Epilógus
A húszfős turistacsoport boldogan szállt fel a buszra, mindenki a kezében szorongatta a friss mozzarellából és Flora illatos fűszereiből álló ajándékcsomagot. Tavasszal az egyik nápolyi utazási iroda szerződést kötött Selmával, és a régiót bejáró túrájuk része lett a Berrettini farm látogatása is.
Carmelita és Selma mosolyogva intettek búcsút a lengyel csoportnak, majd fáradtan rogytak le az árnyékos teraszon.
– A bokám olyan, akár egy elefánté – nyögte Carmelita.
Közelebb húzott egy széket, és felpolcolta a lábát. Flora a mutatóujjával fenyegette meg Carmelitát.
– Sok ez már neked, lányom! Otthon kellene feküdnöd, néhány hét múlva megérkezik a kis bambina, vigyázz jobban magadra!
Selma mosolyogva figyelte, ahogy Carmelita kerek pocakját simogatva forgatja a szemét, míg Flora párnát tesz a lánya lába alá. Pontosan tudta, hogy a két nő teljesen egyforma természetű, mindkettőjük esetében elképzelhetetlen a nyugodt pihenés.
– Szerencsére holnap nem jön senki, a héten ez már a hatodik csoport volt – sóhajtott Selma.
Carmelita elgondolkodva figyelte a távolba meredő szőke nőt, akinek csinos szeplői lassan összeolvadtak a lebarnult bőrével, és olyan tettvágy és energia áradt belőle, amit még ő is megirigyelhetett volna.
Rendkívül sikeres lett Selma ötlete, miszerint a turistákat lenyűgözi a birtok. Szezonban naponta több csoportot is körbevezetett, és ezáltal egy rakás pluszbevételre tettek szert.
– Nem hiányzik az újságírás? – kérdezte váratlanul.
Selma határozottan rázta meg a fejét.
– Egyáltalán nem, ami engem lep meg a leginkább. A blog, amit a birtok életéről vezetek a turistáknak, kielégíti az írás iránti függőségemet. A politika, az emberi jogok meg a korrupció épp olyan távoli fogalmakká váltak számomra, mint az átlagembernek. Ma már tudom, a tényfeltáró újságírás nem az én utam volt, csak nem ismertem mást.
Carmelita elégedetten bólogatott, szeme megtelt könnyel; mióta gyermeket várt, a hormonok a legapróbb érzelmek hatására is megríkatták.
– Luca boldog, egész felnőtt korában nem volt még ilyen boldog. És ezért nagyon hálás vagyok neked, hiszen ő olyan, mintha a bátyám lenne.
Flora törte meg az intim pillanatot: egy pohár bivalytejet és két pohár vörösbort egyensúlyozott az ezüstszínű tálcán, amely a Vezúv vulkanikus lankáin termett szőlőből készült.
A tejet Carmelita kapta, mivel Flora hite szerint a bivalytejtől épp olyan bivalyerős csecsemők születnek, mint maguk az állatok, akik a tejet adják. A vino rosso pedig vacsora előtt az étvágyat növeli, vacsora után meg az emésztést serkenti.
Egy biztos: Florának mindenről volt egy megingathatatlan elmélete. Selma kacarászva iszogatott a két nővel, amikor a tarkóját finom bizsergés öntötte el.
Mivel világ életében racionális embernek tartotta magát, időbe telt, míg elismerte, hogy Luca testével és lelkével egy láthatatlan csatorna köti össze. Megérzi, ha a közelében van, valamint ösztönösen felismerik egymás vágyait és gondolatait. És ez eszméletlen magasságba emelte köztük a szexet és a kommunikációt egyaránt.
Megfordult.
Luca mosolyogva figyelte őket a teraszajtóból. Néhány másodpercig összefonódott a tekintetük, mielőtt a többiek észrevették volna a férfi megjelenését. Ezután Flora és Carmelita egyszerre kezdtek beszélni Lucához: Hol van Ugo? Hogy haladtak a munkások az üzemben? Mi tartott ennyi ideig?
A zűrzavar Ugo megjelenésével csillapodott le, aki megígérte, hogy rögvest hazaviszi a lányát, miután megmosakodott, és az anyja csomagolt neki vacsorát. Kisvártatva Luca és Selma kettesben maradt a tágas teraszon.
A nyáresti levegő megtelt az egyre növekvő fűszerkert és a virágok illatával. A férfi maga mellé húzta Selmát az egyik napozóágyra, és arcát a hajába temetve pihent meg.
– Voltál a temetőben? – súgta a nő.
Luca belátta, segítségre van szüksége ahhoz, hogy ne csak elfojtsa, hanem fel is dolgozza Sergio halálát, a szülei néma megvetését és a saját bűntudatát. A féléve tartó terápia részeként most ki kellett mennie a temetőbe, ahová eddig sosem lépett be a temetéseken kívül.
– Igen – súgta vissza. – Először szörnyű érzés volt, de utána valami furcsa nyugalom szállt meg, és egy órán át ott maradtam. Meséltem nekik rólad, legközelebb magammal viszlek téged is.
Selma bólintott. Ő ugyan nem hitt a halál utáni életben, de tisztelte az olaszok mély hitét, és még a furcsa babonáikat is. Felemelte az állát, hogy lássa a férfi arcát, Luca pedig azonnal rásimította a száját Selma ajkára. Lassú, érzelmes csókokat váltottak, nem érzékelték a külvilágot, azt sem, ahogy Flora mosolyogva figyeli őket az ajtóból. Az asszony megfordult, és visszament a házba. Úgy gondolta, a vacsora még ráér, addig is összeírja, milyen alapanyagokra lesz szüksége az eljegyzési vacsorához. Hiszen már csak három napja maradt.
VÉGE
Fotó: a szerző sajátja
