– Rendben. Holnap meló után a Wesselényi villamosmegállóban, ötkor? Van ott pár bolt, ahonnan beszerzek mindent, ami Ajának kell.
– Ott leszek.
A sorozat további részeit itt olvashatod
Még ki sem nyitotta a szemét, máris tudta, hogy vacak idő van: az ablakon eső kopogott, és a takaró alól kibújva, a hideg padlóra kilépve megborzongott. Na, erre a napra ráfér egy kis tunning. A konyhába kibotorkálva felkapcsolta a villanyt, a kávés doboz helyett a kakaóshoz nyúlt, a hűtőből pedig elővette a növényi tejszínt. A pink szőrmés papucsa is előkerült az asztal alól – tavaly karácsonyra kapta a kolléganőjétől, és nagyon szerette. A szekrényből egy laza mozdulattal kikapta a citromsárga esőkabátját, és kikészítette a fogasra. “Na, máris jobb!” – dünnyögte elégedetten, és kikeverte magának gyermekkora kedvenc gőzölgő reggeli italát: a habos kakaót.
Rövid reggeli szeretetüzenetet akart írni Ajának, amelyben azt is megkérdezi, mit kell vennie a boltban, de anyja megelőzte. “Biztos nem tudott aludni éjszaka. Szép kis lista, nem is baj, hogy Ákos felajánlotta a segítségét” – futotta át Aja bevásárló listáját. Így csak pár puszit dobó kismackós matricát és néhány szívecskét küldött neki, aztán az ablakba ülve elszürcsölte a kakaóját.
A műszak, mint mindig, nagyon mozgalmasnak bizonyult. Ezt szerette az életben. Hogy megállíthatatlan: egy forró napon és egy cudar esős reggelen is születnek gyermekek – folyton tesztelve az emberiség emberségét. “Mit kezdesz egy magatehetetlen élőlénnyel? Felkarolod, vagy hátrahagyod?” – mélázott sokszor magában azon, mi is az, ami ezen a pályán tartja. A munkás nap végére az eső is elállt, így egy kicsit viccesen festett a rikító sárga esőkabátjában.
A Wesselényi utcai megállóban Ákos várt rá. Puszit leheltek egymás ajkára, és egy összenézős mosollyal “beszélték meg”, mennyire örülnek egymásnak. Szerette, hogy a férfi nem bőbeszédű. És azt is, hogy a szája helyett a szeme és a szíve beszél. De azok viszont nagyon egyértelműen.
Úgy tűnik, vásárolni is azonos szisztémával szoktak: a kosárban rendszerben álltak az élelmiszerek, az illatszerek, és a törékeny vagy könnyen összenyomható dolgok. Volt olyan pasija, akivel ezen is remekül lehetett vitatkozni: hogy miért nem csak beledobálják a bevásárlókocsiba a dolgokat? Na, Ákossal ez sem lesz ok a veszekedésre.
Egyedül talán el sem tudta volna cipelni ezt a sok motyót, ugrott be neki hirtelen, amikor az utcán végignézett magukon: mindkettejük kezében két-két szatyor.
– Na, hát ezt is megoldottuk. Most kivételesen örülük, hogy autóval jöttem. Két utcányira parkolok – mondta ki Ákos a bűvös mondatokat. Fellélegztett.
Aja mit sem sejtve nyitott ajtót – nem tudta, hogy Sára nem egyedül érkezik – és alig jutott szóhoz, amikor meglátta a sármos, udvarias, mosolygós fiút lánya oldalán.
– Gyertek be! – invitálta be a két szeretnivaló embert – Kész a kávé meg a süti.
A beszélgetés aztán hamar beindult, Aja választékosan és nagyon sokat tudott beszélni, és mestere volt a kérdezésnek. Ákos azonban felvette az iramot, és mindenre röviden, de kedvesen válaszolt. Aja nem volt szívbajos, lazán előhozta Ákos múltjának legfájóbb pontját is.
– Tudod, Ákos, én nagyon sok rossz dologgal találkoztam az életben. Bántalmazó, vagy súlyosan elhanyagoló szülők gyermekeit neveltem hosszú éveken át. Sára biztos mesélt arról az egyetlen fotóról, amivel megérkezett hozzám: a putriról készült, ahol élt, és ahol ki-be jártak a baromfiak, meg telente a jeges szél. De megtanultam értő szívvel közelíteni minden tragédiához.
Számomra nincsenek rossz emberek. Rossz döntések vannak. Ki tudja, talán én is úgy tettem volna, ha a helyükben vagyok. Talán én is ütöttem volna, ha nem kaptam volna szeretetet. Talán én is hagytam volna az ürülékben, ha nem tanultam volna meg anyámtól, hogyan kell gondozni egy csecsemőt. Nem vagyok jobb ember, mint mások, csak jobb döntések mentén élek.
Sára mesélt a múltadról. Arról, hogy még mindig vádolod magad. Hidd el, a vezeklés nem megoldás. Rossz döntés lenne csak azért lemondani az életről, a családról, a boldogságról, mert egyszer rosszul döntöttél vagy cselekedtél. A Biblia azt írja, a rosszat jóval győzd le. Nekem ez a vezérelvem – vett egy nagy levegőt Aja, mert ő is érezte, hogy már nagyon sokat beszélt.
Ákos nagyot kortyolt a kávéjába. Aja mondatai annyira összecsengtek Balázséval – jó, a terapeuta nem idézett a Bibliából, de akkor is, minden lényegi gondolat stimmelt. Szinte visszhangzott az agyában a megoldás… tovább kell lépnie, élnie kell az életét…
Mire besötétedett, már egészen más, könnyedebb témával szórakoztatták egymást, és lassan eljött a búcsú ideje is. Aja szeretett hamar lepihenni, olvasni, tévézni. Elköszöntek.
Ákos, – talán rég elvesztett anyját is felidézve, vagy ki tudja, maga sem értette, miért – hosszan, szorosan ölelte át szerelme nevelőmamiját. “Ez az este igazán sorsfordító volt, köszönöm.” – mondta magában, de hangosan csak ennyit:
– Ez az este igazán kellemes volt, köszönöm.”
Hazavitte a lányt, majd hazavezetett. A lakásban csak a kis asztali lámpát kapcsolta fel, majd leült az ágy szélére, az arcát a tenyerébe temette, és nagyot sóhajtott.
Sorsfordító este volt ez. Kétségtelenül.
fotó: Pinterest
