Megint nyár lett, ugyanolyan meleg, mint két évvel azelőtt, hogy Alma élete gyökeresen megváltozott. Hogy ez a huszonnégy hónap maga volt-e a Paradicsom, sose gondolkodott rajta, mert amikor az ember benne van a jóban, észre sem veszi. Alma pedig benne volt. A hétköznapok jöttek, mentek egymás után, nem volt ebben földi csoda, mégis amikor felébredt Tom mellett, minden reggel arra gondolt, mennyire szeret élni.
Mennyire jó reggel kávét főzni, munkába menni, a kertben üldögélni, vagy épp gazolni, aztán meg szüretelni, ha eljön az ideje. Végtelenül egyszerű dolgok voltak ezek, de aki megtapasztalta a rosszat, a kínt, az tudja, hogy a legfontosabbak a világon. Közben elhelyezkedett egy logisztikai cégnél, ahol hat órában alkalmazták. Tom visszament Hollandiába egy hónapra, és rendbe tette az ottani ügyeit.
A házát nem adta el, hagyta, hogy megmaradjon nekik, történjék bármi. A legmeglepőbb azonban az volt, hogy a lánya úgy döntött, kipróbálja, milyen az élet apja hazájában. Amikor ezt felvetette, még nem sejtette, hogy nem lesz belőle semmi. Sokat beszélgetett Alma fiával, és rajta kívül mindenki tudta, hogy belőlük egy pár lesz.
Anita azonban óvatos volt. Hosszan ismerkedtek, miközben a fiú egyre szerelmesebb lett. Alma nem győzte figyelni, milyen szépen közelíti meg a lányt, végül fél év után hirtelen bekövetkezett a változás. Nem sokkal utána jelentették be, hogy Hollandiába költöznek, és ott próbálnak meg élni, dolgozni. Tom egyik szeme sírt, a másik nevetett, mert túlságosan beleélte magát abba, hogy a lány a közelében lesz, de Alma meggyőzte, hogy a fiatalokat engedni kell máshol boldogulni. Így útjukra engedték őket, és már több, mint egy éve remek párost alkottak. Karácsonykor és nyaranként találkoznak. Egyszer bevallották, hogy az összeköltözésük elején megrémültek, mert nem ment egyszerűen az összecsiszolódás, de hónapok kitartó munkája eredményeképp sikerült.
A falu szája sokáig boldogan pletykált Tomról és Almáról, de aztán elcsendesedtek. Sőt segítettek páran felépíteni a férfi udvarán leégett pajtát és örömmel vették tudomásul, hogy a jöttment, ahogy ezt már szokás mondani, kiválóan ért a zöldségekhez és gyümölcsökhöz. Így egyre többen kértek tőle segítséget, de olyan málna és szeder senkinél nem termett, mint nála. Idővel hagymaföldet hozott létre, és almafákat is ültetett, amelyeknek híre túljutott a falu határán.
Alma nem érzett semmit a napok, hónapok múlásából, ahogy az ember nem is törődik ezzel igazán, amikor rendben van.
A válás előtt Viktor megkereste még egyszer. Úgy toppant be, hogy köpni-nyelni nem tudott azon a szeptemberi napon. Megpróbálta meggyőzni, hogy a válás nem jó ötlet, de a nő kinevette. Aztán kérlelte egy sort, de nem jutottak dűlőre. Hiába voltak egyedül a házban, már nem félt tőle. Ezt a férfi is érezte, és a végén már szánalmasan könyörgött, mert pénzre volt szüksége, és az nem volt elég neki, amit a közös házukért kapni fog. Sikkasztott a cégénél, és várható volt, hogy ezt nem ússza meg. Végül a válás kimondásának másnapján meghirdették a házat, de mire eladták, a cég kirúgta a volt férjét és beperelte. Ezután már nem hallott róla.
A kisebbik fia azonban nehezen emésztette meg, hogy ekkora változásokat hozott az év. Fenntartással fogadta Tomot, aki nem igyekezett a kedvébe járni. Már nem gyerek, joga van haragudni az anyjára meg az apjára, mondta. Viszont alig egy hete náluk vendégeskedett az aktuális barátnőjével három napig, és úgy tűnt, kezd felengedni.
Tom minden percben hálás volt Almáért. Sokszor mondta, hogy nem hitte, hogy kiheveri valaha is a felesége elvesztését, de sikerült. Már tudott róla úgy mesélni, hogy nem kaparta sírás a torkát. Hogy odafönt kárpótolták egy másik, csodálatos nővel, azt az ég ajándékának hitte. Alma mindig kinevette, amikor érzelgőssé vált, de csak szeretetből. Ő volt az a férfi, akiért érdemes volt megszületnie, vallotta be neki egyszer, amikor későig üldögéltek és borozgattak a teraszon.
A világ egyszerű és szép lett, mert két ember egymásra talált. Nem volt ebben semmilyen varázslat, és talán csak egy égben meghallgatott kívánság. Alma a szíve mélyén meg volt győződve arról, hogy anyja keze van a dologban, ha lehet ilyesmit mondani. Amikor ezt kifejtette élete szerelmének, mindketten nevettek.
– Nem vagyunk mi öregek ehhez a romantikus nézethez? – kérdezte a férfi és igyekezett komoly arcot vágni.
– Dehogynem! De hogy ne tűnjön túlzónak a mi történetünk, egy filmbe képzelem magam.
– Melyik filmbe? Az Elfújta a szélbe?
– Jaj, dehogyis! Valami vígjátékba, és attól menten megbocsátom magamnak, hogy képes vagyok olyan szerelmes lenni beléd, mint egy tini.
– Dettó – nevetett fel Tom. Almának azonnal a Ghost jutott eszébe, ezért játékosan megfenyegette a férfit.
– Jobb lesz ezzel vigyázni! – mondta neki. – Ne feledd, ki maradt a Földön!
A férfi közelebb lépett hozzá, átkarolta a derekát, és belecsókolt a nyakába.
– Maradjunk az Elfújta a szélnél, bár…- ezzel el is hallgatott, mert Alma belé fojtotta a szót egy hosszú csókkal.
Kép forrása: Pinterest
