Vannak kérdések, amelyekre nincs jó válasz. Olyanok, amelyeket még a hozzánk legközelebb állóknak sem merünk feltenni, mert félünk, hogy olyasmit tudunk meg róluk, amiket képtelenek lennénk elfelejteni. Íme pár különleges, őszinte vagy erkölcsileg szinte megválaszolhatatlan kérdést:
A veszteségről
- Ha egyetlen órára visszahozhatnál valakit a halott szeretteid közül, kit választanál, és mivel töltenétek azt az órát? – Elképesztően nehéz és fájdalmas felvetés, mégis érdemes elgondolkodni rajta.
- Mit kérdeznél attól, akit elveszítettél, ha biztos lehetnél benne, hogy most végre igazat mond? Vajon készen állnál az igazságra?
- Van olyan halott szeretted, akitől még ma is bocsánatot szeretnél kérni, mert úgy ment el, hogy nem tetted meg büszkeségből dacból vagy félelemből?
- Ha édesanyád vagy édesapád újra élhetne egy napig, elmondanád neki mindazt, amivel megbántott? De komolyan! Meg mernéd tenni? Volna elég bátorság több év elmúltával, vagy újra az a megbántott gyerek, kamasz, fiatal felnőtt lennél, mint akkor, amikor még éltek?
- Kinek a halála után éreztél a fájdalom mellett titokban megkönnyebbülést is? Van ilyen? Persze, hogy akad, csak kimondani nem merjük. Gondolni sokszor. Ettől még nem leszünk rossz emberek.
- Ha megtudhatnád, hogy egy elveszített szeretted mit gondolt rólad valójában, akarnád tudni? Hát… Ehhez is pokolian sok erő kell. Vajon megváltozna a véleményed róla utólag?
- Kinek mondanád el először, hogy mennyire hiányzott, ha a halottak egyszer visszatérhetnének? Őszintén! Ki volt a legfontosabb neked azok közül, akiket elveszítettél? Lehet rangsorolni őket? Szabad egyáltalán?
- Van valaki, akinek a halálát még mindig nem tudtad megbocsátani, mert úgy érzed, magadra hagyott? – Sajnos, akadhat, hiszen ez a gyászfolyamat része, nem kell lelkifurdalást érezned… Így már bevallanád?
- Ha választhatnál, hogy még egyszer láthatsz bárkit, aki meghalt, de utána újra végig kell élned az elvesztését, vállalnád? Egy pillanat, egy perc vagy egy óra múltán újra elmenne… Megérné? Megtennéd?
- Kitől búcsúztál el úgy, hogy közben fogalmad sem volt róla, hogy utoljára látod? Van valaki, akivel reggel összevesztél, akinek csúnyát mondtál, elhanyagoltad, és egyik pillanatról a másikra elhagyta a földi létet? Mind azt hisszük, életünk végtelen és a baj csak másokkal történik.
Kedves Olvasó! Arra biztatom, írja meg kommentben, mit jut eszébe ezekről a kérdésekről? Van-e még, ami kimaradt? Tudom, hogy hiábavaló mindez, de talán segít a lelkünknek ebben a novemberi szürkeségben…
Folytatjuk…


























































