsága teljesül.
Erre azt kérdezné a másik fél ominózus tagja, hogy mit nyújtok cserébe? Magamat. Ápolt vagyok, szorgalmas és vannak álmaim. Olyan nő vagyok, aki nem rejti véka alá a véleményét, nem is hajlandó rá, csak mert valaki hisztinek minősíti a gondolatait. Ember vagyok, aki érez, kíváncsi, szeret kirándulni, beszélgetni és nem a telefon nyomkodásával tölti az idejét, mert azon remek játékok vannak, bár már erős szemüveg kell hozzájuk. Természetesen tudok főzni, vasalni és mosogatok is, de nem vagyok és leszek háztartási alkalmazott, akinek más dolga sincs, mint papucsos férje után szedegetni a zoknikat, vagy épp sikálni a kádat. Szívesen és szeretettel osztom meg asztalom és ágyam valakivel, aki társam akar lenni, nem a gyerekem, mert azokat már szélnek eresztettem.
Egy olyan férfi, akinek hordóhasa, hat foga és négy árva hajszála van, ne írogasson nekem ódákat a sovány nőkről, és abban se reménykedjen, hogy lesz valaki, akinek gusztusa támad rá, miután már az első emeleten ömlik róla az izzadtság és saját bevallása szerint a konyháig is csak autóval tud közlekedni. Ne felnőtt filmek letöltésével akarjon kanos maradni, hanem úgy, hogy szeret és figyel rám, ahogy én is tenni fogom. Úgy hiszem, röviden és tömören ennyi.
Jaj, menten elfog a pánik, mert tudom, hogy jönnek és azonnal leszedik majd a fejem a kanapéhuszárok, akiknek én feminista, férfigyűlölő és beképzelt vagyok.
Pedig csak egy nő, aki egy valódi társra vágyna…
Fotó: Markus Winkler: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/fa-par-szeretet-szerelem-19783682/
