Úgy tűnt, évek múltak el, hogy újra együtt voltak ők hárman. Három barátnő, akik nagy változáson mentek át. Nem olyan változás volt ez, mint a filmeken, ahol, ha kell, mindenki 180 fokban cserélődik gond nélkül. A három lány megértette, hogy nagy leckét kaptak, és ebből a leckéből vagy tanulnak, vagy elengedik egymást.
A kanapén ült Panni, a legszebb, akinek gyönyörű arca most is tökéletesre volt sminkelve. Vele szemben Zsuzsa, a mindentudó, aki azt hitte, neki kell megváltania világot, mert a másik kettő gyenge és teszetosza. A kanapén kötéssel a fején Juli, aki a legrosszabbul érezte magát közülük, mert úgy hitte, ő a legnagyobb áruló hármójuk között. Hallgattak. Egyikük sem mert belekezdeni a nagy beszélgetésbe, pedig túl akartak lenni rajta, majd szétfeszítette őket a lelkifurdalás, a szomorúság és a csalódottság. Végül Zsuzsa volt a legbátrabb, ahogy legtöbbször:
– Lányok! Én nem bírom tovább ezt a csendet. Próbáljatok nekem megbocsátani, mert ostobaságot csináltam. Azt hittem, hogy okosabb vagyok nálatok és olyanba ütöttem az orrom, amihez nem volt közöm.
– Ítélkeztél, pedig nem tudtál semmit – mondta Panni halkan.
– Így igaz, hiszen Tibit nem ismertük igazán, de nagyobb volt bennem a gőg, minthogy hagytam volna, hogy te rá gyere, nem ő a te embered.
– Ha hagytad volna, talán most nem itt ülnénk, és lehet, hogy Pannit még nem most, de két hét múlva eladta volna külföldre. Mi meg sose tudtuk volna meg – szólt közbe Juli.
– Lehet. Nem tudhatjuk. Ez csak feltételezés. Egy biztos, a drogot senki nem kalkulálta be.
Panni nagyot sóhajtott. Visszagondolt arra a pillanatra, amikor lefújta Tibit, aki előtte olyan arrogáns és szemét módon beszélt vele, és kétsége sem volt afelől, hogy valóban nem ismerte őt, mert az a színjáték, amit játszott, tökéletes volt.
– Most én jövök – vett nagy levegőt Juli. – Nem tudom, mit mondjak… A bocsánatkérés kevés. Én vagyok a legnagyobb hazug mindhármunk közül. Tényleg nem értem magam. Talán azért, mert ti annyival jobbak és szebbek vagytok nálam…
– Ez a te bajod! – Zsuzsa hangja éles volt és ellentmondást nem tűrő. – Azt gondolod talán, hogy csak a szép emberek barátkoznak? Mintha nem ismertél volna bennünket évezredek óta! Sose gondoltam volna, hogy mellettünk szenvedsz…
– Hidd el, én se gondoltam. Nem is jutott eszembe, csak valahogy Tibi láttán előjött belőlem valami rossz. Elkezdtem megérteni őt, aki annyira jelentéktelen volt, hogy soha észre se vette volna egyikünk se, ha Panni nem jön össze vele. És amikor megtörtént, nem foglalkoztunk mással, csak a külsejével.
– Sose lett volna szabad rajta gúnyolódnunk.
Zsuzsa szeme megtelt könnyel.
– Rondán viselkedtetek – mondta Panni csendesen. – Mindketten. De én hagytam, és ez az én saram. Bennem is volt valamiféle rátartiság, mert Tibi mellett valódi királynőnek éreztem magam. Nem igazinak, hanem gonosz királynőnek, és ez nem volt szép dolog. Mindegy már. Alaposan megkaptuk a magunkét.
Juli felállt, és öntött magának egy kis ásványvizet.
– Hatalmas szerencsénk volt végső soron – mondta. – Járhattam volna rosszabbul is, minek kémkedtem.
– Én meg pláne! – Panni hangja elcsuklott. – Tényleg nem sokon múlt, hogy megmenekültem. Tudom, hogy te Zsuzsa, mindent megtettél, hogy jóvá tedd, ezt értékelem. És Daninak köszönd meg még egyszer, mert ha ő nincs, nem kapják el Tibit.
– Igaz. Minden egy hajszálon múlt. A droglabor felszámolása is az utolsó utáni pillanatban következett be. Tibit a határ előtt nem sokkal kapcsolták le, de ebben benne volt, hogy tudtam a rendszámát.
– Istenem… Borzasztó, hogy ilyesmibe keveredtünk – Juli már sírt. – Meg tudtok nekem bocsátani? Panni? Ki se tudom mondani, mennyire sajnálom.
A lány hallgatott. Érezhetően máshol járt, valószínűleg még mindig az motoszkált a fejében, hogy ha külföldön eltűnt volna, soha többé nem láthatta volna szeretett városát, ismerőseit, barátait. Ki hitte volna el, ha azt mondja, rákényszerítették az útra, hiszen a barátjával indult neki önként.
Lassan Julira nézett, aki arcát a kezébe temette és rázkódott a sírástól. Felállt, mellé lépett és átölelte.
– Julikám, egyikünk se tökéletes – mondta. – De ez nem baj.
Zsuzsa nem szólt semmit. Vajon a barátság mennyit bír el, töprengett magában. Vajon az övéké kibírja ezt a sok „kalandot”, terhet, amit kaptak a napokban? Tényleg ez kellett nekik, hogy ráébredjenek, mi az igazán fontos az életben?
Mindegyiküknek ott a fél, egész, vagy akármilyen családja, ott voltak egymásnak, és majdnem kockára tettek mindent gyengeségük és meggondolatlanságuk miatt. Juli még meg is halhatott volna.
Hogy Tibi sorsa mi lesz, nem tudhatták, de azt igen, hogy a tárgyalásra vár valahol egy cellában. Emberrablással, drogügyletekkel és Juli elleni támadással is meg fogják vádolni. Azt, hogy mit rejtegetett a lakásán, Dani nem árulta el. Nem beszélhetett ilyesmiről, de az biztos, hogy szerzett pár jó pontot a főnökénél.
A három lány átsírta a délutánt, majd elváltak. Tudták, hogy idő kell nekik, hogy lecsillapodjanak az érzéseik. Már az is nagy dolog volt, hogy valamilyen módon tudtak róla beszélni. Mindhármukat gyötörte az önvád, mert bár Panni nem tett ellenük semmit, mégis tudta, hogy vele is elszállt kissé a ló. A másik kettő azonban érezte, hogy egy beszélgetés nem old meg azonnal mindent. Talán az idő, a múlt, amely összekötötte őket, segíthet nekik feldolgozni a játéknak induló estét, majd az azt követő eseményeket.
Panni sokára nyugodott meg, de akkor se teljesen. Esténként már nem merészkedett az utcára, és napközben is gyakran összerezzent egy váratlan zaj hallatán. Mi van, ha érte jönnek? Mi van, ha azok odakinn nem adták fel, de nem miatta, nem azért, mert ő valami különlegesség, csak a pénz miatt, amit fizettek érte. Csak a pénz számít, ezt tudta, nem az élete. És az élete biztosan sokáig nem lesz már olyan, mint előtte. Mint Tibi előtt, amikor még azt hitte, hű, de nyomorúságos minden pillanat, mert dobták.
Zsuzsa Julira haragudott legjobban, mert az árulását nehezen értette meg. Juli meg mindenkit gyűlölt, de legfőképpen önmagát.
Maradt az idő, amely talán befoltozza a legnagyobb sebeket is, amelyeket az emberek önmagunkon és másokon ejtenek akarva akaratlanul.
Vége
Kép forrása: Pinterest
