A 2018-as film a 2014-es német Honig in Kopf remake-je. A főszerepben Nick Nolte látható, aki egy Alzheimer-kórral küzdő nagypapát alakít. Kevés olyan film van, amely ennyi szeretettel és empátiával mutatja be ez a betegséget, és nem a tragikumára helyezi a hangsúlyt.
A történet középpontjában Amadeus áll, aki szeretett felesége elvesztése után egyre mélyebbre süllyed a demencia világában. Fia és menye igyekeznek gondoskodni róla, de türelmük egyre fogy, miközben az idős férfi egyre kiszámíthatatlanabbul viselkedik. Egyetlen ember van, aki a szeretett nagypapát látja még benne, ez pedig az unokája Matilda. (Érdekességként megemlíthetjük, hogy Matilda, aki már most remek színésznő, a valóságban Nolte lánya.) Ő az, aki nem a betegséget veszi észre, hanem ami mögötte van.
Nick Nolte alakítása azért is kivételes, mert nem játszik rá a betegség tüneteire, inkább apró gesztusokkal, félbehagyott mondatokkal mutatja be, hogyan válik egy egykor vicces állatorvos a betegség áldozatává. Játékában jelen van a zavarodottság, a méltóság és a félelem is. Amadeus tudja, hogy fokozatosan elveszíti az emlékeit, hogy egy idő múlva nem fogja megismeri a szeretteit és elfelejti, ki volt ő maga. Ennél fájdalmasabb érzés kevés van.
Matilda türelmes, odaadó és ragaszkodik a nagyapjához akkor is, amikor az már összetéveszti a neveket, eltéved saját gondolataiban, és a hűtőszekrényt használja könyvtárként, olykor vécéként. A kislány ösztönösen megérti, hogy egy beteg ember nem szűnik meg embernek lenni csak azért, mert elveszíti az emlékeit.
Az eredeti változat Németországban hatalmas sikert aratott, és sokak szerint természetesebb és hitelesebb alkotás lett, mint az amerikai változat, mert nem akarja irányítani a nézők érzelmeit. Inkább, hagyja, hogy a karakterek maguktól lélegezzenek.
Az amerikai változat nagy sztárokkal (Eric Roberts, Matt Dillon, Greta Scacchi) készült, de túlságosan hatásvadász, ami általában jellemző Hollywoodra. Ezért is hat kevésbé. Ha ettől eltekintünk, és csak a történet vázára fókuszálunk, akkor, ha nem is ötcsillagos, de négycsillagos alkotást láthatunk.
A Felejthetetlen utazás nem tökéletes film, de olyan témáról mesél, amely minden családot érinthet. A demencia egy diagnózis, de vele együtt élni, megérteni, követni és elfogadni nem könnyű. Mindenki, aki megéli, egyetlen dolgot akar csak: hogy maradjon mellette valaki, aki emlékszik rá, hogy ki volt ő valaha.
A német változat erőteljesebb, de Nick Nolte alakítása a nagypapa-unoka kapcsolatban mégis képes megérinteni a nézőt. Ritka mű, mert megmutatja, hogy a felejtés történetéből lehet szőnyeget szőni a szeretet falára.
Hol találhatod meg? – Netflixen és szinkronos
