kedd, november 4, 2025
Őszintén szólva unta ezt az esküvői felhajtást, amelynek közepén úgy állt, mintha kívülálló lenne, és nem úgy ahogy kellett volna: főszereplőként. Már huszonévesen, az első ilyen alkalommal is érezte, hogy felesleges ez a cécó (akkor mondjuk azt hangoztatta, hogy...
Kriszti tudja, mi zajlik a másik szobában. Nem először hallja, bár most véletlenül ér előbb haza a megszokottnál. Azt hiszi, üres lakás fogadja és lesz egy órája, amíg anyja vagy apja hazaér. Fanni meg úgyis óvodában lesz még. Neki...
Ült a végtelennek tűnő dugóban, de most valahogy ezen nem húzta fel magát, mert a rádióban egymás után két nagy kedvence csendült fel, és amúgy sem időre ment - az beszélték, hogy aznap a felesége hozza el a gyerekeket...
A pára megült a kis konyha ablakán. A pulton már hűlt a szilvás rácsos pite, a főzőlapon még sercegett az olaj és sültek az ínycsiklandó húsok… a gyomra már korgott, mégis úgy érezte, jó lenne megállítani a pillanatot. Igyekezett...
“Akkor tudod igazán beleélni magad mások helyzetébe, ha átélted azt, amit ők. Persze, ennek ellenére nem csak az tud empatikus lenni, aki maga is érintett - hanem bárki, aki nyitottan közelít embertársa problémái felé.” - pffú, ez nagyon mély,...
Valami különlegeset szeretett volna felvenni erre az alkalomra, de ahogy végignézett magán, rájött, hogy ez nem sikerült. Minden olyan esetlenül feszült vagy éppen lógott rajta. Rég randiztak már. Bedarálta őket a munka, a lakásfelújítás és a kezelések. Valahogy elfelejtődött, hogy...
Mondhatnék irigységet is, de tudom, így nagyon sok év távlatából is, hogy nem az volt. Ez színtiszta féltékenység volt és maradt is meg bennem emlékként. Ősz vége volt, de még elviselhetően hideg. Korán esteledett. Hétéves lehettem. A sötétben mászkálni vagy...
Iszonyatos fejfájásra ébredt, ráadásul az ébresztő is a megszokottnál hangosabban szaggatta a dobhártyáját. Vagy, legalábbis úgy tűnt… A férje már rég melóban, ő meg egyszerűen képtelen kikászálódni az ágyból. Ma el kell mennie a postára, valami hülye ajánlott küldeményért....
A kis teret olyan óvatosan és kitartóan ölelték a magas panelfalak, mint egy értékes, smaragd oázist a száraz, sárga homoktenger. Szeretett átvágni rajta reggelenként. Minden évszakban csodásnak látta: de legjobban friss hóval lepetten nyűgözte le. Aznap kicsit morcosan telt...
Sokáig ülök a padlón és bámulom a fa erezetét. Néhol a rongyszőnyeg alól kilátszik egy-egy deszka, de a legtöbb helyen a mama befedte, nehogy felfázzunk. Lábról lehet a legtöbb betegséget szerezni, mondogatta. Az udvar piszkos, szögek, drótok, csikkek borítják,...
- Advertisement -
46,301RajongókTetszik
13,262KövetőKövetés

Legfrissebb