Amikor a férfi igazán szeret…

Ült a végtelennek tűnő dugóban, de most valahogy ezen nem húzta fel magát, mert a rádióban egymás után két nagy kedvence csendült fel, és amúgy sem időre ment – az beszélték, hogy aznap a felesége hozza el a gyerekeket az oviból. Az ikrek születése óta egy rohanás az életük, szóval, akár fel is foghatja ezt a tétlen ücsörgést egyfajta pihenésnek… na jó, azért ez túlzás, mégis elmosolyodik a saját idétlen poénján. Halálosan kimerültnek érezte magát, amit egy hét alatt sem tudna kipihenni.

Mire kikászálódott a kocsisorok nyomasztásából, egészen besötétedett. A téli időszámítást talán még jobban utálta, mint a dugót… Elcsípett egy parkolóhelyet, ráadásul pont a ház előtt, ez megint lendített egy kicsit a kedvén.

 
 

A lift már megint nem működött, szóval, gyalog vágott neki az öt emeletnek, ami így nap végén egyáltalán nem hiányzott neki. A kukucskálós ablak sötét volt, és az ilyenkor megszokott tömény, mégis csalogató kajaszag sem csapta meg az orrát. “Ó, ne.” – morogta félhangosan, és benyomta a zárba a kulcsot. Az ajtó megakadt valamiben, majd halk susogással odébbcsúszott. Egy kabát volt. 

Nem először fordult ez elő, neki mégis minden alkalommal elszorult a szíve, és hideg verejtékben öntötte el az aggodalom. Az előszoba fénye nem ért el a hálóig, így ott már csak félhomályban rejtőzködő alakokat látott: a szekrényt, az íróasztalt, az ágyat, amelyen mozdulatlan alak hevert.

Szuszogott, neki ennyi elég is volt. Megfordult, és az előszoba falán függő órára nézett. Ha kilép, még éppen odaér a gyerekekért.

Hazafelé sétáltak, minek is siettek volna. Még a pocsolyákba is beleengedte a két zsiványt, pedig tudta, hogy ma neki kell cipőket súrolnia.

Depi, ugyan már… Hiszti! Vigyázz, fiam, csak lusta ez a nő, semmi más!” – hányszor hallgatta végig anno ezt a pár maró mondatot. Ő viszont tíz éve, házasságkötésük óta tudja, hogy a depresszió nem válogat és nem választható. Rengetegszer látta már szétesni ezt a máskor olyan derűs, pedáns, életerős nőt, aztán meg újra és újra felállni a porból. Szerette és tisztelte – ezért is -, mindennél jobban.

fotó: Pinterest

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here