Ha Hollywood fénykoráról beszélünk, nem lehet kihagyni a kivételes szépségű és istenáldotta tehetséggel és orosz felmenőkkel rendelkező Natalie Wood-ot.
Édesanyja már egészen kiskorában a filmezés felé terelte, mert ő nem futhatott be karriert, így a lányán keresztül szerette volna megvalósítani álmait. Tipikusan az az anya volt, aki felismerve a lányában rejlőd szereplési vágyat, tűzön-vízen át kiharcolta, hogy észrevegyék. Abban az időben nem léteztek a gyerekszínészeknek jogaik, nem felügyelte őket senki különösebben, és addig dolgoztatták őket, ameddig csak talpon tudtak maradni. Erről Elizabeth Taylor vagy Judy Garland is bőven tudott volna mesélni. Mások voltak az elvárások és a feltételek, így annak, aki a rivaldafénybe akart kerülni, és ott is akart maradni, sok mindent el kellett viselnie. Főleg, ha szülői támogatást nem kapott sérelmei elmondása után. Natalie húga, Lana nemrég kiadott könyvében arról is mesél, hogy a tizenéves nővérét a kor nagy sztárja, Kirk Douglas megerőszakolta, de hallgatásra kényszerítette a saját anyja, mondván, ha kitudódik, Hollywood kiveti magából.
Hol voltunk akkortájt még attól a világtól, amelyben a színésznők bátran ki merték volna mondani, hogy nem tárgyak, hogy nem rendezők és más színészek játékbabái…Még ma is sokan hallgatnak az őket ért zaklatásokról, mert a társadalom, legyen az sport, tánc vagy filmművészet, a nők kizsákmányolását nem veri nagydobra. Régen, ha egy lányt illetlen helyen érintettek, vagy úgy nyúltak hozzá, ahogy sose lett volna szabad, elintézték egy-egy gúnyos mosollyal vagy megjegyzéssel, aminek, ha voltak is tanúi, eszükbe se jutott jelenteni. Úgyse hitt volna nekik senki. Erre a mai világban is akad jócskán példa, mert még mindig hatalmas szerepe van ebben az áldozathibáztatásnak.
Gyerekkori sikerei után Natalie Wood szinte berobbant a köztudatba a West Side Storyval vagy a másik kezdő és tehetséges színész, James Dean szereplésével forgatott Haragban a világgal c. filmmel. Háromszor jelölték Oscarra, és háromszor is ment férjhez, mindannyiszor kicsit a korán elveszített édesapját keresve.
Hatalmas szerelem volt közte és első és harmadik férje, Robert Wagner között, ami egyben azt is jelentette, hogy nem volt mentes óriási veszekedésektől és féltékenységi perpatvaroktól. (Kétszer is hozzáment.) Hogy pontosan mi történt 1981 novemberében, a Catalina-sziget közelében, arra talán sose derül fény. Hajójuk, a Splendor Isthmus Cove-nál horgonyzott, ahol Natalie Wood ittasan a vízbe esett, ami lehetett baleset, de gyilkosság is, mert hálóingben volt, és halála előtt hangosan veszekedett a férjével. A hajójukon tartózkodó Christopher Walken színész is hallotta a szóváltást, és bizonyára annak is tudatában volt, hogy miatta történik. Mindenesetre az az elmélet, amely szerint a színésznő egy másik csónakba szállva bulizni akart menni, igencsak sántít már csak a hálóinges ruházata miatt is. Azt is furcsállta mindenki, hogy Wagner csak két órával a felesége után értesítette a hatóságokat.
Az igazságra azt szokták mondani, hogy rejtve maradhat, de a hazugság mindig kiderül. „Wagner nem kerül börtönbe. Nem fogják letartóztatni. Nem fog bevallani semmit. Nem tehetek mást, mint megpróbálom megértetni az emberekkel az igazságot, és olyannak mutatni Natalie-t, amilyen valójában volt.”
Lana Wood, a húg azonban már csak ennyit mondott a sajtónak egy idő után. Érezhetően feladta, hiszen senki nem volt igazán őszinte a nyomozás kapcsán. Még a hajó kapitánya is bevallotta később, hogy nem mondott el mindent.
Azon az éjszakán vízbe fúlt egy kirobbanóan tehetséges, 43 éves színésznő, aki előtt szerepek sokasága állt még, és az ő igazságára, halálának körülményeire már aligha derül fény. Itt maradtak helyette és utána a filmek, amelyekben egy élettel és szenvedéllyel teli lányt láthatunk, akinek nem volt igazi gyerekkora, mert elvette Hollywood, nem volt kamaszkora, mert édesanyja elhallgattatta, csakhogy szerepekhez jusson, és a szerelemből, családból se jutott neki több, mint másoknak: szeretett, megcsalták, elhagyták, viszont szerették, és hogy elvették-e az életét, arra már választ sose kaphatunk.
Viszont a Ragyogás a fűben Wilma-ja, a Most és mindörökké Karenje vagy a Haragban a világgal Judy-ja felejthetetlen marad a filmek kedvelői számára. Volt, nevetett és ragyogott egy csodálatos nő a filmvilágban, ahonnét túl korán kellett távoznia.
Kép forrása: Pinterest
