Vészesen közeledett az étterem felújítása, ezért Szabolcs még egyszer beszélni akart az üzletvezetővel és az új séffel a teendőkről.
A helyiség megtelt vendégekkel, Szabolcs elégedetten szemlélte a csütörtök esti teltházat. A bárgyú Barbara –, ahogy a férfi magában hívta, széles mosollyal köszöntötte az ajtóban.
– Miklós még bent van?
– Igen, uram. Kér egy kávét?
– Nem, kösz!
Szabolcs nem méltatta figyelemre a nőt, azonnal az étterem hátsó részébe ment, ahol az üzletvezető irodája helyet kapott. Miklós az íróasztala mögött böngészte a papírokat és a monitort felváltva. Felnézett.
– Szabolcs, mi járatban ilyen későn? Éppen az utódomat keresem, egész ígéretes önéletrajzokat kaptunk a fejvadász cégtől.
– Vacsorázni voltam anyámnál, gondoltam, benézek ellenőrizni, hogy halad a munka.
– Minden rendben van, semmi ok az aggodalomra.
– Ebben biztos voltam – nyugtatta meg Szabolcs az üzletvezetőt.
Átnézték még utoljára az ütemtervet, amit az építési vezető és a lakberendező készített. Szabolcs elégedett volt az eredményekkel. Belepillantott a Miklós által három legjobbnak ítélt jelentkező önéletrajzába is.
– Rendben, őket hívja be első körre. Egyeztessen időpontokat a titkárnőmmel, de feltétlenül ellenőrizze előtte a referenciájukat.
– Úgy lesz.
Szabolcs átment a saját irodájába, annyira elmerült a táblázataiban, hogy csak jóval éjfél után nézett fel a monitor mögül. Felállt, megropogtatta elgémberedett ízületeit, majd a konyha felé indult egy vízért. Az étterem kiürült, éppen az utolsó pár állt fel az asztaltól. A konyhából viszont még világosság és edénycsörömpölés szűrődött ki.
Neelam a zöldségrendelést egészítette ki, rajta kívül már csak Gréta állt a konyhában, éppen a tiszta lapostányérokat pakolta a melegítő fölé. Mindketten nagyon meglepődtek Szabolcs megjelenésén. Neelam hamar felülkerekedett kezdeti döbbenetén, Gréta viszont enyhén elpirulva iszkolt el a mosogató felé.
Nem számított rá, hogy aznap este találkozni fog a tulajdonossal, szégyellte magát a múltkori kirohanása miatt. Eldöntötte, hogy bocsánatot fog kérni, és megköszöni a férfinak, hogy visszavette. De még nem állt készen arra, hogy a szemébe nézzen. Gréta nem szeretett ítélkezni, főleg nem csúnya szavakkal minősíteni az embereket, de két napja a kétségbeesés kihozta belőle a legrosszabb énjét.
Az első találkozásuk alkalmával, amikor kirúgta, csak egy dühös, bizonytalan és a kontroll teljes hiányában tobzódó férfit látott. A jótékonysági bálon, egy anya szeretett fiát, egy nő imádott bátyját ismerte meg. Aki nem mellesleg iszonyú vonzó pasas. Nem tudta, hogy melyik a főnöke valódi arca.
– Elnézést!
A karcosan suttogó férfihang úgy megijesztette Grétát, hogy sikoltva ugrott egyet a konyharuhás polc mellett, elejtve jó pár frissen vasalt darabot. Azonnal elnevette magát a kecskéhez hasonló ugrálásán és az ügyetlenségén, majd nyomban elkomorodott az arca, amikor eszébe jutott, ki áll az ajtóban.
Megijedt, hogy Szabolcs megint dühös lesz, amiért elejtett valamit, noha a kendők szerencsére nem tudnak összetörni. De a férfi is mosolygott, és ettől egészen más lett az arca. Fekete borostával fedett arcbőrén gödrök jelentek meg, lágyabbak lettek tőle a markáns vonásai. Sötét, szinte fekete szeme vidám fényben csillogott. Gréta felmelegedett a mosolyától, hirtelen elég erőt érzett magában a bocsánatkéréshez.
– Csak szólni akartam, hogy Neelam elment, én fogom bezárni az étteremet. Végezze nyugodtan a feladatát, ha indulni szeretne, kiabáljon be az irodámba.
– Köszönöm! – csicseregte Gréta vékony hangon.
– Nincs mit.
Szabolcsnak tetszett a nő dallamos, már-már gyermekien vékony hangja. Volt valami érdekes a kiejtésében, amit nem tudott megnevezni.
Összeszedte magát, nem akarta tovább bámulni Grétát, inkább elindult az irodájába. Majdnem megfeledkezett arról, hogy vízért indult, vissza kellett lépnie a hűtőhöz egy palackért.
Bár erősen próbált koncentrálni a monitorra, már csak az elegáns, nehéz faajtó volt képes lekötni a figyelmét. Félóra kínszenvedés után meghallotta végre a halk kopogást, ami szívét a torkába kergette, lefagyott agyát pedig újraindította.
– Tessék! – szólalt meg közönyös hangon, mintha nem erre a kopogásra várt volna az elmúlt ezernyolcszáz másodperben.
– Ne haragudjon a zavarásért, de végeztem – dugta be Gréta a fejét. – És váltanék önnel pár szót, ha nem bánja.
– Jöjjön beljebb!
Szabolcs felállt az asztaltól, a lány pedig lassan besétált. Az iroda közepén álltak meg, Gréta láthatóan zavarban volt.
– Bocsánatot szeretnék kérni azért, amit mondtam, és megköszönni, hogy ennek ellenére visszavett.
Arcát piros foltok lepték el, Szabolcsot rózsaszirmokra emlékeztették. Már nem viselte a fehér hálót, sűrű, mézszínű fürtjei szabadon omlottak le a válla mellett.
A férfi egy lépést tett felé.
Bár a helyiség tágas volt, Gréta mégis úgy érezte, összezáródik körülötte a tér.
– Nézze, én is gondolkodtam azon, ami a múltkor történt. Elég rossz napom volt, amikor hirtelen felindulásból kirúgtam. Nem mintha ez mentség lenne, csak szeretném, ha tudná, hogy nem akartam olyan durván bánni magával.
– Ó.
– Szóval, ha elnézné nekem a pokróc viselkedésemet, én is szívesen megbocsátom, hogy fafejűnek titulált.
Gréta arcát ezúttal egyenesen vörös rózsaszirmok lepték el, súlyát egyik lábáról a másikra helyezte zavarában.
– Akkor megegyeztünk? – nógatta a férfi.
A lány elmosolyodott, Szabolcs meg a szétnyíló puha ajkait nézte. Legalábbis puhának képzelte, de meg szeretett volna róla bizonyosodni. Gondolatban máris végignyalta és szopogatta Gréta száját.
– Köszönöm szépen! Sokat jelent nekem a bocsánatkérése, a munkára pedig nagyon nagy szükségem van. Ígérem, vigyázni fogok az étkészletre.
– Miért?
– Mit miért?
A nő értetlenül pillantott a férfira, aki továbbra is elmélázva bámulta az arcát.
– Miért kell éjjel dolgoznia munka után? Miért kell annyira ez a munka magának?
Rövid ideig néma csend telepedett az irodára. Gréta azt mérlegelte, hogy az igazságot mondja el a főnökének, vagy inkább csak valami kitérő választ adjon.
Végül úgy döntött, nem fog hazudni, hiszen mindig az őszinteség híve volt.
– Van két lányom. A nagyobb súlyos asztmában szenved, és nos…, szóval a gyógyszerek és a kezelések sokba kerülnek. Ahogy az élet is, egy háromtagú család számára.
A földre szegezte tekintetét. Bár tudta, hogy nem szégyen, ha valaki nem gazdag, mégis kicsinek és jelentéktelennek érezte magát az elegáns, szikár férfi mellett.
Szabolcs gyomrában lelkifurdalás és számalom egyvelege kavargott. Ezeket az információkat eddig is tudta, de szeretett volna többet is megtudni. Leginkább az érdekelte volna, hogy a lányok apja, miért nem segít előteremteni a pénzt? Miért ennek az aprócska, törékeny lánynak kell éjjel is dolgoznia? Utálta és megvetette a pasast, ismeretlenül is.
A csend már kellemetlenül hosszúra nyúlt, ezért Gréta békejobbot nyújtott a férfinak, aki élvezettel fogta meg a vékony ujjakat. Nem akarta elengedni, sőt! Bele akart csókolni a tenyerébe, aminek az érintése annyira finom, bársonyos és meleg. Mindketten lenéztek az összefonódott ujjaikra, Szabolcs finoman megszorította, de nem engedte el.
Gréta erre a férfi szemét kezdte fürkészni, fura bizsergés indult végig a bőrén, libabőrös lett az egész teste. Szabolcs sötét írisze és a lány világoskék tekintete lassú táncot járt, hol összefonódtak, hol szétrebbentek. Szinte tapinthatóvá vált a feszültség az irodában.
– Mennem kell – jelentette ki halkan Gréta, de nem szakította meg a szemkontaktust.
– Semmi gond, már én is végeztem a látványtervekkel – hazudta Szabolcs fapofával.
A lány lassan az ajtó felé araszolt, szaporán kapott levegő után, amitől a férfiban felébredt a remény: Gréta is érzi azt a megsemmisítően intenzív vágyat, ami őt kínozza? Magában elmorzsolt egy imát, hogy ne menjen el a nő, maradjon ott, és vessen véget sajgó ágyéka szenvedésének.
– Jó éjt!
A két szó visszhangzott Szabolcs fülében, miután becsukódott az iroda ajtaja. Percekig mereven állt az asztala mellett, nem értette, mi a franc történik vele Gréta közelében. Kétségbeesett magyarázatok jöttek-mentek az agyában, cserélődtek egymás után, de a valódi válasz nem érkezett meg.
Ránézett az órájára, kedvenc klubja hamarosan bezár, már nem volt érdemes elindulnia. Dühösen dobálta össze a papírokat, eltette a telefonját, és kikapcsolta a számítógépét.
Miután gondosan bezárta az éttermet, akaratlanul is az utcát pásztázta, de sehol sem látta Grétát. Megadó sóhajjal indult haza, egész úton hangosan ordíttatta a zenét, majd a futópadon végkimerülésig hajtotta magát.
Folytatjuk…
