Milla hagyta, de nem mosolygott.
– Megbolondultál? – kérdezte fáradtan. Teste megfeszült, érezhetően nem tudta eldönteni, hogy azt tegye, amit szíve szerint tenne, vagy valóban menjen el ebből a házból, és ne térjen vissza soha.
– Igen és a jó értelemben. Gondolkozz! Tudom, hogy nem akarsz itt élni, és azt is tudom, hogy nem vagyok közömbös neked. Menjünk, hagyjuk itt ezt a nyomorult világot és éljünk valahol kettesben. Csak mi és ne törődjünk senkivel.
A lány felnevetett. Kihúzta kezét Marcelloéból és nem tudta, hogy merjen-e azonnal nemet mondani, vagy előbb még felsorolja indokait. A fiú azonnal megérezte hezitálását, és talán ő maga is meg lett volna lepve, ha egy azonnali beleegyezést hall. Az olyan gazdag és elkényeztetett lányok, mint Milla, nem szoktak megszökni az olyanokkal, mint ő, nem beszélve arról, hogy már tudja, mi a foglalkozása. Mégis reménykedett. Elképzelte, hogy valahol egy görög falucskában telepednek le, vesznek egy romos házat és azzal töltik napjaikat, hogy felújítják, miközben szeretik egymást, élvezik a tengert és a napfényt. Idővel gyerekeik lesznek, fiúk és egy belevaló kislány…
– Mintha nem is te lennél – hangzott a felelet. – Ez a terv egyikünknek se lenne jó. Hidd el, idővel meggyűlölnél, mert nem lenne pénzünk, veszekednénk, és te elhagynál, mert dolgoznod kellene. Mondd, mihez értesz egyébként? Gyilkolásból akarsz élni? A rendőrség folyton a nyomunkban lenne, és egy szép napon, amikor azt hinnénk, hogy minden rendben, lecsapnának ránk. Marcello, ébredj fel, kérlek! Ami köztünk van, az nem igazi. Csak egy kellemes álom, de nem maradhatunk benne tovább.
– Talán…De csak azért, mert te nem akarod.
– Gyerekes vagy…Kérlek, ne haragudj rám, de nem mondhatok mást. És most meg fogsz ölni? Vagy mi a terved velem?
– Nem tudnálak bántani, hogy kérdezhetsz ilyet? Viszont el kell tűnnöd, mert ha nem én, akkor más fog eltávolítani. Te még mindig nem fogtad fel, hogy az életed veszélyben van.
– Anyámnak ennyit érek?
A fiú szeme mindent elárult, de nem bólogatott. Úgy érezte, megszakad a szíve, ha elengedi Millát, ami önmaga számára is nevetségesnek tűnt, mert alig ismerte. Mégis volt valami, ami miatt úgy kötődött hozzá, ahogy senkihez. Mégse tehet mást, mint hagyja, hogy felszívódjon.
– Próbálj meg repjegyet venni, ha nem sikerül, kiviszlek Bécsbe! Milla, nem sok időd maradt. Majd onnan megszervezed az életed, csak menj. Hazudd azt, hogy át kell gondolnod mindent.
– Ez nem is akkora hazugság.
– Akkor rajta! Fél órán belül itt leszek érted, és kitaláljuk, hogyan tovább. Elengedlek, de tudd…
– Tudom, és örökké hálás leszek neked.
Marcello megfordult és kiviharzott. Kis híján belebotlott Maxiba, aki az ajtó előtt hallgatózott. Döbbenten rámeredt és elöntötte a méreg.
– Remélem, mindent hallottál – mordult rá, mire a srác elpirult és önkéntelenül bólintott.
Milla a váratlan kopogásra összerezzent. Vajon ki akarna még tőle valamit ebben a házban azon túl, hogy mondjon le, váljon köddé, vagy épp haljon meg, de azonnal?
– Maxi? – kapta fel a fejét, amikor a fiú krákogását meghallotta már az ajtón belül.
– Elmész? – kérdezte az érkező, mintha nem lett volna nyilvánvaló a pakolás láttán.
– El…
– Örökre?
– Nem tudom, hagyjál már békén te is. Mindenki akar valamit. A családunk szerint nekem semmi keresnivalóm a cégnél. Anyánk meg…
– Igen, régen sejtettem, hogy ő áll a dolgok mögött. Már annál a lánynál is, hiszen tudott róla…Szerinted a nagyapát is ő? Szóval érted.
Milla a nem túl okos, és nem túl agyafúrt öccsére nézett. Szerette volna megölelni, de nem merte.
– Borzalmas családba születtünk, öcsikém. Semmi sem számít, csak a pénz. Menj, fuss el messzire, hogy a közelükbe se legyél, és élj szabadon!
– Miket beszélsz? Nem tudok pénz nélkül boldogulni. És te sem fogsz, bár neked most rengeteg van.
Milla elkomorodva rogyott le a kanapéra. Persze, a pénz és a hatalom. Az egész világot ez a két dolog mozgatja, no meg a szex. Vajon mindhárom kell a boldogsághoz, vagy elég az egyik, és az majd bevonzza a másik kettőt? Szerette volna nem érezni Maxi hangjában a neheztelést és ez fájt neki. Nem tehetett róla, hogy ő lett az Arany Griff vezérigazgatója, a cég tulajdonosa. Nem akarta, nem várta és nem is számított rá. Most mindenki gyűlöli és irigyeli. Szegény Maxi, neki meg alig jutott valami.
– Figyelj! – mondta kisvártatva felélénkülve. – Van egy tervem. Gyere, ülj le, és elmondok mindent. Jó?
A fiú kedvetlenül lehuppant mellé, de a kíváncsiságnak a szikráját sem tudta kicsiholni a szeméből. Csak nem akarja neki adni az Arany Griffet? Isten mentse meg őt ettől a tehertől!
Folytatjuk…
