A jó szex nemcsak testtel, hanem lélekkel is történik. Amikor magamat adom valakinek, akkor az övé lesz egy időre az illatom, a belőlem áradó vágy, a testem minden rezgése.
Ez csak abban az esetben van így, ha a szeretkezésben teljes egészében részt veszek. Nem elég átélnem, egyszerűen a sejtjeim legparányibb rezdülését is hozzáteszem, és szinte belefolyik minden gondolatom a másik szívébe. Ha valóban adni akarok, akkor nem félig adok, nem kilesve az órára, gondolkozva a napi teendőimen, hanem beleolvadva a másik testébe és jelenébe.
A szeretkezéssel megkapom a társam pillanatnyi örömét és keserveit is. Megérzem, hogy tud-e rám figyelni, a mozdulatai gépiesek-e, pontosan tudom, hogy akkor és ott velem van-e.
Nagyon sokszor csak a testünk van jelen, mert képtelenek vagyunk kiiktatni magukból a kínzó feszültséget. A nők gyakran vergődnek a külsejük miatt. A nőnek kell a dicséret, és az olykor elég elismerő pillantás formájában is. Máskor a szavak segítenek. A legtöbb nő akkor is talál hibát magán, amikor a férfi nagyítóval sem. Azt hiszi, hogy testileg lemeztelenedve minden eltitkolt hiányossága előtérbe kerül. Ez visszaveti a vágyát, nem tud felszabadulni, mert azt lesi, vajon látszik-e a férfin, hogy észrevette a hurkáit a dereka körül, vagy a már nem éppen feszes melleit.
Ha mindez valóság lenne, akkor csak tökéletes testű modellek és kigyúrt izompacsirták találkozhatnának és gyűrhetnék a lepedőt. A test természetesen nagyon is jelen van, mert a férfi a szemével is szeretkezik, de nem úgy, ahogy a nő gondolja. Ha felébred benne a vágy, nem akarja ízekre szedni a nőt, nem mustrálgatja, hanem birtokolni szeretné a nő odaadását, lelkesedését. Sokszor mi, nők pontosan ezt öljük meg a nem létező problémáink mérlegelésével.
A nő viszont a testével együtt a lelkét is kínálja. Ezért nem tud csak úgy egyszerűen besétálni valaki ágyába az utcáról. Természetesen, vannak kivételek, akik különböző okokból erre rácáfolnak.
A férfinek fontos a nő teste, hiszen ő a szemével is szeretkezik, de nem úgy, ahogy a nő gondolja. A nő szerint a férfi csakis a testét látja, és ez tévedés. Igen, észreveszi, megkeresi rajta a szépet, de nem szedi ízekre, ahogy a nő önmagát. Ha szeret, akkor a nőre koncentrál, mert saját öröménél fontosabbnak érzi a társáét. Neki a teljesítmény nem úgy számít, ahogy a nőnek. Ő egyenlő azzal, amit tesz. Ezért dolgozza fel nehezen, ha kudarcot szenved, hiszen ez számára azt jelenti, nem teljes, nem ép. Az örömszerzés képessége elenyészik nála. Az ő lelke ebben porlad el, ezért is nehéz ilyenkor megnyugtatni.
Hogy lehet-e csak test a testtel együtt minden áramló érzelem nélkül…?
Igen, valamilyen módon előfordulhat. De az nem ad igazi gyönyört. Hihetjük, hogy ez egy jó kis kaland volt, de belül érezni fogjuk a néma ürességet. Ideig-óráig benne lehet lenni egy kapcsolatban erőszakot téve önmagunkon, de mind tudjuk, hogy a végén meghalunk legbelül. A testünk kiabál, tiltakozik, és nem adja magát. Mindez házasságon belül is megtörténik nem is ritkán. Ezért éli meg sok nő akkor is erőszaknak a kapcsolatot, ha fizikailag nem történik meg. Ilyenkor a lélek zsugorodik össze.
A lélek meztelensége összeöltözik a test csupaszságával. Ha valóban jól akarunk szeretni, jól akarjuk megélni egy szerelmeskedésben a jelent, akkor hagynunk kell, hogy mindenünk felszabaduljon. Nem könnyű ez. Viszont nem lehetetlen, hiszen kiszabadulva belső poklainkból, ítélkezéseinket félre téve részesei lehetünk a gyönyörnek, amit másnak adunk és mástól kapunk a testünk által.
fotó: Pinterest
