1960. március 16-án született Vágsellyén, a mai Szlovákiában a magyar színjátszás egyik legkedveltebb, legtehetségesebb színésze, Kaszás Attila. Még csak hatvanöt éves lenne ma, és rengeteg olyan szerep várná, amelyben a nézők megcsodálhatnák.
2007. március 19-én azonban a Tizenkét dühös ember próbáján összeesett. A mentők kiérkezéséig Stohl András tartotta életben szívmasszázzsal és mesterséges lélegeztetéssel. Agyvérzést kapott. Napokkal előtte már erős fejfájásra panaszkodott. 47 évesen ment el, még kimondani se könnyű. Kisfia ekkor kétéves volt, kislánya pedig kilenc hónappal később jött világra.
Ha Kaszás Attila mosolygós arcára gondolok, nekem mindig Rádiós jut eszembe a Padlásból. A kékinges, szenvedélyes, édes-bús fiú, akinek szőke haján megcsillannak a színpadi fények.
Gyermekkorát Vágfarkasdon töltötte, ahol szülei a helyi iskolában tanítottak, majd 1979-ben Budapestre került. Az Színház -és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a Vígszínházhoz került, és 15 évig tagja maradt. Első nagy sikerét a Leonce és Lénában érte el. Első felesége Eszenyi Enikő volt, akivel 18 éven keresztül élt házasságban és válásuk után is szoros baráti kapcsolatot ápolt. Főiskolai szerelem volt ez, majd útjaik különváltak. Később játszott a Nemzeti Színházban, az Új Színházban, a Katonában és szabadúszóként megfordult Győrben, Sopronban és Pécsen is.
Remek énekhangját gyakran kamatoztatta zenés darabokban, musicalekben is (Csókos asszony, West Side Story, Mágnás Miska) Nincs senki, aki, ha lehunyja szemét, ne hallaná a Padlás Fényév távolság c. dalát, amit énekel hideglelős borzongást keltve.
Válása és Balázsovits Edittel való kapcsolata után másodszor is megnősült. Három évvel halála előtt vette el Ildikót, Jancsika születése pedig kiteljesítette életét. Sajnos, kislánya érkezését már nem érhette meg.
Hiába volt tehermentesítő koponyaműtétje, már nem segített rajta. Egy héttel születésnapja után elhunyt. Április 18-án vett tőle búcsút családja, baráti köre és pályatársai. Hamvait a Dunába szórták.
Egy olyan színész és ember ment el, akit mind színésztársai, mind rajongói szerettek és tiszteltek. Fájdalmas hiányát nehezen lehet pótolni. Jöjjön néhány sor, amelyekben így vallott a halálról. Mi, akik ezeket olvassuk, szomorú szívvel emlékezünk, és ígérjük, hogy nem feledjük, hiszen nem lehet.
„Hol vagyunk mi a végtelenben? Az ismeretlentől lehet félni, de a haláltól… A születésünktől sem félünk, adomány az is, ez is. Nem úgy hiszek a túlvilágban, mint a keresztények, s nem úgy, mint az ezoterikusok. Nem a mennyországban és nem a nirvánában, egyszerűen a végtelenben hiszek – ami valóban félelmetes, hiszen földolgozhatatlan a mi végességünkben. Születésünktől a halálunkig mindent behatárolunk. Odakinn nincsenek mértékegységek… Kitaláltuk a centimétert, az időt, hogy élhetővé tudjuk tenni a létünket. De hol vagyunk mi a végtelenben?”
Egy biztos, Kaszás Attila örök csillag marad a magyar filmművészet és színjátszás egén.
Kép forrása: Pinterest
