Szent Genovéva, a túlélő Franciaország jelképe

Szent Genovéva, azaz Saint Geneviéve Kr. u. 422 körül született Nanterre-ben. Már gyerekkorában rendkívül vallásosnak tartották. A legenda szerint hétéves korában megjövendölték, hogy nagy dolgokra lesz képes. Ez így is történt.

Amikor Kr. u. 451-ben elterjedt a hír, hogy Attila serege Gallia felé közeledik, Párizs lakóit elöntötte a félelem, hiszen a hunokat megelőzte rettenetes hírük. Genovéva azonban arra kérte őket, hogy maradjanak és bízzanak benne. Imádkozásra biztatta őket, és újfent kérte, hogy ne adják fel.

 
 

A hagyomány szerint hite erőt adott az embereknek, és képes volt arra, hogy Attilát eltérítse szándékától. A történészek ma úgy vélik, a hunok katonai okokból nem támadták meg Párizst, de Genovéva szerepe a város lelki összetartásában máig vitathatatlan.

Később, amikor a frankok ostromolták Párizst, Genovéva ismét a város mellé állt. Élelmiszert szerzett, közvetített a hadviselő felek között, és olyan erkölcsi vezetővé vált abban a korban, amikor a nőknek nyilvános szerepük alig lehetett, hogy az maga volt a csoda.

Genovéva nem volt sem hadvezér, sem királynő, nem halt meg mártírként, de ereje, kitartása és hite a pánik során oly mértékben segített a város lakóin, hogy később a túlélő Franciaország jelképe lett. Ahogy Jeanne D’Arc a harcoló országé.

Legendákat mesélnek arról ma is, hogy az ördög többször is a közelébe férkőzött, és megpróbálta eltéríteni útjáról. Egyszer elfújta azt a gyertyát, amit egy angyaltól kapott. Ezért ábrázolják őt gyakran égő gyertyával a kezében.

Halála után sírja zarándokhellyé vált, a párizsiak hozzá imádkoztak járványok, háborúk idején. A róla elnevezett apátság helyén áll ma részben a Panthéon, Franciaország nagyjainak nyughelye.

Ő Párizs védőszentje. Egy nő az V. századból, akinek volt bátorsága szembe szállni a félelemmel, akinek hite, ereje és nyugalma bátorságot nyújtott azoknak, akik rettegtek. Azt kérte őket, hogy higgyenek neki, és az emberek megtették.

Élete sok szempontból emlékeztet Jeanne D’Arc-éra, bár közel ezer év választja el őket egymástól. Az ő esetében a nyugalom és a hit előre vitte a várost, magát az országot is, míg a fiatal Johannát feláldozták a politika oltárán. Sajnos a valóságban is, és még arról is tettek, hogy ne maradjon sírja, nehogy az emberek megkeressék, és további segítséget kérjenek tőle.

 

Fotó: K2 Production : https://www.pexels.com/hu-hu/foto/eiffel-torony-tajekozodasi-pont-nevezetesseg-parizs-8936688/

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here