„Az irodalmi világ egyik csillaga azt mondta nekem egyszer: „A legnagyobb balszerencse, ami egy írót érhet, az a pályája elején elért átütő siker. Hiszen a később írt műveket mindig az első alapján fogják megítélni, és a kevésbé intelligens vélemények szerint ezek soha nem fogják elérni ennek a színvonalát.” Természetesen sok igazság van ebben a kijelentésben. Ahhoz is kapcsolódik, amit fentebb a fiatalkori sikerről írtam. Ezt a figyelemreméltó kijelentést a „kevésbé intelligens vélemények szerint” kitétel találóan árnyalja. Hiszen kétségtelen, hogy amikor a közönség megkedvel egy könyvet, az író többi alkotását is ehhez méri. Ha ez a mérce magasan van, szerintem nincs miért bosszankodni. És én nem vagyok hajlandó A Vörös Pimpernelre ellenségként tekinteni, ahogy szerintem Conan Doyle is kedves és jó barátként tekintett Sherlock Holmesra.” (Báró Orczy Emma)
Orczy Emma 1865-ben született Tarnaörsön. Arisztokrata művészcsalád egyetlen lányaként nagy figyelem övezte. 15 éves volt, amikor anyagi helyzetük romlása miatt a család előbb Brüsszelbe, majd Párizsba költözött, de végül Londonban telepedett le. A fiatal lány ekkor tanult meg angolul. Tehetsége mind a zenében, mint a festészetben is megmutatkozott. A Heatherley’s School of Fine Arts-ban folytatott festészeti tanulmányokat, itt ismerkedett meg Montagu Barstow-val, akivel 1893-ban házasságot kötött. Közös életük kezdetén könyvillusztrációkat készítettek és műfordításból éltek. Festményei láthatóak voltak a Royal Academy of Arts és a budapesti Műcsarnok tárlatain is. A legbiztosabb bevételre a Royal Magazine-ban rendszeresen megjelent detektívtörténetekből tett szert. Ám ez nem bizonyult megfelelő bevételi forrásnak, így Emma írással kezdett foglalkozni.
A mindent elsöprő sikert arató A vörös Pimpernel c. regénye nem indult jól, 12 kiadó dobta vissza, mert nem akart kockázatot vállalni egy ismeretlen szerző művével. Ezzel egyidőben azonban több színház jelezte, hogy színpadra vinné.
A vörös pimpernel (mezei tikszem egy virág, amely Angliában piros színű, Spanyolországban viszont kék, ám mivel ő vörösként ismerte, róla nevezte el titokzatos főhősét. A kiadók valószínűleg később igencsak megbánták, hogy nem bíztak az ismeretlenben, mert a mű hamar elindult világhódító útjára: 14 nyelvre fordították le, magyarul az Új Idők című hetilapban jelent meg. Orczy Emmának ezután már nem kellett anyagi problémákkal küzdenie, villát vásárolt Monte Carlóban, Angliában pedig családi házat. Az első Pimpernel-történethez később további 15 folytatáskötet született. Ezeken kívül színdarabok és még más regények is, de magyarul csak öt könyve jelent meg.
Az első regényből több nagysikerű film is készült, Magyarországon mégse tudtak sokat a lassan feledésbe merülő hölgyről. Hősét azonban elérte a világsiker, még Zorro figuráját is ő ihlette. Természetesen nem kerülte el a musicallé válást sem. Báró Orczy Emma a legismertebb és legolvasottabb magyar író lett külföldön. Több detektív -és kalandregény fűződik nevéhez, de a magyar olvasók és mozirajongók még mindig nem fedezték fel maguknak a megérdemelt módon. Tehetős emberként később kastélyt tartottak fent a férjével és sosem tagadta meg a magyar származását. Olyannyira nem, hogy többször is hazalátogatott, és mindig büszkén emlegette, hogy ő hevesi lány.
„A Vörös Pimpernel alakja meglehetősen különös körülmények között jelent meg előttem. Ne rökönyödjenek meg, de először a temple-i metróállomás peronján láttam meg. A Daily Expressnél volt valakivel találkozóm egy kisebb munka kapcsán, s hazafelé indulva vártam a kensingtoni járatot. Lehet elképzelni unalmasabb, prózaibb helyet, mint egy metróállomás? Köd volt, büdös és hideg. De esküszöm, ahogy ott ültem, láttam, igen, láttam Sir Percy Blakeneyt teljes valójában, ahogy később megismertük.
Láttam kifogástalan öltözékét, ahogy hosszú ujjaival monokliját tartja; hallottam unott, vontatott beszédét, jellegzetes kacaját. Most nem tudom minden részletét elmondani annak, amit láttam és hallottam. Az egész látomás nem tartott tovább pár másodpercnél, de ott és akkor a Vörös Pimpernel egész élettörténete világos lett számomra. A nap hátralévő része homályba vész, de a gondolataim eléggé tiszták maradtak ahhoz, hogy drága férjemnek elmeséljem, milyen nagy esemény történt: megszületett a Vörös Pimpernel – írta később az 1947-ben megjelent önéletrajzában.
Íme a rövid története annak a műnek, amely meghozta számára a világsikert:
„A sokak által ismert, többféle módon megfilmesített mű cselekménye 1792-ben, a francia forradalmi terror tetőpontjának idején játszódik, amikor Párizsban és más francia városokban naponta százak életét veszi el Madame Guillotine. Az ujjongó csőcselék élvezettel figyeli a kivégzéseket, ám néhány magát franciának és minden másnak álcázó angol igyekszik elrontani a mulatságukat. Kicsiny csoportjuk számos arisztokratát és papot menekít ki a börtönből, majd csempész át Angliába. Vezetőjük a legendás Vörös Pimpernel. Mindezt nem nézi jó szemmel Chauvelin, a francia ügynök. A két, nagyszerű képességekkel megáldott hős egészen a végkifejletig kergeti egymást. Egyiküket a forradalmi fanatizmus, a másikat pedig az emberségesség megőrzésébe vetett hit hajtja.”
Az írónő, akinek egyes könyvét 17 millió példányban adták el, 1947. november 12-én angliai, Henley on Thames-beli villájában hunyt el.
Kép forrása: Pinterest
