Dávidot nem hagyta nyugton az a női név, amire Eliza rákérdezett. Még életében nem hallotta, mégis biztos volt benne, hogy kitalált személy. Miért kérdezte tőle, ha nem fontos? Amikor azonban a lány arcára pillantott, rájött, hogy nem érdekli őt senki más, és ha valaki tönkre akarná tenni a kapcsolatukat, szembeszáll vele. Hogy honnan jött ez a gondolata, maga sem tudta, de abban biztos volt, hogy nem véletlenül került szóba. Egyelőre azonban nem akart vele foglalkozni, hanem élveztem ahogy Eliza meglepődik, ahogy kérdőn rápillant, de ő csak int neki, és betereli a kicsi, de otthonos lakásába, amely nem volt még kész teljesen, de az mit sem számított neki. Egyedül voltak, végre kettesben, és alig várta, hogy végre megölelhesse azt az embert, akit egyre közelebb érzett magához. Amint becsukta az ajtót, pontosabban bepöccintette a lábával, azonnal átölelte a sérült lányt és olyan hevesen csókolta meg, hogy Eliza levegő után kapkodott.
– Úristen! – nyögte ki nagy nehezen.
– Ó, nevezz csak bátran a nevemen! – nevetett fel jókdevűen, és nem győzte finoman kibontani a ruhájából a vendéget. – Akarlak – súgta neki.
– Én is, de ha nem engeded meg, hogy előbb elrohanjak a mosdóba, biztosan nem fogsz örülni annak, ha a szobád közepére pisilek! – hangzott a válasz, mire a fiú elengedte és megcsóválta a fejét.
– Még hogy a nők romantikusabbak, mint a férfiak – mondta méltatlankodva. – Egyik filmben se mennek a vécére a szerelmespárok.
Eliza nevetett, és toporogva kereste a mosdó ajtaját.
– Az biztos, de nem is esznek és napokig sminkben alszanak! – kiáltott ki, miközben már húzta le magáról a nadrágot. – Sajnálom, hogy illúzióromboló vagyok, de a kórház után koszosnak érzem magam. Nem tudnánk várni egy zuhany erejéig?
– Csak abban az esetben, ha együtt csináljuk.
Azzal Dávid a tágas zuhanyfülkéhez lépett, és ádámkosztümben nyúlt a csap után. Eliza kicsit meglepődött, mert nem vette észre ezt a gyors átalakulást, de már a tarkója is bizseregni kezdett az izgalomtól. Dávid jól nézett ki. Nem, ez semmi esetre sem elég jó kifejezés… Elképesztően szexi volt kerek hátsójával, izmos combjaival. Az járt a fejében, hogy soha nem volt még igazán jó pasija, erre most egy Adonisz ereszti a vizet, akinek olyan deltás a háta, amilyen csak a vízilabdázóknak szokott. Hirtelen eszébe jutott a kötés a karján, de addigra már a fiú a kezét nyújtotta.
– Ne aggódj! Biztos lehetsz benne, hogy minden porcikádról lemosom a kórházat!
– Nem kétlem, csak a gipszet ne áztasd el!
– Nem fogom, és mégis élvezni fogod, ahogy még soha!
Eliza szíve erősen kezdett verni, és a vágy teljes egészében hatalmába kerítette. Az sem érdekelte volna, hogy épp földrengés következik vagy cunami fenyegeti, csak hagyta, hogy a fiú minden porcikáját megmossa tusfürdővel, közben pedig úgy csókolja, ahogy addig még földi halandó soha. Az egész jelenetben volt valami üdén groteszk, hiszen egy kívülálló semmit nem érzett volna abból, amit ők, viszont jót nevetett volna a begipszelt kezű lányon, aki kilógatja a karját a fülkéből, miközben átadja magát a gyönyörnek. Jó volt újra izgató nőnek lennie, és egy pillanatra se jutott eszébe, hogy Dávid még nős, és hogy van valaki, aki arra figyelmezteti, hogy ne legyen elővigyázatlan. Más se akart lenni, csak óvatlan, vad és szenvedélyes.
Élete legjobb és legérzékibb kalandját élte meg miután kiléptek a zuhany alól és vizes testtel végigdőltek a hatalmas franciaágyon. Dávid valóban azt tette, amiről úgy feltételezte, a lány nagyon fogja élvezni. Szája bebarangolta az összes testtáját, és közben szenvedélyesen dicsérte mindenét. Egyikük se hallotta a rezgő telefonokat, nem látta az érkező üzeneteket, mert csak egymás testének élvezetébe merültek. Egyikük sem tudta volna megmondani, meddig tartott a mámor, de a végén, amikor szorosan összetapadva feküdtek, Dávid megjegyezte:
– Istenem! Te vagy a legjobb és a legizgalmasabb lány a világon!
– Tényleg? – nézett rá a lány némi hitetlenkedéssel.
– Á, nem, csak vicceltem!
– Meg ne próbáld még egyszer, te idióta! – hangzott a bágyadt felelet.
– Nem teszem! De ha most el mersz aludni, kiírom a hirdetőoszlopra a ház előtt, hogy a legjobb altató a szex.
– Tudod, a gyógyszerek…
– Egy frászt. Legfeljebb untál…
– Dávid, hagyd abba! Inkább bizonyítsd be, hogy nem erről van szó!
A fiúnak nem kellett még egyszer mondani. Eliza életének legjobb délutánja estébe hanyatlott, mire a szerelmespár lassan megéhezett.
– Sajnálom, kishölgy, de magára kell hagynom! – szólalt meg Dávid somolyogva. – Melegítek neked egy kis pörköltet, jó? Abban nagyon jó vagyok. Nokedli is van mellé, de ne bízd el magad, nem én szaggattam. Bolti.
Eliza kinyúlt a kezéért és a mellére tette.
– Nem érdekel, csak sok legyen! – pihegte. – Mondtam már, hogy szörnyű vagy?
– Én? Hogy lennék az? Megcsináltam a zárad, főztem neked, olyan gyönyörben részesítettelek, hogy csak na…
– Épp ez a baj…Attól félek, nem tudok majd leszokni rólad.
Eliza legszívesebben leharapta volna a nyelvét, amikor ezt kimondta. Fogalma sem volt, hogy jutott eszébe, de elszégyellte magát. Mi a fene ütött belé, hogy ilyen bizalmas hangot üt meg? A szex az szex, a kapcsolat viszont egészen más. Mi van, ha Dávid szépen hazaküldi és ettől a pillanattól vége is mindennek, hiszen megkapta őt? Mi van, ha látni se akarja, mert már nem érdekes a számára?
Dávid nem felelt. A telefonját bámulta, és váratlanul csak ennyit mondott:
– Öltözzünk fel gyorsan. Nagyon gyorsan!
Folytatjuk…
Fotó: Andrea Piacquadio: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/hajnal-pirkadat-ferfi-par-3756447/
