Meguntam, hogy bántanak,
mert én sem az vagyok.
S emiatt néha bántalak,
s közben szívem dadog.
Rossz szót, sohasem mondanék,
csupán önvédelem.
Minden vétket elhordanék,
mi volt tán sérelem.
De meguntam a fájdalmat,
megölnek a szavak.
S neked se legyen fájdalmad,
lehetsz te is szabad.
Bár nem tudják, de könnyeim,
esténként szakadnak.
S a meg nem írott könyveim,
szépen eltakarnak.
Meguntam a késeket,
hátamban s szívemben.
A hamis fényű ékeket,
az üres szívekben.
Boldogságra tán vak vagyok,
szemem is lehunytam.
Elfáradtam, de megvagyok,
csak ezt már meguntam.
