Mi, felnőttek, nem értjük a kamaszokat. Ami nekünk apróság, nekik a világot jelenti. Nem olyan világban nőttünk fel, ahol ennyi bántás érhetett valakit. Manapság mindenkit mindenhol bántunk, ez különösen jelen van a magyar társadalomban, és történjék bármi, a változás, a nézőpontok egyeztetése még messze van.
A bántalmazás a mai szülőknek nem teljesen érthető. Ők még abban a korban ragadtak, amikor a szemüveges vagy duci gyerekeket csúfolták, és elég volt annyit mondani, hogy ne menj oda, keress más barátokat, valahogyan működött a tanács. Ma semmit sem ér. Mindegy, hogy most nyári szünet van, az is, hogy a gyerekek nincsenek az iskolai falai között, de léteznek Viber-csoportok vagy a WhatsApp-on megy a gúnyolódás.
Minden miatt lehet bántani valakit. Azért, mert nem gazdag, mert nincs terepjárójuk, mert csak „Horvátba” mennek nyaralni, de gúnyolni azért is lehet, mert nem használ sminket, gagyi a telefonja vagy a Pepcoban vették a felsőjét. Egy kiskamaszt, aki még alig tud a világról valamit, bár az ellenkezőjét hiszi, minden miatt meg lehet alázni. A hétköznapokban mindez nem látványos. A szülő megy dolgozni, rohan bevásárolni, a gyerek felkel, elindul az iskolába, és ott tölt napi 6-7 órát. Ezalatt a többiek klikkekbe tömörülve várják, és mást se tesznek, mint vele szórakoznak.
Ha estefelé találkoznak, és a szülő fáradtan annyit kérdez, hogy minden rendben? Persze, hangzik a válasz, és ennyi. A legtöbben meg vannak győződve arról, hogy ha baj lenne, tudnának róla, vagy elmondaná a gyerekük, mert egy szerető családban nem maradhat titokban az ilyesmi. Ám ez közel sincs így. A valóságban a kamaszok jelentős része nem beszél a bántalmazásról. Legtöbbször maga sem tudja megfogalmazni vagy átadni a dolgokat. Attól is tart, hogyan reagál a szülő. Tesz-e valamit, vagy épp nem tesz semmit.
A régi sérelmek, amelyeket a szülők ismertek, véget értek a tanítás után. De ma a gyerekek olyan világban élnek, ahol a közösség szinte folyamatosan jelen van. A kiközösítés nem a tantermek falai között zajlik, hanem üzenetküldő csoportokban, ahonnan kizárnak valakit, és a háta mögött ócsárolják. Mindezt este, éjjel, hétvégén, nem a becsengetéshez kapcsolódva. Egy kellemetlen fotó, egy gúnyos videó hetekig keringhet a neten és felmérhetetlen károkat okozhat egy gyerek lelkében. A ne menj oda, kerüld el-mondatok azonnal érvényüket vesztik.
Egy mai szülő nem tudja, milyen érzés zaklatással kelni és lefeküdni. Erről nincs tapasztalata, nincs megélése. A bántalmazó nem egy erős, nagydarab fiú vagy lány, aki testi erejével kerekedik a másik fölé a folyosón, hanem jóval árnyaltabban gyötri a másikat.
Hogy lehet egy szülőnek elmagyarázni, hogy hányszor nevették ki, hogyan lehet megmutatni a fájdalmat, amelyet a társaságból való kizárás okoz? A kiközösítésnek nincs hangja, nincs nyoma, csak maga az üzenet: nem tartozol ide, lúzer vagy. Egy kamasz semmit nem akar jobban, mint tartozni valakikhez, ezért csapódik bandákhoz, ahol menőznek, isznak, trágár módon viselkednek vagy rongálnak, nem beszélve a drogokról.
A szülő ilyenkor azt mondja, hogy ha nem tud róla, hogyan segítsen? Jogos a felvetés, de egy tinédzser nem kisgyerek már, aki minden apróságért a szüleihez szalad. Nem akar gyengének tűnni, saját maga akarja megoldani a gondjait, és nem mellesleg szégyelli, hogy célponttá vált. Talán ő a hibás, gondolja, vagy félti szüleit az aggódástól, esetleg tudja, hogy nem fogják őt megérteni. Erős akar lenni, és sok esetben úgy dönt, kibírja. Néha évekig. De jelek mindig vannak: a beszédes kamasz hallgataggá válik, romlanak a jegyei, nem akar tanulni, edzésre járni, felcsattan mindenért. A szülő ezt hamar betudja a kamaszkornak. És valóban igaza is lehet, mert ezek szerves részei a tinédzserkornak.
A legtöbb anya vagy apa azt mondja a baj felismerése kapcsán, hogy nem vette észre. És ez lehetséges, mert a kamasz sok esetben rengeteg energiát fektet abba, hogy elfedje a történéséket. A sérülések nem láthatóak, így pokolian nehéz észrevenni őket.
Sorozatunk második részében éppen ezekre a jelekre fogunk kitérni és arra, miként figyeljen fel a szülő az iskolai bántalmazás tüneteire, hogyan vegye észre, hogy gyereke áldozat lett.
Folyt. köv.
Fotó: Caleb Oquendo: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/gyermekek-oktatasi-csoportos-foglalkozasa-fedett-terben-34518848/
