Nemzetközi szervezetek szerint a gyermekkereskedelem ma a világ egyik legjövedelmezőbb szervezett bűnözési formája. Nem úgy kell elképzelni, mint a legtöbb filmben, ahol sötét furgonokba rángatják a gyerekeket és úgy viszik el. A valóság sokkal összetettebb.
Az áldozatok egy részét kényszermunkára, szexuális kizsákmányolásra kényszerítik, de gyakori, hogy illegális örökbefogadási hálózatokhoz adják le. A legtöbb ember úgy gondolja, hogy az elkövetők utcáról rabolják el a gyerekeket, de a statisztikák azt mutatják, hogy messze nem ez a leggyakoribb.
Sok áldozat olyan családból érkezik, ahol mélyszegénység, háború vagy családon belüli erőszak történik, így tudják, kit a legkönnyebb becsapni vagy megfélemlíteni. Ma már nem kell személyes kapcsolatot létesíteni a „megrendelőkkel”, mert az internet világában zárt csoportokban vagy folyamatosan változó felületeken zajlik minden.
Ezért is figyeltek fel egyesek a Vinteden belüli furcsaságra, amely első látásra értelmetlennek tűnt. A szervezett bűnözés történetében számos olyan példát találunk, hogy hétköznapi tárgyak, kifejezések mögé rejtett kommunikációt csempésztek. Persze azt is tudnunk kell, hogy nem minden furcsa tartalom rejt bűnügyeket.
A fent említett eset is óvatosságra intette a nyomozókat, mert egy szokatlan hirdetés nem bizonyít semmit. Ahhoz, hogy egy bűncselekményt meg lehessen állapítani hosszú vizsgálatra van szükség. Vizsgálni kell, ki és honnan adta fel a hirdetést, milyen kapcsolatban áll másokkal, történt-e valódi pénzmozgás, és azt is, milyen üzeneteket váltottak egymással az eladók és a vevők. Felmerülhet az a kérdés, hogy a bűnözők miért ilyen platformot választanának, de erre könnyű felelni: ott mozognak, ahol sok ember van jelen. A Vinted forgalma óriási, egy-egy bejegyzés könnyen elveszhet a tömegben. Ez persze nem jelenti azt, hogy maga a platform tudatos helyszíne lenne bármiféle törvénytelen cselekedetnek.
A gyerekkereskedelem elleni küzdelem egyik legnagyobb nehézsége az, hogy a valódi esetek gyakran láthatatlanok. Ritkán dolgoznak ennyire nyíltan, és folyamatosan változtatják módszereiket. A nyomozás feladata az, hogy kiderítse, internetes tréfáról, technikai hibáról vagy épp sokkal súlyosabb történetről van-e szó.
A gyerekekkel való kereskedést nem lehet elbagatellizálni, de bizonyítékok nélkül vagdalkozni sem szabad. A kettő között keskeny a határ, amelyet a nyomozóknak, újságíróknak és az olvasóknak is meg kell tapasztalniuk. A gyerekek védelme különösen érzékeny terület, ha felmerül a gyanú, komolyan kell venni, de nem úgy, hogy a net népe nyomoz. Feltételezésekre nincs szükség, alapos munkára viszont igen.
Az éberség és a kritikus gondolkodás elengedhetetlen, hiszen naponta tapasztaljuk, mennyi félrevezető információ, kép, videó kering a világhálón.
Folyt. köv.
Fotó: www.kaboompics.com: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/no-okostelefon-ruhazat-kezeben-tart-5902810/


























































