A sztereotípiák káros hatásai a reklámokban – A Nissan botrány

 

 
 

A Nissan mára már visszahívta a nagy botrányt kavaró reklámfilmjét, amelyben Stohl András és Ganxsta Zolee alpári módon azzal viccelődik, hogy a nők buták és nem tudnak parkolni. Emellett közönséges utalásokat tesznek arra, hogy az élet KEMÉNY, de van, ami még keményebb és a legtöbb nő szívesen beleülne… Ennél szánalmasabb, undorítóbb utalás kevés található a 21. század reklámjaiban. Már ott tévedett hatalmasat a Nissan magyar képviselete, hogy épp azt a Stohl Andrást bízta meg a feladattal, aki pontosan azért ült börtönben, mert ittasan vezetett.

Ez ahhoz hasonlatos, mintha Hasfelmetszőt késreklámba kérnék fel.  Akik viszont minderre bólogattak és kiengedték a médiába, ugyanekkorát hibáztak, hiszen a reklám szexista, ítéletet mond, méghozzá olyat, amely olyannyira benne van a köztudatban, hogy írmagját se lehet eltávolítani.

A közhelyeket nagyon szeretjük, ahogy az általánosításokat is. De mindezt beleépíteni egy országos kampányba hatalmas hiba. Sajnos, a magyar társadalom még mindig ott tart, hogy sokan a bántalmazáson összesúgnak és nevetnek, hiszen mennyivel jobban érzik magukat így pl. a férfiak, akik elmondhatják, hogy csakis ők vezetnek jól az utakon, és van kemény valami a nadrágjukban, amibe bele lehet ülni. Már régóta az az egyik legnagyobb baj a történelemben, hogy az a kemény valami akarja uralni a világot, és túl sokan vannak, akik azért, mert a természet péniszt adott nekik, többnek érzik magukat. Épp ezért, hatalmuk megerősítése, fitogtatása okán történik ennyi erőszak szerte a Föld bolygón. Ezért is kell a nőknek eltakarni magukat más országokban, mert a férfiak nem tudnak uralkodni azon a kemény valamin.

Sajnos, még mindig mosolygunk (nők is!), és viccesnek találjuk azokat a kijelentéseket, amelyekben pellengérre állítunk valakit. A megalázás, bántalmazás olyannyira beleívódott a mindennapjainkba, hogy észre se vesszük. Ez az egyik legnagyobb probléma ma Magyarországon. Az emberek azt hiszik, többek és jobbak másoknál, nincsnek tisztában a képességeikkel, jezért ogot formálnak arra, hogy valamilyen módon bántsák egymást. Ma elfogadott lett beszólni mindenkinek, aki öreg, fiatal, sovány, kövér, aki sok gyereket akar és annak is, aki nem. De a bántalmazás kiterjed bárkire, akinek nem az a véleménye, ami nekünk. Olyan éveket élünk, amikor természetes, hogy csúnyán beszélünk, miközben a tiszteletről papolunk, és csodálkozunk, ha semmibe vesznek bennünket ügyeink intézése közben, vagy nem elég udvariasak az éttermekben. Mindeközben szűkebb közegükben mi sem vagyunk azok, bár szenvedünk gyerekeink viselkedése vagy orvosok modora és nemtörődömsége miatt.

Mondhatnánk legyintve, hogy ez csak egy reklám, de mindenki tudja, hiszen bebizonyították ezerszer, hogy minden hirdetés, minden kampány hat az elmére. Pl. azokban az időszakokban, amikor pl. a Coca Cola berobban egy új filmmel, amelyre világsztárokat szerződtetett, megnövekszik amúgy sem kis forgalma.

Persze a Nissan negatív reklámja is érdekes, hiszen mindent, amit visszahívnak, ami közbeszéd tárgya lesz, azonnal kedvelni akarunk, vagy csak érdeklődünk a tiltott gyümölcs iránt. Ilyen az emberi természet. Kára azonban sosem azonnali. Ha azt tanítja meg, hogy udvariatlannak, ítélkezőnek lenni trendi, akkor felesleges azon csodálkoznunk, hogy már senki nem érzi, hogy az elavult humorba bújtatott szlogenek nevetségesek. Sokan fogják úgy érezni, hogy ha két „macsó” megmondhatta a tutit, akkor ők is megtehetik otthon, az utcán és a munkahelyükön. A kör lassan bezárul, és nem változik semmi.

Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk a statisztikát, amelyből kiderül, hogy jóval több férfi okoz balesetet az utakon, mint nő, pedig „nagyon tudnak” vezetni. Igen, többen is vezetnek, ami szintén nem véletlen, de az sem, közülük hányan képtelenek betartani a sebességhatárokat és a szabályokat erejük fitogtatása miatt, nem beszélve a gyerekes vetélkedésről, amely gyorsaságra és versenyre biztatja őket. A kinek van nagyobb-témaköre az utakon minden nap téma, láthatjuk, tapasztalhatjuk.

Viszont nagyszerű lenne már az embereket azért szeretni, tisztelni, amit letettek az asztalra, és nem azért, amilyen tárgyakkal vagy státusszal rendelkeznek szerencse vagy jó kapcsolatok folytán.

 

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here