Sokan úgy kezelik a bizonyítványt, mintha hivatalos dokumentum lenne, amely pontos és átfogó képet ad egy gyerek tudásáról és előrevetíti a jövőbeli lehetőségeit. Egyetlen lap, amely egy ember teljesítményének szellemi összegzése. A valóság azonban jóval összetettebb. Minden értékelés mögött és benne is ott áll egy pedagógus, aki dönt. Nem lehet objektív mérőeszköz, mert ami egyik tanárnak csak jó, a másiknak kiváló. Vagy épp fordítva, nem beszélve arról, hogy elgondolkodtató, mit is mér a bizonyítvány.
Egy gyerek teljesítményét millió tényező befolyásolhatja. Adva van a család, amelyben él, vagy épp válik, esetleg nem is létezik. Nem mindegy, hogy egy gyerek mennyit aludt, mennyi veszekedést hallott, volt-e konfliktusa a barátaival, vagy csak nagyon fáj a feje dolgozatíráskor, feleléskor.
A reál tantárgyak esetében valamivel könnyebb osztályozni, de ott sem mindig azt kapjuk, amit várunk. Vannak olyan pedagógusok, akik csak azt díjazzák, amit a gyerek bemagolt, mások pedig az egyéni megoldások hívei. Sokan azért adnak órai munkára egyest, mert nem volt felszerelése, beszélgetett vagy épp kibámult az ablakon. Mindezt úgy, hogy tudjuk, figyelni nagyon nehéz. Tapasztalhatjuk mi, felnőttek is színházban, értekezleten vagy konferenciákon.
Nem véletlen, hogy ugyanaz a diák más-más eredményt ér el különböző tanároknál. Azt is fontos megemlíteni, hogy vannak jó szakemberek, akik élvezetesen tanítanak és vannak olyanok is, akik nem tűrik a kérdéseket, unalmasan beszélnek, vagy épp csak feladják a tananyagot, tanulja meg magától a tanuló. Befolyásolhatja az értékelést az is, hogy egy gyerek mennyire teszi oda magát, milyen kapcsolat alakul ki közte és tanára között. Nehéz teljesen elválasztani a teljesítményt attól, aki nyújtja. Egy jó tanár azt is tudja, hogy mennyi küzdelem van egy hármas mögött, és milyen kevés is lehet egy ötös mögött.
A bizonyítvány nem objektív mérőeszköz, mert nem méri a kitartást, a kíváncsiságot, a humort, pedig az életben ezek a tulajdonságok meghatározók. Történelmünk tele van olyan emberekkel, akik az iskolai évek alatt átlagosak voltak, és csak jóval később értek el kimagasló eredményeket. Iskolai dolgozatok alapján nehéz megjósolni, kiből lesz jó vállalkozó, kreatív tudós. Nem méri meg, milyen tehetséggel rendelkezik a diák, csak annyit tesz, hogy bizonyos keretek közé helyezi.
Egy nyolcéves gyerek nem annyi toleranciával, kudarctűrő képességgel rendelkezik, mint egy tizenhároméves vagy épp húszon túli. Folyamtosan változunk és fejlődünk, ezért nem szabad komolyan venni minden egyes értékelést.
A jegyek nem értéktelenek, fontos információkat hordoznak a tanulásról, a felkészültségről vagy a fejlődési területekről. Nem szabad többet látnunk beléjük. A jegyek nem egy gyerek értékét fejezik ki.
Talán érdemesebb lenne úgy tekinteni rá, mint egy térképre, amely nem teljes, hiányzik róla mág pár kanyargós út, megálló, amely csak idővel mutatja meg az egész tájat.
Minden gyerek személyisége, tehetsége összetett, jövője nem megírt, hanem alakítható. Sokkal kacskaringósabb és kiszámíthatatlanabb, mint az, amit egy papírlapon látunk.
