Máltán nem lehet úgy járni-kelni, hogy az ember ne halljon lépten-nyomon magyar szót. A legkisebb közértben is hallani lehet szaftos megjegyzéseket, de a tömegben, a buszon, Mdinában az ősi falak tövében is megy a káromkodás. Mindenhol azt veszi észre az ember, hogy a magyar emberek mocskosul beszélnek. Az utcán az anya szidja a gyerekét, és közben rárivall a férjére, aki áll, mint egy balfasz, és nem csinál semmit.
A kompra várva, biztosan jön valaki, aki szentségel a hosszú sor miatt vagy azért, mert mások is szeretnének jegyet venni, ezért beszól az előtte állónak, és nem sejti, hogy az is magyar. Ugyanez vonatkozik a cukrászdára, ahová megérkezik a fagyitömböket szállító dolgozó, aki történetesen szintén magyar, és megjegyzi neki pár fiatal, hogy na, baszd csak le oda a földre, majd merünk ki magunknak, amennyit akarunk. Amikor a válasz az, hogy előbb nyomom bele a fejed, aztán majd szedhetsz, akkor a „kedves” turista felkapja a fejét, és meglepetésében kisomfordál.
Nagyon kellemetlen, hogy akárhol is sétálunk, mindenhol elhangzik egy baszd meg, egy kurvára, egy szar és a ma legismertebb kötőszó is, ami már rég nem a b betűs. Ez most a g betűs, mert ma mindenki csak úgy beszél, hogy a gecibe, gecijó, vagy geci vagy, ugye tudod. Mindezt akkor a legszomorúbb hallgatni, amikor egy szerelmespár társalog, ugyanis azt hinnénk, szeretik egymást, de a menj a faszba, te bunkó állat biztosan nem a szerelem jele.
Már a repülőn is fura, hogy amikor kanyarodik a gép, a hangoskodó utas megjegyzi, hogy lassabban tesó, vagy húzzá’ mán’ bele, mert sose érünk oda, tesa. Ilyenkor az ember azt gondolja, jobb lenne füldugóval utazni, mert soha, sehol nem tapasztal hasonlókat a nagyvilágban. Talán erre az a magyarázat, hogy megváltozott a világ? Ha igen, akkor miért nem változott meg másoknál is? Miért csak nálunk ömlik a mocsok az emberek szájából? Persze ez nemcsak a fiatalokra vonatkozik, mert jártamban-keltemben csak felkaptam a fejem, ha egy éltesebb hang bizonyította, hogy nemcsak az ifjúság ilyen „aranyszájú”.
Máltán annyi magyar él, hogy van fodrász, műkörmös, fogorvos és masszőr is, de aligha tudnánk olyan foglalkozást említeni, amelyik nem fordul elő. Ha ezeket összerakjuk a már elmondottakkal, akkor kis híján otthon érezzük magunkat, ami nem biztos, hogy annyira csodás.
A sziget csodálatos, de talán a kisebb, Gozo még inkább az. Természeti adottságokban még inkább bővelkedik, és annyi szép hely van, hogy az ember nem tudja levenni a szemét egyikről sem. Folyton fényképezne, kivéve, ha a kisebb csoportot vezető hölgy nem akarja elterelni a vendégeit abból a barlangból, ahonnét a legjobb kilátás nyílik a Golden Bayre. Fura érzés turistának lenni ott, ahol mások valóban azok, de te sem vagy más, hiszen nem laksz a szigetek egyikén, viszont sokkal többet vagy jelen, mint a turisták nagy része, akik Máltán örvendeznek a tengernek.
Meglepő, hogy nagyon sok helyen kukorékol kakas. Az is, hogy a szigeten szalmabálákat látni, hogy vannak, akik lovakat vagy szamarat tartanak, nem beszélve a baromfikról. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a leander és a muskátli mindenhol megterem, a kaktuszt meg se említem. A leander a legbosszantóbb növények egyike, mert idehaza agyonpátyolgatjuk, mégse olyan csodásan egészséges, mint Olaszországban az autópálya mellett vagy épp a szigetünkön, ahol állítólag minden kavicsos és kopár. Hát ezt a leander nem tudja, és nő, mint a veszedelem. Elképesztően gyönyörű, dús és egészséges bárhová néz az ember.
Fotó: Angelos Lamprakopoulos: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/festoi-kilatas-a-maltai-kikotore-zaszlokkal-es-hajokkal-34699762/
