A történet először Franciaországban kapott nyilvánosságot. A közösségi médiában egymás után kezdtek megjelenni olyan képernyőfotók, amelyeket a felhasználók készítettek egyes Vinted hirdetések kapcsán. A képek önmagukban nem tűntek különösnek, de a hozzájuk tartalmazó leírások annál inkább.
Egy plüssmackó, egy gyerekruha, egy babakocsi…Semmi extra, hiszen emberek milliói töltenek fel hasonlókat naponta. Erre épül a Vinted is, amely használt ruhák, könyvek játékok eladására biztatja az embereket. Épp ezért lett nyugtalanító, hogy a mellettük szereplő adatoknak semmi közük nem volt az eladásra szánt termékekhez.
Több hirdetésben életkor, testmagasság vagy hajszín szerepelt, de ezek nem kapcsolódtak azokhoz a játékfigurákhoz, dísztárgyakhoz, amelyek alatt szerepeltek. A legkülönösebb pedig a feltüntetett ár volt, ami teljesen irreálisnak tűnt a termék értékéhez képest. Olykor 10 ezer eurót is kiírtak.
Az interneten azonnal megszülettek az első teóriák, amelyek szerint a leírások kódolt információk voltak és eladni kívánt gyerekekre vonatkoztak. Egyes bejegyzések tényként kezelték, hogy a hirdetések mögött gyerekkereskedők állnak.
A képernyőfotók valóban léteznek, ahogy a furcsa adatok is, de az más kérdés, hogy mi áll mögöttük. A nyilvánosságra kerülő adatok nem bizonyítják, hogy gyermekkereskedelem történt. Lehetett ez szándékos provokáció, technikai hiba vagy rossz kategóriaválasztás is.
Ezért lett fontos a hatóságok szerepe. A francia hatóságok azonnali vizsgálatot rendeltek el annak tisztázására, hogy állhatnak-e bűncselekmények a hirdetések mögött.
A Vinted is hamar reagált a kialakult helyzetre, és hangsúlyozta, hogy mindenben együttműködik a hatóságokkal. Azt is közölte, hogy semmilyen módon nem tolerálja a gyerekek kizsákmányolásával vagy más súlyos bűncselekménnyel kapcsolatos ügyeket. Azt ígérte, minden gyanús tartalmat kivizsgálnak és szükség esetén eltávolítanak.
Joggal jelenthetnénk ki, hogy bizonyítékok hiányában miért lett ebből ekkora ügy, de a válasz egyszerű: a részletek valóban szokatlanok voltak, hiszen egy játékhoz nem tartozik gyerekekre emlékeztető személyleírás és egy plüsskutya ára nem szokott egy autóéval vetekedni.
Az internet szélsebes lévén néhány óra alatt önálló sztorit kreált, és mire megszülettek az első hivatalos nyilatkozatok, sok dolgot tényként kezeltek a felhasználók.
Ez azonban egyáltalán nem jelenti, hogy a gyanút félvállról kell kezelni. A gyerekkereskedelem elterjedt és rendkívül súlyos bűncselekmény, és a hatóságoknak kötelességük kivizsgálni minden gyanús ügyletet. Ám ítélet még nem született, a vizsgálat jelen pillanatban is tart.
A virtuális tér különleges terület, amelyben nehéz különbséget tenni a gyanú és a bizonyított tény között. Mindenesetre óvatosan kell kezelnünk a feltételezéseket.
Egész Európa felfigyelt a különös esetre. Bár még nem tudjuk az igazságot, jó, ha résen vagyunk. Sajnos, a gyerekkereskedelem nem újkeletű dolog, és azok, akik erre vetemednek, folyamatosan finomítanak a módszereiken. Már ezek sem az utcán vagy a játszótereken történnek, és laikusként el sem tudjuk képzelni, milyen rafinált módon működik ma a világban a gyerekek adásvétele. Még kimondani sem könnyű, hogy a gyerekeket mennyi veszély fenyegeti, hiszen szerveik is drága árucikké váltak az utóbbi évtizedekben. Az elkövetők szennyes vágyairól meg ne is tegyünk említést…
Folytatjuk…
Fotó: Marcus Aurelius: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/kezek-okostelefon-agy-ruhazat-9788971/
