Van egy kis település Hercegovinában, ahol évente emberek milliói keresnek választ az életükre. Jeleket várnak, segítségért imádkoznak, síró emberek kapaszkodnak egymásba, és azt mondják, igenis történik valami velük. Ez Medjugorje.
Mások szerint csak a pénzről van szó, vallási turizmus az egész. Valóban egy gigantikus üzlet lenne, amely az emberek kétségbeeséséből, reményeiből és a hiszékenységéből épít birodalmat? Hogyan is kezdődött mindez?
1981 nyarán hat helyi gyerek a hegyoldalon bóklászva találkozott a Szűzanyával. Állításuk szerint megjelent nekik és megtérésről, hitről és a békéről küldött üzenetet.
Az akkori kommunista Jugoszláviában ezt nem nézték jó szemmel, vallási hisztériának tartották. A gyerekeket kihallgatták, és a legtöbben hazugnak nevezték őket. Mégis elindult valami. Az emberek özönleni kezdtek, mert úgy érezték, azon a helyen közelebb lehetnek valami megfoghatatlanhoz, magához Istenhez. A katolikus egyház máig nem mondta ki, hogy a medjugorjei jelenések természetfelettiek voltak-e, magyarán nem foglalt állást. Ez nagyon lényeges. Az egyház óvatos az ilyen ügyekben. A történelem során rengeteg hamis látomás, manipuláció létezett, és ezeket mind kivizsgálni nem tűnik életszerűnek.
Ami más Medjugorjéban, mint egyéb helyeken az az, hogy a jelenések nem egyszeriek voltak, hanem évtizedeken át tartottak, sőt egyesek szerint tartanak ma is. Ez sok teológus számára nem elfogadható. Ennek ellenére Ferenc pápa bizonyos mértékig megengedőbb lett a zarándokokkal. Ennek nem az volt az oka, hogy elismerte a csodákat, hanem mert emberek tömegei tértek vissza a hithez azon a helyen.
A kérdés az, mi történik valójában Medjugorjéban?
Azok, akik jártak ott, különös megtisztulásról mesélnek, végtelen békéről számolnak be, egyesek azt állítják, megmenekült a házasságuk, leszoktak függőségeikről, vagy épp teljesen új életet kezdtek. És ezt nem lehet egyszerűen kinevetni. Az emberi léleknek valóban szüksége van olyan helyekre, ahol kiszakadhat a hétköznapi világ zajából. Egy zarándoklat ezért is hat erősen, ahogy a Medjugorjéhoz hasonló helyek. Egy egységes tömegpszichózis részesei is lehetnek azok, akik felkeresik a falut. A kérdés azonban az, hogy ez valóban isteni élmény? A változásokat az ott tapasztaltak indítják el?
Mindeközben megszületett egy hatalmas üzlet. Ajándékboltok sora nyílt, szállodák, panziók nőttek ki a földből, és eltűnt az egész falu, helyette vadonatúj házak épültek, mert a fizetős programok, a szervezett utak száma egekbe szökött. Egy teljes gazdaság virágzott ki a hitből. Ugyanez jellemző Lourdes-ra vagy épp Fatimára.
Egy hely, ahol emberek százai imádkoznak könnyes szemmel, de pár méterrel arrébb „csodatévő” tárgyakat lehet venni olykor csillagászati árakon. A kétségbeesett ember könnyen kapaszkodik a csodákba, mindenhol jeleket lát. Ez van a gyász, a magány vagy a betegségek esetében is, és ahol tömeges remény van, ott előbb-utóbb megjelenik a pénz is. A történelem sok példát tud felsorakoztatni: ereklyék árusítása, szent tárgyak érintése, amelyek gyógyulást sugalltak.
A vallás és a pénz kapcsolata nem újkeletű. Ez persze nem jelenti, hogy minden hamis lenne. Talán vannak, akik tényleg visszatérnek önmagukhoz és megváltoznak.
A modern világ hideg lett. A technológia, a rohanás, a kiégés és a magány nem segíti a lélek épülését. Kevés dolog ad valódi vigaszt. Sokan egyszerűen hinni akarnak valamiben. Igaz, hogy ezt mások pénzre váltják, de ez nem az ő hibájuk.
Medjugorje paradoxona az, hogy egyszerre lehet valódi lelki menedék és a hiszékenység monumentális piaca. Talán ezért ilyen nyugtalanító. Ki-ki választ kereshet magának, ha úgy érzi, elbizonytalanodott.
